Csak idő kérdése – Molnár Rajmund játéka már készen áll a gólszerzésre

A 2002-es születésű Molnár Rajmund azon magyar játékosok közé tartozik, akik már tinédzserként kipróbálhatták magukat külföldön. A Honvéd és az MTK után 2019 és 2021 között a Benfica akadémiáján is eltölthetett két évet, ám a lisszaboni időszak lezárása után újra kellett építenie magát.

Olyan közegre volt szüksége, ahol nemcsak perceket, hanem fejlődési lehetőséget is kap: ahol hibázhat, tanulhat, ahol kialakulhat az a felnőttfutballra szabott identitás, amely akkor még csak részben létezett. A győri kölcsön után Csákváron megtalálta a megfelelő ritmust és tempót, az NB II sajátos közegét, amelyben megtanulta kezelni a test-test elleni szituációkat. Jó szezonja volt a 2021–2022-es, nem kiugró, de stabil teljesítményt nyújtott, amelyről tovább lehetett lépni.

Szombathelyen már nemcsak fejlődött, hanem meghatározó játékossá vált. A Haladásnál kiderült, hogy kinőtte az NB II-es mezőnyt: játéka magabiztosabb lett, döntései gyorsabbak, és összességében olyan benyomást keltett, mint aki készen áll a következő szintre. Ezt a potenciált ismerte fel benne az MTK is, de Molnárnak a fővárosban először alkalmazkodnia kellett az élvonal ritmusához. Az első idény inkább tanulóévként működött: hol látványos megoldások, hol hullámvölgyek jelezték, mennyire összetett az átmenet az NB I-be.

A 2024–2025-ös szezon jelentette a fordulópontot. Öt gólja és nyolc gólpassza már olyan támadót mutatott, aki nemcsak ígéret, hanem tényező is a magyar élvonalban. Ez volt az az idény, amikor a játéka rendszerszinten is értelmezhetővé vált, már nem csupán egyéni villanásokból élt. Innen nézve kézenfekvő volt, hogy előbb-utóbb megérik benne a váltás gondolata, és az új szezon rajtja ezt csak felgyorsította: az első öt bajnokin öt gólt szerzett, tovább erősítve azt a felismerést, hogy számára most nyílt meg igazán az út a következő lépés felé.

 

Irány Lengyelország

A feltételezés aztán nagyon gyorsan valósággá vált, mert Molnár iránt több lengyel klub is érdeklődött. A nyár utolsó heteiben úgy tűnt, hogy a KS Cracovia lesz a befutó, a tárgyalások előrehaladottnak tűntek, ám a Pogon Szczecin közben nagyobb fokozatra kapcsolt. A nyugat-pomerániai klub gyorsan ajánlatot tett, és Molnár végül a szczecini projektet választotta.

Amikor a magyar játékos megérkezett, még Robert Kolendowicz ült a kispadon, Molnár az ő szakmai elképzeléseire mondott igent. Első mérkőzésén még ő irányította a csapatot, egy héttel később viszont már az addigi asszisztens, Tomasz Grzegorczyk volt a vezetőedző. Szeptember végén pedig megérkezett a dán Thomas Thomasberg, aki teljesen más filozófiát, más szerepfelfogást hozott magával.

A gyors edzőcserék miatt érdemes külön-külön vizsgálni Molnár eddigi lengyelországi időszakát. Néhány hét leforgása alatt ugyanis három edző, két markánsan eltérő futballfilozófia, két külön szerepkör határozta meg a mindennapjait. Az, hogy ebből hogyan állt össze a jelenlegi játéka, csak akkor válik igazán világossá, ha megnézzük, milyen elvárásokhoz és milyen keretekhez kellett eddig alkalmazkodnia.

Centerből rendszerjátékosMolnár eddig nyolc bajnokin lépett pályára, és az első hetekben egyértelműen az érkezésekor érvényben lévő szakmai elképzelések szerint próbálták beépíteni. Kolendowicz – majd átmenetileg Grzegorczyk – klasszikus középcsatárként számolt vele, részben kényszerből, hiszen a görög Eftimisz Kulurisz távozása után sürgősen pótolni kellett a célpontot a támadások elején. Három mérkőzésen keresztül elsősorban a felívelt vagy felpasszolt labdák megtartása, a háttal kapunak végzett munka, valamint a beadásokra való érkezés volt Molnár feladata. Ez a szerep nem volt idegen tőle, mégis korlátozta azt a dinamikus, félterületekből induló, sok irányváltással járó mozgáskultúrát, amely – többnyire szélsőként – a játékának alapját jelentette a magyar élvonalban.Thomasberg érkezésével azonban teljesen új keretek között kezdett el futballozni. A dán edző nem átmeneti megoldást keresett a posztra, hanem egy tudatosan felépített, kétcsatáros rendszert vezetett be, amelyben a támadók egymást kiegészítve, de eltérő szerepkörben dolgoznak. Ebben a struktúrában Molnár már nem a hosszú labdák fogadója, hanem a rendszer egyik kulcseleme lett: szabadabban mozoghat, többet indul mélységbe, így folyamatosan keresi a félterületeket, ahol gyors kombinációkból képes veszélyt teremteni. A letámadásban is kiemelt szerepet kapott, hiszen a dán szakember elképzelésében erős elem a támadók által indított, jól időzített nyomásgyakorlás – ebben Molnár agresszivitása és időzített kilépései különösen értékesek.A két szerep közti különbség már néhány meccs után látványosan megmutatkozott. Centerként sokkal több fizikai párharcot kellett felvállalnia, miközben ritkábban jutott el hozzá a labda a tizenhatoson belül. Thomasberg rendszerében viszont jóval többet jelenik meg a kapu előtt, több labdát kap a támadóharmadban, és a második hullámból érkezve rendre helyzetbe kerül – nem a labda megtartására, hanem a gyors döntéseire és kapu felé irányuló akcióira épül a játéka.Mindez kijelöli azt is, melyik szerepfelfogás illik jobban hozzá. A klasszikus kilences pozícióját megoldotta, de nem tudott annyira meghatározó lenni, mint amikor kétcsatáros rendszerben, nagyobb szabadsággal alakíthatja a támadások ritmusát. Thomasberg elképzelései sokkal jobban illenek a játékprofiljához: dinamikus futball, állandó mozgás, agresszív letámadás és gyors döntéshozatal – azok a területek, ahol az elmúlt szezonokban leginkább érezhető volt Molnár fejlődése.

 

Hol maradnak a gólok?

A laikus szemével könnyű lenne azt mondani, Molnár Rajmund bár játszik, de nem igazán találta meg a helyét Szczecinben, hiszen a Pogonban eddig csak egyetlen gólt szerzett, azt is még Thomasberg érkezése előtt. A teljesítményét elemezve viszont gyorsan kiderül, hogy a gólcsend csalóka: a szerepköre átalakulása nem visszavetette, hanem sokkal inkább fejlesztette a játékát. 

Az első három bajnoki mérkőzésén centerként átlagosan 2,33 lövés, 0,34 xG és 11 tizenhatoson belüli labdaérintés jutott neki. Ebben a szerkezetben a feladata egyértelműen az utolsó érintésre és a kapu előtti jelenlétre épült. Thomasberg rendszerében öt mérkőzésen átlagban 2,8 lövés, 0,48 xG és 12 tizenhatoson belüli érintés került a neve mellé – vagyis a kapura való veszélyessége nem csökkent, sőt valamelyest nőtt is, miközben a szerepe jóval összetettebbé vált.Az igazi különbség azonban az összjátékban látható: a támadóharmadon belüli passzai két és félszeresére nőttek, a kulcspasszai megduplázódtak, és a várható asszisztok értéke is érzékelhetően javult. Molnár jóval nagyobb szerepet kap a támadások előkészítésében és a Pogon kombinációs játékának összekötésében, ami értelemszerűen elosztja a kapu előtti szerepvállalást. A második gól ugyan még várat magára, de a játék minden más elemében határozottan előrelépett – és egy ilyen profilnál általában csak idő kérdése, hogy ez mikor fordul át eredményességbe.