Egy dán tündérmese az ezredfordulóról – Herfölge Boldklub
Ha a dán labdarúgás nagycsapatait akarjuk felsorolni, akkor az FC København és a Brøndby IF a két kézenfekvő választ, de a modern időkben már az FC Midtjylland csapatát is meg kell említenünk. Hozzájuk képest is egy olyan kiscsapat ért fel a csúcsra 2000-ben, melynek korábban az élvonalban való szereplés is hatalmas szó volt. Minden idők legfurcsább bajnoki címét hódította el annak idején a Herfølge Boldklub egy újonc edzővel, akinek utána nem is nagyon volt semmiféle eredménye.
Egy átlagos futballkedvelő nem az elsők között említené John „Faxe” Jensent a dán labdarúgás legendás alakjait felsorolandó, pedig nevezett úriember igazán különleges dolgokat vitt véghez labdarúgó-pályafutása, illetve az utána következő rövidke edzői karrierje során is. A kiváló védekező középpályás a keménységéről volt híres, a Bröndby IF saját nevelésű játékosaként két részletben összesen hét bajnoki címet és egy kupát nyert a vestegneniekkel. Légiósként az Arsenal színeiben magasba emelhette a KEK-trófeát és egy Ligakupa-, illetve egy FA-kupa-siker is összejött számára. A válogatottban már az 1988-as Európa-bajnokságon is szerephez jutott, 1992-ben pedig alapembere volt a csúcsra jutó, Richard Möller Nielsen által dirigált együttesnek. Mind az öt találkozón kezdett a kontinenstornán, és neki kellett a „piszkos munkát” elvégeznie, hogy a csapat remekelhessen, ráadásul a fináléban ő jegyezte a vezetést jelentő első dán találatot a németek ellen.
Hét év múlva, 34 évesen ugyan immár a második alkalommal hagyta el a BIF csapatát, de még nem vonult vissza, hanem elfogadta a Herfölge BK által ajánlott játékos-edzői állást.
Herfölge egy alig hétezer fős kisváros, Koppenhágától nem messze. A helyi futballklubot 1921-ben alapították, s fél évszázadon át nem sok érdekességet, különlegességet lehetett feljegyezni róla. Azonban 1978-ban a vallöi KV Saft cég tulajdonosa, a legendás Gudmund Jörgensen befektetett egy jelentősebb összeget a klubba, amely az egyik első profi labdarúgócsapat lett az országban és az 1980-as évek elejére feljutott az élvonalba. Ugyan elsőre ki is estek, 1984-ben visszatértek és egészen 1990-ig helyt tudtak állni a nagyvárosi csapatokkal szemben. A Superliga-éra bevezetése azonban nem kedvezett a HBK-nak, mely öt idényt töltött a másodosztályban, hogy az újbóli feljutás után történelme legjobb helyezését, az ötödiket kétszer is elérje.
Így jutunk el 1999-be, amikor a klub ismert alakja, Jesper Pedersen felállt a kispadról, mert a másodosztályban szereplő Nyköbing csapata kedvezőbb ajánlatot kínált neki, mint a Herfölge. Nagy fricska volt ez akkor a kisvárosi csapatnak, amelynek a helyzetét ez az esemény is tökéletesen szemléltette. Nem dúskáltak az anyagiakban, így az eredményeiket a kiváló utánpótlás-nevelési munkával és a jó játékos-kiválasztási szisztémával érték el. A keretben nem volt válogatott futballista, olyan sem, akit a szezon során behívtak volna. Egyedül Steven Lustü lett később válogatott, ne feledjük Jensen ekkorra már régen visszavonult a nemzeti csapatban való szerepléstől, de utánpótlás-válogatottak, vagy korábbi utánpótlás-válogatottak is csak elvétve akadtak a HBK színeiben.
A nyitó fordulóban a bajnoki címvédő, utánpótlás-válogatott játékosokkal teletömött Aalborg BK együttesét látták vendégül és aligha gondolta volna bárki is a találkozó előtt, hogy Jensenék 3–1-es sikert aratnak. A sajtó persze kifutott eredményről beszélt, és amikor a második játéknapon a legutóbbi kiírásban épp csak bennmaradó Aarhus GF ellen egy pontot szereztek, akkor mindenki igazolva érezte magát. Csakhogy a Herfölge a következő két meccsét is megnyerte, majd három döntetlent követően négy győzelem következett. Az első kör, azaz a 11. forduló végére érve a HBK még veretlen volt és az élen állt a tabellán.
Október közepét írtunk ekkor és a sajtóban elkezdték taglalni, hogy Jensen vajon mit csinál a kisvárosi csapattal, amely ennyire jól teljesít. A 12. fordulóban aztán a címvédő AaB négy góllal küldte haza a HBK-t, a következő játéknapon pedig a tabella második helyén álló Akademisk BK látogatott Jensenékhez, és elvitte mindhárom pontot, átvéve ezzel a vezetést a pontvadászatban. És a harmadik vereség sem váratott sokáig magára, mert a Herfölge játékosai az FC Köbenhavn otthonában is belenéztek egy pofonba.
A szalagcímek immár a HBK tündérmeséjének végéről szóltak, hiszen a negyedik helyre estek vissza, ám a tabellán csak egyetlen pont volt a lemaradásuk a listavezető mögött. A következő négy körben aratott négy HBK-győzelem a riválisok botladozásainak és egymás elleni döntetlenjeinek köszönhetően ismét előretörést eredményezett és jelentős előnyt is tudtak kialakítani az élen. A 18. játéknapot követően Jensen együttese hat ponttal vezette a tabellát és úgy vonulhattak a téli szünetre, hogy a klubnál egyre többen hittek abban, hogy csoda történhet.
A hosszú szünet kifejezetten nem kedvezett a herfölgei alakulatnak, amely két vereséggel indította a tavaszt. Utóbbit az akkor második helyezett Bröndby IF ellen szenvedték el Jensenék, így igencsak megcsappant az előnyük. Ezután némileg kilábaltak a gödörből és két sikernek, illetve a riválisok újbóli botladozásainak köszönhetően a szezon kétharmadánál a HBK ismét hétpontos előnyben volt az üldözőivel szemben.
A helyi sajtótermékek nagy része azt hangoztatta, hogy a kisvárosi csapat csak azért lehet még mindig az élen, mert a többi csapat még rosszabb, mint ők. Mondhatnánk, hogy ezek a hangok túlzóak voltak, de valójában nagyon is közrejátszott a riválisok pocsék idénye a HBK menetelésében. Ezt támasztja alá a Herfölge április hullámvölgye is, amikor Jensen együttese öt fordulón át képtelen volt nyerni.
„A Herfölge úgy néz ki, mint egy válságban lévő csapat. Az elmúlt öt mérkőzésen mindössze egy pontot szereztek és siralmas, 1–12-es volt a gólkülönbségük! Ilyen lenne egy bajnokcsapat?”
– írta akkoriban az egyik dán újság.
Az álom tehát 2000-ben valóra vált a kisvárosi klub számára, méghozzá kilenc vereséggel és mindössze +3-as gólkülönbséggel, ez minden idők legrosszabb teljesítménye a dán bajnokcsapatok közül. Még egyetlen együttes sem nyert a dán élvonalban bajnoki címet úgy, hogy kilenc vereséget szenvedett volna el, a HBK-nak ez is sikerült. A csapat középpályása, Jens Madsen lett az első dán labdarúgó, aki három különböző klubbal is megnyerte a bajnokságot (Bröndby, AaB és Herfölge).
Hiába az aranyérem, a sajtó továbbra is a riválisok bénázásának tulajdonította inkább a Herfölge bajnoki címét. S hogy mennyire volt igazuk? Nos, a csapat a következő idényben a 11. lett és kiesett az élvonalból, majd elkezdett lesüllyedni. 2009-ben aztán egyesült a Köge Boldklub csapatával, melynek köszönhetően létrejött a ma is ismert HB Köge. John „Faxe” Jensen pedig 2002-ben elfogadta a Bröndby ajánlatát, de csak asszisztensedzőként, majd néhány kósza kísérletet követően felhagyott az edzősködéssel és manapság az Arsenal megfigyelőjeként dolgozik.
Kiemelt kép: bold.dk
Szerző
