Emery újra legyőzte a Bayern Münchent

Mindkét csapat magabiztos győzelemmel indította a Bajnokok Ligája új szakaszát. A legrangosabb európai kupasorozatba 41 év után visszatérő Aston Villa idegenben verte 3–0-ra a svájci Young Boyst, míg a Bayern München a Dinamo Zagreb ellen (9–2) tartott erődemonstrációt és futballbemutatót. A müncheniek tisztában voltak azzal, hogy egy jóval nehezebb mérkőzés vár rájuk a birminghami Villa Parkban. Már csak azért is, mert Unai Emery és aktuális csapata egyáltalán nem tartozik a Bayern kedvenc ellenfelei közé. A spanyol edző 2017-ben a Paris Saint-Germainnel 3–0-ra verte a bajorokat, ami akkor Carlo Ancelotti állásába került, 2022-ben pedig a Villarrealt irányítva ütötte ki a Bayernt a BL negyeddöntőjében.

Az Aston Villánál Emery mindössze egy módosítást eszközölt a hétvégén az Ipswich Town ellen 2–2-t játszott csapaton. A jobb szélen Leon Bailey kimaradt, helyette a rutintalan, de védekezésben végül kifejezetten hasznos szereplővé előlépő Jaden Philogene kezdett. A védelem jobb oldalára Matty Cash és Lamare Bogarde helyén ezúttal is Ezri Konsa kapott lehetőséget, így középen a Pau Torres–Diego Carlos duó kezdett, balhátvédben pedig Lucas Digne. A középpályán nem sok kérdés volt Youri Tielemans és a nyáron az Evertontól szerződtetett Amadou Onana által alkotott belga válogatott duó szerepeltetését illetően, őket a két szélről a fentebb említett Philogene és Jacob Ramsey támogatta. Elöl az első számú center Ollie Watkins mellett ezúttal is a sikeres middlesbrough-i félév után a Villába is berobbanó Morgan Rogers szerepelt visszavont csatárként.

A Bayern Münchennél Vincent Kompany két módosítást hajtott végre a Bayer Leverkusen ellen döntetlent játszott csapaton. Az eléggé kötetlen jobbhátvéd szerepben Konrad Laimer váltotta Raphael Guerreirót, míg elöl a pihentetés céljából csak a szünetben beállított Jamal Musiala helyett Kingsley Coman kezdett, így alapvetően megváltoztatva a támadóharmadban betöltött posztokat. Coman mellett a nyári érkezése után a Bayernnél gyorsan belelendülő Michael Olise kezdett középen, Harry Kane mögött, a negyedik támadó pedig Serge Gnabry volt.

Kimmich a főszereplő

A legutóbbi bajnoki fordulóban a Bayer Leverkusen megmutatta, hogy teljesen védekezésre berendezkedve meg lehet állítani a Bayern-gépezetet is. Kevés komolyabb helyzetet hagyva a bajoroknak végül 1–1-es döntetlennel térhettek haza Xabi Alonsóék Münchenből. Vincent Kompanyék ezúttal sem számíthattak sokkal könnyebb összecsapásra, hiszen az ellenfeleiből már-már legendásan jól felkészülő Emery Aston Villája a sztárcsapatok számára is komoly ellenfél.

Gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy az angol együttes teljesen átadja a kezdeményezést a Bayernnek. Az első tíz percben szinte csak egy térfélen folyt a játék. A hazaiak egy nagyon kompakt 4–4–2-es védekező felállással próbálták útján állni a müncheni próbálkozásoknak, minimális területet hagyva a középpálya és a védelem között. Kombinációs játékkal nem is sikerült a németeknek betörniük az Aston Villa tizenhatosára, Joshua Kimmich két fantasztikus keresztlabdája kellett ahhoz, hogy veszély alakuljon ki a hazaiak kapuja előtt.

Kimmich rendszeresen lépett vissza a védők mellé, a jobb oldali félterületbe, őt keresték a társak messze a leggyakrabban a mérkőzésen. Összesen 122 passzal zárt, ami kimagasló adat. A felezővonal előtt még eléggé passzívan letámadó Watkins és Rogers mellé kilépő Kimmich kétszer is zavart okozott keresztlabdáival. Előbb Kane-t találta meg ziccerben, de az angol támadó leshelyzetben volt, majd később Comant, de abból végül nem lett veszély.

Upamecano–Watkins párharc

Az első percek után Watkinsék már Kimmichre is elkezdtek fokozottan figyelni, 10-15 perc után próbálták kicsit fokozni a letámadást, Watkins tett róla, hogy Kimmichnek már nem akadt annyi szabad területe hátul sem. A 15. percben Digne vezérletével egy szép bal oldali akcióval és egy Watkins-fejessel már életjeleket mutatott a Villa. Hátul meg se próbálták kijátszani a Bayern intenzív kontrapresszingjét, hanem Emiliano Martínez vezetésével inkább felrúgták a labdákat Watkins felé, ami kifizetődőnek tűnt.

A Bayern ugyanis támadásban felvállalta, hogy Dayot Upamecanót hátul egy az egyben hagyta a válogatott támadóval. A dél-koreai Kim Mindzse sem nagyon tudott besegíteni, hiszen őt a visszamozgó Rogers vitte magával. A mérkőzés 20. percének tájékán tehát az Upamecano–Watkins párharc kezdett a mérkőzés kulcspontjává válni. Upamecanónak nem volt könnyű dolga, hiszen hatalmas területet kellett levédenie a fellépő társak mögött. A 22. percben egy lerántás után a Bayern francia védője be is sárgult, ami már jelezte, hogy nehéz időszak következik a számára. Az ezután jövő szabadrúgásból az Aston Villa gólt is szerzett, egy kapu előtti kavarodás után Pau Torres volt eredményes, de les miatt érvénytelenítették a találatot.

A hátul hatalmas területeket hagyó Bayern védekezésben elkövetett hibáira Watkins újabb megindulása is rávilágított, az akció végén Onana próbálkozhatott ígéretes helyzetből, de gyenge kísérletét Manuel Neuer hárította. Jellemző volt a Bayern kockázatvállalására, hogy az eredendően jobbhátvéd Laimer gyakran Kane-ékkel együtt egészen fent, a hazai védők között volt megtalálható.

A félidő végére a Villa újra teljesen visszaállt a saját térfelére, különösen azután, hogy a Bayern egy szép kényszerítő után a jobb oldalon meg tudta kontrázni a hazaiakat, de Gnabry pocsék kapu előtti döntéshozatala és lelátóra rúgott labdája miatt ezt nem tudták kihasználni a vendégek. Ezen kívül azonban a Bayern továbbra sem nagyon tudott mit kezdeni a kompakt 4–4–2-es fallal. Középen Olisének is rendszeresen a védők elé kellett visszalépnie labdáért. Még csak lövőhelyzetig sem nagyon sikerült eljutni, hiszen a tizenhatos előterében Tielemans és Onana vezetésével mindig volt egy hazai játékos, aki kilépett a labdát kapó ellenfélre. Csupán egyszer akadt Martíneznek komolyabb védenivalója a szünetig, amikor Olise lépett ki a jobb szélre és onnan befelé cselezve jelentkezett egy jól eltalált csavarással.

Musiala sem hozott változást

Kompany megelégelve a meddő mezőfölényt, a szünetben Coman helyén pályára küldte Jamal Musialát, aki így elfoglalta Kane mögött a tízes pozíciót, Gnabry és Olise pedig visszatérhettek eredeti posztjukra, előbbi a bal, utóbbi a jobb szélre, mint tükörszélső. Komolyabb veszély azonban továbbra sem alakult ki. Gnabry és Olise nem tudták kamatoztatni befelé indulásaikat, hiszen szinte folyamatosan le lettek kettőzve az Aston Villa szélsői által. Ezzel Emery tudatosan vállalta fel azt, hogy így a szélsői támadókvalitásai a védőfeladatok mellett szinte teljesen elvesztek.

A 60. percben Emery még tovább erősítette csapata védekezését, ennek érdekében pedig attól sem riadt vissza, hogy a 27. percben Ramsey helyére becserélt Baileyt – sokak meglepetésére – alig 33 perc játék után lehozza. Valószínűleg Emerynek Bailey védekezőmunkájával lehetett gondja, hiszen a Bayern is túlnyomórészt az ő oldalán rohamozott a Gnabry–Alphonso Davies párossal. A jamaicai szélsőt váltó Ian Maatsen a bal szélre állt be, így a védekezésben jóval önfeláldozóbb Philogene jöhetett át jobbra, tehát a Bayern által jobban támadott oldalra. Philogene a mérkőzés folyamán – támadó létére – öt szereléssel és három lefülelt labdával abszolút kitűnt a védekezésben is. A Bayern hatástalan szélsőjátékát csak még jobban alátámasztja a sikeres cselek aránya: Olise nyolcból három, Musiala négyből egy, míg az első félidőben Comannak hatból mindössze kettő cselkísérletete volt sikeres.

Eközben középen Musiala sem tudott érvényesülni, aki a Villa védősorai között lévő rendkívül szűk területen csak egyszer tudott kibontakozni, azonban a Kane-nel való kényszerítője utáni lövését Pau Torres akkor is blokkolta. Kane élete sem volt túl könnyű angliai visszatérésekor, a támadónak alig volt momentuma a mérkőzésen, mindössze 19 passzt adott, ebből a második félidőben mindössze hetet.

Emery módosításai után csak még tanácstalanabbá vált a Bayern. A spanyol edző a 70. percben úgy ítélte meg, hogy Watkins is megtette már a magáét, főleg Upamecano ellen, így a frissen beálló kolumbiai Jhon Duránban látta elöl a végső áttörés lehetőségét. Ezzel újra bebizonyosodott, hogy Emery kiválóan meccsel, ugyanis a 79. percben Durán volt az, aki egy zseniális helyzetfelismerés és lövés után megszerezte a vezetést csapatának. A frissen beálló támadó Pau Torres indítása után le tudta rázni Upamecanót, majd ellőtte, átemelte a labdát a kapujából teljesen fölöslegesen kilépő Neuer felett.

Kompany az utolsó 10-15 percre már mindent egy lapra tett fel, főleg Leon Goretzka és Mathys Tel behozatalával, de az egyenlítés nem sikerült. Egyszer Musiala klasszis passza után Gnabry került ziccerbe, Martínezbe lőtte a labdát, majd a világbajnok argentin kapus az utolsó percben a mérkőzés hősévé vált: az egész meccsen láthatatlan Kane-nek először akadt helyzete, de közeli fejesét Martínez nagy bravúrral hárította.

Összegzés

Emery kiváló meccstervével és cseréivel, no és a végén Martínez bravúrjaival az Aston Villa az 1982-es BEK-döntő után újra megfricskázta a Bayernt. A rendkívül fegyelmezetten védekező angol csapat nagyon kevés területet hagyott a Bayern támadóinak, elöl pedig a hosszú labdákkal Martínezék tudatosan játszottak rá Upamecano kiszolgáltatottságára, akit végül, ha úgy tetszik Watkins besárgázott és kifárasztott, Durán pedig learatta ennek gyümölcsét egy klasszis helyzetfelismeréssel és lövéssel.

A Bayer Leverkusen és az Aston Villa ellen is megmutatkozott, hogy Kompany és a Bayern előtt komoly kihívás áll, hiszen egy kompakt, mély védelem ellen egyelőre nem tud hatékony lenni a csapat.

Kiemelt kép: The Sun