Fejest ugrott a mocsokba Párizs a Szajna miatt – és nem volt jó ötlet

A 2024-es párizsi olimpia egyik fő mottója a nyíltság, nyitottság volt – a szervezők igyekeztek már meglévő helyszínekre szervezni az ötkarikás játékok eseményeit annak érdekében, hogy alacsonyan tartsák az építési költségeket és elkerüljék azt, hogy a játékok után üresen álljanak az újonnan felhúzott épületek. A strandröplabdázók így az ikonikus Eiffel-torony árnyékában játszották a mérkőzéseiket, a vívásnak és a tekvandónak a lenyűgöző Grand Palais adott otthont, a lovaglás és az öttusa versenyeinek hátterében pedig a versailles-i kastély épületei tündököltek.

E gondolat mentén született meg az a papíron remeknek tűnő ötlet is, miszerint a nyíltvízi úszás és a triatlon versenyszámait a városon keresztülfolyó Szajnában rendezik meg. Az elképzelés tökéletesen illeszkedett a történelmi Párizst megmutató marketingstratégiába, ám a kivitelezés rengeteg problémát rejtett magában. Franciaország egy technikailag megvalósíthatatlannak tűnő feladatba vágta a fejszéjét.

A Szajna – mint szinte minden olyan folyó, amely egy-egy nagyvároson halad keresztül – rendkívül koszos. Bárki, aki járt Párizsban, a saját szemével láthatta, mennyire visszataszító a vize: a zöldes-barnás szín és a kupacokban úszó szemét mindennapos látvány a Szajnában.

Ez talán még a kisebb probléma, az igazi gondot a vízben fellelhető vírusok, baktériumok okozzák. 

A témában írt cikkek többsége az úgynevezett enterococcus és E. coli baktériumot nevezte meg a vízben úszók legfőbb ellenségeként, ez azonban Vargha Márta, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ vezető vízhigiénés szakértője elmondása alapján nem teljesen igaz. Az E. coli baktérium lényegében a víz szennyezettségének indikátora: ez alapján tudták mérni a szervezők a víz tisztaságát, és ez alapján döntötték el, hogy a sportolók úszhatnak-e a folyóban.

A legfőbb gondot azok a vírusok okozzák, amelyek a vízbe kerülnek. Ezek több módon szennyezhetik be a folyót: a nagy mennyiségű csapadék belemoshatja a felszíni szennyeződéseket (például az utcán lévő állati ürüléket, szemetet és ételmaradékot) a vízbe, valamint a régi típusú csatornarendszerek esetében gyakran a szennyvíz is a folyóba kerül. Természetesen a fent említett baktériumok sincsenek jó hatással az emberre, de ezekből jóval nagyobb adagra van szükség ahhoz, hogy komoly problémát okozzanak, míg a vírusokból kisebb mennyiség is elég a megbetegedéshez.

Ha valaki a két sportágra jellemző, úszás közbeni „verekedés” alatt benyel egy jó adaggal a koszos folyóvízből, akkor az komoly problémákkal is szembesülhet. Leginkább a gyomor és a bélrendszer megbetegedésére lehet számítani, de gyakori a szem- és a fülgyulladás is. Nem meglepő módon több sportoló is megosztotta közösségi média oldalán az esemény előtt, hogy már jóval az olimpiát megelőzően gyógyszerekkel, vitaminokkal erősítette meg a szervezetét, hogy csökkentsék az esetleges megbetegedések valószínűségét.

Mindezek után az sem meglepő tény, hogy – azok után, hogy az 1900-as párizsi olimpián a szervezők rájöttek, nem volt a legjobb ötlet a folyóban megtartani az úszószámokat – a Szajnában való fürdőzés 1923 óta szigorúan tilos. Akkor mégis hogyan tervezték beküldeni a sportolókat a folyóba?

A másfél milliárd eurós nagytakarítás

A francia politikai elit jokerkártyaként kezeli a Szajna megtisztítását, és azt az ígéretet, miszerint újra lehet majd benne úszni. Jacques Chirac miniszterelnök 1988-ban már megígérte, hogy megmártózik a folyóban, erre azonban nem került sor (vajon miért…). Amikor Párizs elnyerte az idei olimpia rendezésének jogát, ismét előkerült a téma, és most már hatalmas volt a tét, hiszen néhány év alatt olyan szinten kellett megtisztítaniuk a folyót, hogy elit olimpikonokat engedhessenek a vízbe. A francia kormány és a főváros így nagyjából másfél milliárd eurót (kb. 590 milliárd forintot) költött el a víz megtisztítására és a meglévő régi csatornarendszer rendbetételére. Emellett mintegy 23 ezer otthont és lakóhajót kötöttek rá a központi szennyvízhálózatra, mivel azok ezt megelőzően eddig egyszerűen a folyóba engedték a szennyvizüket. Anne Hidalgo, Párizs polgármestere olyan szinten bizakodó volt a projekt sikerében, hogy bejelentette: jövőre már a lakosok előtt is megnyílik három fürdőhely a fővárosban, ahol a nép csobbanhat a Szajnában. Emellett a polgármester, valamint Emmanuel Macron elnök megígérte, hogy demonstrációképpen ők is megfürdenek a Szajnában.

Ezen felbuzdulva egyébként egyfajta lázadásba kezdett a franciák egy része, akik „tömeges Szajnába ürítést” szerveztek a politikusok úszása előtt. 

Külön weboldalt is létrehoztak, amely kiszámolta az ember tartózkodási helye és a víz sodrásának sebessége alapján, hogy mikor kéne a folyóba üríteniük, hogy pont Hidalgóék tervezett csobbanására érjen oda „a cucc” Párizsba…

Hidalgo végül egy későbbi időpontban, de valóban beváltotta ígéretét. Nagyjából száz métert úszott a folyóban, majd kijelentette: tökéletes volt a víz, csak kicsit hideg. Macron csobbanása még várat magára.

A folyó megtisztításába fektetett tömérdek mennyiségű pénznek és a bemutató pancsolásnak azonban nem lett meg a várt eredménye. Elérkezett az olimpia ideje, a Szajnába tervezett versenyszámok vészesen közeledtek, ráadásul az első napokban esőzések is rontották az esélyét annak, hogy a folyóban versenyeket rendezzenek (mint ahogy korábban írtuk, ez is szennyeződéseket szállít a vízbe). A triatlonosok folyóban tartandó úszóedzéseit el is kellett törölni, majd a férfiak versenyét a futam kezdete előtt pár órával, a szervezőbizottság és a Nemzetközi Triatlon Szövetség hajnali háromkor megtartott ülése után el is halasztották, mivel a víz szennyezettsége még mindig az egészségtelen kategóriában volt. Másnapra azonban hirtelen akkorát javult a helyzet (vagy éppen nem akarták tovább tolni a versenyeket), hogy mind a női, mind a férfi triatlonosok elrajtolhattak, majd egy bő héttel később a nyíltvízi úszók is megtapasztalhatták a mocskos Szajnában úszás élményét. A problémák ezután következtek.

„Show vagy a sportolók biztonsága?”

A versenyek után sorra érkeztek a hírek, amelyektől mindenki tartott, és amikre szinte mindenki számított is. Triatlonosok és úszók sokasága lett rosszul. Az élete első olimpiáján a nők nyíltvízi úszásában ötödik helyet elérő Fábián Bettina így nyilatkozott a verseny után: „Nagyon sok vizet nyeltem, úgyhogy le kell fertőtleníteni majd pálinkával a következő félórában. Reménykedem, hogy nem lesz semmi komoly következménye. Állatokat nem láttunk, de valami barna, ujjméretű darabkákat igen, remélem, hogy csak rothadt növények voltak.”

A pálinkával való fertőtlenítés meg is történt, a 19 éves úszó azonban sajnos így sem úszta meg betegség nélkül. Pár nappal a versenye után egy fotót posztolt az Instagram-oldalára, amelyen a kórházban fekszik, infúzióra kötve. Az angol felirat a képen így szólt: „Show vagy a sportolók biztonsága?”. A magyar úszó azóta szerencsére jobban lett és ki is engedték a kórházból, de rajta kívül többen jártak még szerencsétlenül az úszásuk után. A sportolók hányásra, hasmenésre és rosszullétre panaszkodtak. A show megvolt, a sportolók biztonsága kevésbé…

Tényleg megérte?

Röviden: nem, dehogy. Természetesen nem ilyen egyszerű ezt kimondani, pro és kontra érvek is szóltak a Szajnában úszás mellett és ellen. Persze, mindenki örült volna annak, ha sikerül ezt a projektet jól megvalósítani. Hiszen ki ne akarna Európa egyik legszebb városának a szívében úszni, miközben a folyó partján ott magaslik az Eiffel-torony?

De azért valljuk be: nem volt ez olyan látványos, hogy megérje az eurómilliárdokat, a beteg sportolókat, a hatalmas felhajtást és a negatív visszhangot. 

Én a helyszínen és a televízióban is láttam az olimpia Szajna menti helyszíneit. És, őszintén szólva, egyik sem fogott meg annyira, noha amikor először hallottam az ötletről, igazán lenyűgözött a dolog. Egy koszos, egészségtelen folyóban szenvedtek a sportolók, gyakran olyan szintű árral szemben, hogy lényegében egy helyben kapálóztak.

Teljesen meg tudom érteni, miért vették olyan rossz néven a francia állampolgárok, hogy azt a rengeteg pénzt (ami még arrafelé is óriási összegnek számít) olyan dologra költötték el, amit a valóság talaján állók már jó előre láttak, hogy nem fog megvalósulni. Kételkedem abban, hogy jövő nyáron már boldogan strandolnak a franciák a Szajnában, igaz, legalább politikai ütőkártyának remek volt a folyó megtisztításának ötlete. Mondjuk, az is lehet, hogy a mostani politikai légkörben a franciák talán fontosabb dolgokra is tudnának koncentrálni, mint a folyójuk szennyezettsége...

Az pedig, hogy a show valóban fontosabb volt, mint a sportolók egészsége és a verseny körülményei, tényleg felháborító, főleg, hogy az olimpiáról, a sportesemények csúcsáról beszélünk. Az, hogy a rendezőknek szinte semmilyen B-tervük nem volt arra az esetre, ha mégsem tudják a Szajnában megrendezni a versenyszámokat, egészen hihetetlen. Felvetődött, hogy ha nem javul a vízminőség, akkor a triatlonból, ami ugyebár úszásból, kerékpározásból és futásból áll, duatlont csinálnak, tehát nemes egyszerűséggel kiveszik az úszás részét. Bármennyire is rossz ötletnek tartottam, hogy a sportolók végül úsztak a folyóban, a duatlon opciót még rosszabbnak találtam volna, hiszen az úszásspecialista triatlonosoknak rendkívül nagy hátrányt jelentett volna. Ez igazán sportszerűtlen lépés lett volna. A triatlon és a duatlon nem véletlenül két külön sportág.

Arról ne is beszéljünk, hogy mind ők, mind a nyíltvízi úszók többet foglalkoztak a folyó állapotával, a bizonytalansággal, az elmaradó edzésekkel és a gyógyszerek szedésével, mint az olimpiára, életük talán legfontosabb versenyére való „rendes” felkészüléssel.

A Szajna-ügy tehát beárnyékolta az egyébként remek helyszíneken megrendezett olimpiát. A következő napokban pedig remélhetőleg minden érintett úszó és triatlonos teljesen meggyógyul és elhagyhatja az ilyen-olyan kezeléseket, azaz visszatérhet az életük a rendes kerékvágásba.

Kiemelt fotó: EPA