Csak hét mérkőzést játszott Európában a kiváló kolumbiai csatár

Víctor Hugo Aristizábal Posada 1971. december 9-én született Kolumbia második legnépesebb városában, Medellínben. A labdarúgás iránt mutatott szenvedélyével már kisiskolás korában kitűnt társai közül, a Campo Amor utánpótlásában kezdett el játszani. Később bekerült a helyi Antioquia csapatába, ahol ugyancsak kiemelkedő gólérzékenységet mutatott. Nem sokkal a debütálását követően elhunyt az édesapja, így Aristizábalnak félbe kellett hagynia a középiskolát, hogy különböző alkalmi munkákból segítsen fenntartani a családot. A labdarúgással viszont nem volt hajlandó felhagyni, továbbra is kiválóan teljesített a különböző korosztályos együttesekben, így 17 évesen leigazolta őt az ország egyik legnagyobb klubjának számító Atlético Nacional.

Töretlen fejlődést mutatott fiatalon

A medellínieknél az Aristigol becenevű játékos 1990 augusztusában egy Deportivo Pereira elleni összecsapáson debütált a kolumbiai élvonalban, néhány héttel később pedig az első gólját is megszerezte a Sporting Club de Barranquilla ellen. Bemutatkozását követően rögtön eredményes csatárduót alkotott az időszak másik kimagasló képességű kolumbiai csatárával, Faustino Asprillával, végül mindketten 15-15 gólig jutottak a csapat 1990-es bajnoki címe alkalmával (később a válogatottban is játszottak együtt).

Miután Aristizábal az 1993-as naptári esztendőben 38 mérkőzésen 23 gólt szerzett a zöld-fehéreknél, 1994 nyarán a spanyol Valencia CF szerződtette. A kolumbiai befejezőcsatár azonban nem találta a helyét az öreg kontinensen, hét tétmérkőzésen egyetlen gólt sem szerzett, csak felkészülési meccseken talált be, így fél év után máris visszatért az Atléticóhoz. A megszokott környezetben azonnal magára talált, ott folytatta, ahol abbahagyta: 15 góllal vette ki a részét a gárda újabb, 1994-es bajnoki címéből. A Libertadores-kupa következő kiírásában az Atlético Nacional egészen a döntőig menetelt, ahol a Gremióval szemben maradt alul, a hét találatig jutó támadónál egyedül Mário Jardel szerzett több gólt (12) az akkori sorozatban.

(Forrás: O Curioso de Futebol)

Brazil kitérők közt gyakori hazatérések

Aristizábal 1996-tól négy évet Brazíliában töltött, amely időszak felemásan alakult számára. Kezdetben a Sao Paulo FC színeiben még meg tudta közelíteni korábbi góllövő formáját (32 összecsapás, 15 találat), azonban a Santos alkalmazásában két év alatt sérülések és formahanyatlások miatt mindössze 11 találkozón jutott szóhoz, ezalatt csupán kétszer volt eredményes.

A rosszul sikerült légióséveket követően azt tette, ami egyszer már bejött – önbizalma visszaszerzése céljából ismét hazatért az Atlético Nacionalhoz. Aristizábal azonnal nyert egy újabb bajnoki címet, miközben 29 meccsen 14 gólig jutott, majd 2001-ben – némi meglepetésre – átigazolt a Deportivo Calihoz. Először lépett pályára egy másik kolumbiai csapat színeiben, ahol 15 gólt szerzett.

2002-ben elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy ismét belevágjon egy brazil kalandba. Az újabb nekifutás alkalmával Aristizábal három év alatt három klubnál fordult meg, de mégis sokkal sikeresebb volt, mint a korábbi brazíliai időszakban.

A legjobban egyértelműen a Cruzeirónál teljesített, csapatával 2003-ban minden lehetséges hazai sorozatban diadalmaskodott: az országos és a regionális bajnokság mellett a Brazil Kupát is elhódította, miközben 39 mérkőzésen 26 góllal segítette a „rókákat”.

A Belo Horizonte-i csapatot megelőzően a Vitóriát, utána pedig a Coritibát erősítette, de ezen két klubnál együttesen sem jegyzett annyi találatot, mint a Cruzeirónál töltött esztendő alatt.

Kötődött az első egyesületéhez

32 évesen tért vissza utoljára az Atlético Nacional kötelékébe, és újabb három országos elsőséghez segítette első csapatát. Aristizábal eredményessége nem csökkent, kétszer is 20 gól feletti idényt futott a medellínieknél. Az utolsó szezonjában súlyos térdszalagszakadást szenvedett, amely a visszavonulását eredményezte. A 2008 júliusában a tiszteletére megtartott ünnepélyes búcsúmeccsen olyan világsztárok léptek pályára, mint Diego Maradona, Enzo Francescoli, René Higuita vagy Asprilla.

Visszavonulását követően szenvedélyes szavakkal búcsúzott az Atlético Nacional szurkolóitól:

„1989-ben csatlakoztam hozzátok, a világ legjobb csapatához. Hiába jártam 70 országban a világon, sehol nem éreztem magam olyan jól, mint közöttetek. Sehol nem találkoztam olyan hűséges szurkolókkal, mint amilyenek ti vagytok. Az egész életemet a Nacionalban szeretném eltölteni. Ha pedig eljön a nap, amikor számot kell adnom az Úrnak, meg fogom neki köszönni, hogy Kolumbiában születtem, és azt is, hogy ennél a csapatnál játszhattam.”

(Forrás: infobae.com)

Megosztó személyiség a válogatottban

Aristizábal 1993 és 2003 között 66-szor szerepelt a kolumbiai válogatottban, ahol 15 alkalommal volt eredményes. Két világbajnokságon vett részt, az 1994-es tornán nem lépett pályára, az 1998-as vb-n viszont Kolumbia mindhárom csoportmeccsén szerepelt. A válogatott hiába volt többre hivatott, mindkét esetben már a csoportkörben befejezte szereplését, 2002-ben pedig nem jutott ki.

Emellett három Copa Américán is gólt szerzett, a 2001-es hazai rendezésű tornán aranyérmes válogatottban hat gólig jutott, a torna gólkirálya lett.

Összességében hazájában megosztó személyiségnek tartották, hiába szerzett fontos gólokat a válogatottban, sokszor kritizálták őt, hogy nála jobb formában lévő támadóktól veszi el a helyet. Végül azt követően mondta le a válogatottságot, hogy Kolumbia 4–0-s vereséget szenvedett Bolíviától, és a feltételezések szerint összekülönbözött Francisco Maturana szövetségi kapitánnyal. Visszavonulása után televíziós szakkommentátorként dolgozott hazájában.

Fia is követné a példáját

19 éves fia, Emilio Aristizábal ugyancsak labdarúgó lett, a 19 éves támadó tavaly debütált az Atlético Nacionalban.

„Azt tanácsoltam neki, ne foglalkozzon azzal, hogy mennyi étel van otthon a hűtőben, játsszon úgy, mintha az édesanyja éhezne, és tegyen meg mindent érte. Hozzám hasonlóan értelmezi a játékot, képes két-három védőt is lekötni, átlátja a csapattársai helyzetét, és ugyanolyan robbanékony, mint én voltam fiatal koromban”

– említette a fiáról.

Abban biztosak lehetünk, hogy Aristizábal mindenben támogatni fogja a fiát, de alighanem az édesapa igencsak magasra tette a lécet, és nehéz dolga lesz Emiliónak, ha legalább hasonló pályafutást szeretne befutni.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/

Kiemelt fotó: mediotiempo.com