Európa után a világfutball trónjára is angol királynők kerülnek?

Spanyolország–Svédország 2–1

A spanyolok az előző két világbajnokságukon nem nyertek mérkőzést az egyenes kieséses szakaszban, ennek ellenére nem meglepetés mostani jó szereplésük, hiszen klubszinten az FC Barcelona az utóbbi években uralta a Bajnokok Ligáját, így az ott szereplő játékosok kellő rutinnal és önbizalommal léphettek pályára az elődöntőben.

Az ellenfél az a Svédország volt, amely viszont tradicionálisan az egyik legsikeresebb válogatott a női labdarúgásban, igaz, hogy a tornák megnyerésében nem jeleskedik. A kérdés így tehát az volt, hogy a svédek képesek lesznek-e a saját árnyékukat átlépni, és a végjátékban is győzni, vagy a feltörekvő spanyolok lendületből a döntőbe menetelnek.

A mérkőzés spanyol labdabirtoklással kezdődött, Jorge Vilda csapata a svédek letámadását főleg lapos passzokkal volt képes kijátszani, míg Peter Gerhardsson együttese inkább a hosszú átadásokkal próbálkozott kevesebb sikerrel. Igazán veszélyes helyzet azonban nem alakult ki a skandinávok kapuja előtt, egyedül Olga Carmona távoli lövése jelentett valódi gólveszélyt. A félidő hajrájában felélénkült a találkozó a spanyol kapu előtt. Egy jobb oldali beadást követően Fridolina Rolfö lövését kellett védenie Cata Collnak, majd két svéd szögletet követően alakult ki veszélyes kavarodás. A félidő vége Rolföéké volt.

A második játékrészben a mérkőzés kiegyenlítettebbé vált, a skandinávok letámadása hatékonyabb lett, ami azt eredményezte, hogy sokkal több pontatlanság akadályozta a támadásvezetéseket. Az 57. percben Vilda becserélte Salma Paralluelót, aki lendületességével és direktebb játékával komoly gondot okozott a svédek számára. A Barcelona támadója többször is próbálkozott lövéssel, egy visszatett labdáját pedig Alba Redondo lőtte fekve az oldalhálóba. Paralluelo próbálkozásainak végül a 81. percben lett meg az eredménye, amikor egy elé pattanó labdát vágott be a kapu bal alsó sarkába.

Úgy tűnt, hogy eldőlt a mérkőzés, de a skandinávok nem adták fel, fokozták a nyomást, egy beadást követően pedig Lina Hurtig labdáját a 88. percben Rebecka Blomqvist vágta a hálóba. De a spanyolok válasza sem sokat késett. Egy perccel később, egy szögletet követően Carmona a tizenhatos vonaláról lőtt a léc alá.

Fotó: Getty Images

Ausztrália–Anglia 1–3

A második elődöntő érdekességét az adta, hogy a hazai pályán szereplő Ausztrália volt eddig az egyetlen csapat, amely képes volt Sarina Wiegman érkezése óta legyőzni Angliát. Az Európa-bajnok válogatott a brazilokkal szemben megnyert Finalissimát követő mérkőzésen szenvedett vereséget az ausztráloktól, így adva volt a kérdés, hogy Lucy Bronze-ék vissza tudnak-e vágni ellenfelüknek.

A találkozó angol fölénnyel indult, a torna során először kezdő Sam Kerr vezette hazaiak talán túlságosan is bíztak az ellentámadásaik hatékonyságában. Bronze és Jessica Carter azonban megfékezte az ausztrál támadásokat, ha kellett, akkor szabálytalanságok árán is. Támadásban Anglia főleg Rachel Daly és Alex Greenwood beíveléseivel veszélyeztetett, egy ilyen akció után Georgia Stanway került helyzetbe, de lövését Mackenzie Arnold hárította. Az angol fölény fél óra után érett góllá, Lauren Hemp és Alessia Russo keverte meg az ausztrálok védelmét, Ella Toone pedig az elé kerülő labdát a bal felső sarokba bombázta.

A második félidőben Kerrék próbáltak támadóbban fellépni, de próbálkozásaik rendre elhaltak az európaiak védelmével szemben. Anglia újra kezdte átvenni az irányítást, amikor egy eladott labdával Kerr iramodott meg a kapu felé és a Millie Brighton megpattanó lövésével sikerült egyenlítenie.

Ebben az időszakban Hemp szinte tarthatatlannak bizonyult. Hol a bal szélen tűnt fel, hol középen, hol a jobb oldalon, ráadásul szinte csak jó megoldásai voltak.

Tony Gustavsson az egyenlítés érdekében megpróbált változtatni, Emily van Egmond becserélésével szerkezetet is váltott, ami helyzetekben ugyan megmutatkozott, de gólt nem eredményezett. A hajrában aztán egy előrevágott labdát Hemp tartott meg a kezdőkör közelében, megindult az ausztrál kapu felé, majd nagyszerű ütemben ugratta ki Russót, aki a Kolumbia elleni győztes találatához hasonló góllal beállította a végeredményt. Anglia a vártnál könnyebben jutott a döntőbe.

Fotó: Getty Images

Bronzmérkőzés: Svédország–Ausztrália

Ezzel szemben a svédeknek csak egy újabb kudarccal zárult torna záró mérkőzését jelenti majd ez az összecsapás, nekik így nehezebb dolguk lehet, hogy ezen túltegyék magukat. A hazaiaknak kedvezhet, ha a svédek támadóbban lépnek majd fel, hiszen az így megnyíló területekre Kerr vagy Caitlin Foord könnyebben be tud majd lépni, miközben az elmúlt mérkőzéseken láthattuk, hogy a skandináv védelem zavarba hozható. A svédek viszont a letámadásukban és a pontrúgásaikban bízhatnak, utóbbiban messze a legjobbak a mezőnyben.

Döntő: Spanyolország–Anglia

A világbajnokság döntőjét tehát az európai klubfutballt uraló FC Barcelonára építő, utánpótlásszinten már minden címet besöprő Spanyolország vívja az Európa-bajnok, Finalissima-győztes, a sérülések és eltiltások ellenére fináléig jutó Angliával.

Mindkét együttesben hemzsegnek a klasszis játékosok, de a kispadon sem akárkik ülnek. Jorge Vilda 2015-ben vette át a válogatott irányítását – korábban az U17-es csapattal gyűjtött imponáló éremkollekciót. Azóta Vilda egy olyan csapatot épített fel, amely a legerősebb nemzeteknek is kihívást jelent, és az utóbbi tornákon már nem is olyan titkos esélyesként indult.

Az angol válogatott élén 79 százalékos győzelmi mutatót ért el eddig, 38 mérkőzéséből pedig csak a már említett ausztrálok elleni tavaszi találkozóját veszítette el. Egyik legfontosabb tulajdonságának tartják, hogy mer döntéseket hozni, a mostani világbajnokságon is átalakította csapatát a kezdeti négy védőről háromra, a szélső Hempet pedig középre húzta Russo mellé. Ezek a változtatások hozzájárultak ahhoz, hogy az angolok a kezdeti nehézségeket sikerrel vették, és most újra egy trófeáért meccselhetnek.

Na de ki lehetnek a meghatározó szereplők? A spanyoloknál erre a szerepre Jennifer Hermoso és Aitana Bonmatí jelentkezhet be, de Ona Batlle, Carmona, Paralluelo és Teresa Abelleira is fontos tényező lehet. A másik oldalon Mary Earps biztos pont a kapuban, már amennyiben a támadások átjutnak a Jess Carter–Bright–Greenwood falon. Nagy munka vár majd Keira Walsh és Stanway kettősére a középpályán, míg elől Hemp és Russo az elmúlt két találkozó eredményességét kell, hogy szállítsa.

Spanyolország a széleken nyerheti meg a döntőt, Paralluelo és Redondo gyorsaságával, Bonmatí és Hermoso passzaival, Abelleira forgatásaival. Fontos lesz az is számukra, hogy Batlle és Carmona a svédek ellen látottakhoz hasonlóan fellépjen a támadások során és megossza a védelmi ötös, valamint a középpályások figyelmét. Az angolok elsősorban az ellentámadásaikban és fizikális fölényükben bízhatnak. Japán ellen egyértelműen kiderült, hogy a magasra tolt spanyol védelem zavarba hozható, amit az elődöntőben látott formában futballozó Hemp ki is használhat. És akkor még nem is beszéltünk Lauren Jamesről, aki eltiltását követően újra pályára léphet. Az ő egyéni képességei új színt vihetnek csapata játékába, kérdéses azonban, hogy erre a kezdő sípszótól szüksége lesz-e Angliának.

A mérkőzésnek nincs egyértelmű esélyese. A szemben álló felek egyénileg és csapatként is kiválóak, nem lenne meglepő, ha a tavalyi Európa-bajnoki negyeddöntőhöz hasonlóan ezúttal is hosszabbításra kerülne a sor. Számunkra, nézők számára azonban mindenképpen érdekes összecsapás várható.

Kiemelt fotó: Getty Images