Bognár György és a Paks kapcsolatánál nehéz elképzelni jobbat
Bármennyire is úgy tűnik, lejtmenetbe került a Paksi FC immár másfél hónapja nyeretlen csapata, a szurkolóknak nincs okuk különösebb aggodalomra. Jó igazolások, időben meghosszabbított szerződések és a folyamatosság jellemzi az identitását büszkén őrző tolnai klubot.
Ha egy második helyen álló, de sorozatban négy vereségnél járó, összesen öt mérkőzés óta nyeretlen csapatról van szó, nyugodtan mondhatjuk, hogy válságban van. Nyilvánvaló, hogy nem jönnek azok az eredmények, amik a tabellán ilyen előkelő helyre repítették az együttest, azaz valamiféle olyan probléma húzódik meg a háttérben, amire nincs válaszuk a játékosoknak és edzőknek. Ilyenkor persze megy a találgatás, vitatott a felelősség kérdése, növekszik a feszültség és mindez a pályán is megjelenik, ami ritkán segít az eredményesség javításában. A Paks most ilyen helyzetben van, legutóbb március elején az MTK vendégeként nyert Budapesten Böde Dániel góljaival, de mégsem érződik pánikhangulat, pedig egy történelmi idényt ronthat el a rossz hajrá.
Amikor a 23. forduló véget ért, a Paks még a táblázat elején állt egy ponttal megelőzve az akkor még egy mérkőzéssel kevesebbet játszó Ferencvárost. A bajnokság kétharmadánál jártuk akkor, és bármennyire is próbálták sokan a rekordbajnok kihívójaként beállítani a Paksot, mindenki kellő realitással beszélt a bajnoki aranyérem lehetőségéről. Különösen Bognár György vezetőedző volt az, aki szinte minden mérkőzés után elmondta, hogy ők nem az első helyért csatáznak, mert akkora a Ferencváros gazdasági és szakmai erőfölénye, hogy bármilyen örömteli is az aktuális helyzet, nem lehet, hogy ne az FTC nyerné a bajnokságot. Pakson legfőbb célként a dobogós helyezés megőrzését jelölték ki, és úgy tűnik, hogy ez mindenképp abszolválható, miután öt körrel a befejezés előtt hét pont előnyük van a negyedik Puskás Akadémiával szemben, amelyhez egyébként éppen a hétvégén látogatnak majd.
Ez persze mind a pályán történik, ám eközben a háttérben is zajlik a munka. A klub életében a múlt hét igazán eseménydús volt, miután bejelentették Vécsei Bálint megszerzését, majd egy szerződés-hosszabbítást a vezetőedzővel és végül a tapasztalt Balogh Balázzsal. Az üzenet pedig egyértelmű: fontos a minőségi megújulás, de az állandóságról sem feledkeznek el.
Bognár személye minimum megosztó, hiszen amint annak idején a pályán, úgy a pályán kívül is képes volt váratlan megoldásokra. Volt néhány próbálkozása az élvonalban korábban is, amikor az MTK, a Honvéd és a szép emlékű Sopron edzőjeként dolgozott a legmagasabb szinten, de ezek még mind az évezred elején, a magyar foci tetszhalott állapotában történtek. A legtöbben talán 2010 körül fedezték fel maguknak ismét, amikor szülővárosa, a Baja NB II-es csapatát edzette közmegelégedésre (egy negyedik és egy kilencedik hely a másodosztály nyugati csoportjában), majd innen Csákvárra és Budaörsre vezetett az útja. Kicsi városok, kicsi csapataihoz, amelyekre alig-alig kíváncsiak, ahol nincs nyomasztó teher és Bognár úgy dolgozhatott, ahogyan kedve tartja, illetve úgy formálhatta csapatát, hogy az szinkronban legyen a futballról alkotott gondolataival.
Talán a szókimondó nyilatkozata, a kevésbé kompromisszumkész személyisége miatt nem kapott lehetőséget az első osztályban, és 2020 szeptemberéig úgy tűnt, hogy már nem is fog. Akkor a tabella utolsó helyén álló Paks hívta, amely addig négy bajnokin csak egy gólt és egy pontot szerzett, az edző pedig igent mondott.
Első mérkőzésén 4–0-ra lemosták az MTK-t, amelyhez Bognár ezer szállal kötődik, Hahn János pedig mesterhármast ért el a 37. perctől tíz emberrel játszó vendégek ellen. Érdekesség – és ez talán adalék lehet a paksi attitűd megértéséhez – hogy az akkor pályára lépett 14 játékos közül heten ma is a klubnál vannak, hatan játékos (Balogh, Hahn, Osváth Attila, Windecker József, Haraszti Zsolt, Szabó János), míg Gévay Zsolt edzői minőségben, és rajtuk kívül is a Paks alkalmazásában állt már például Böde Dániel, Papp Kristóf, Szabó Bálint, Szélpál Norbert, Lenzsér Bence és Vas Gábor. Éles ellentét, hogy az akkori MTK teljes meccskeretéből csak Kata Mihály maradt azóta is a klubnál.
A csapat nem csak bennmaradt 2021 tavaszán, de a szezon végén a negyedik helyen ért célba úgy, hogy még a dobogóra is volt esélye, Hahn pedig 22 góllal nem csak a csapat, de a teljes OTP Bank Liga gólkirálya lett, bekerült az Európa-bajnokságon szereplő magyar válogatott keretébe és összejött neki egy külföldi (DAC) szerződés.
A következő idényben sokan féltették a Paksot, mondván mire megy majd legjobb góllövője nélkül, de érkezett Ádám Martin, aki a Vasas és a Kaposvár színeiben ugyan szerzett már élvonalbeli tapasztalatot, de közel sem volt egyértelmű, hogy a legjobbak közé sorolható. A történet folytatása ismert: Ádám nem csak pótolta, de meg is haladta az egy évvel korábban látott csatárteljesítményt, 31 gólt szerzett, amire emberemlékezet óta nem volt példa Magyarországon, majd a Koreai Köztársaságba szerződött, azóta pedig elképzelhetetlen nélküle a magyar válogatott kerete.
A Paks rengeteg dicséretet kapott, amiért nem csak a magyar játékosok, hanem az őszinte támadófutball mellett is elköteleződött. Előbbi identitás kérdése, utóbbi viszont edzői felfogásé. A jobbára adok-kapok típusú mérkőzésekért a közönség hálás volt és mivel ez többnyire győzelemmel párosult, nem volt indok jelentősebb változtatásokra.
Bognár 2022 nyarán – két relatív sikeres idény után – váltott és elfogadta az egyetlen megkeresést, ami valószínűleg elmozdíthatta Paksról. Az MTK hívta szakmai igazgatónak, és a feladat is legalább olyan nemes volt, mint amilyen nehéz: egy teljesen szétesett csapatot kellett visszavinni az élvonalba. Talán sosem tudjuk már meg, hogy miért nem lett ez egy sikersztori, és mi tört el a biztató szezonkezdet után (hét mérkőzésen szerzett 19 pont), de tény, novemberben már nem ő volt a csapat edzője. Ezalatt Pakson egy fiatal edzőt, egy korábbi válogatott támadót, Waltner Róbertet neveztek ki, akitől ki nem mondott elvárás volt, hogy folytassa játékban és eredményességben a Bognár által kitaposott utat.
Mostanra már egyértelmű, hogy egyik sem sikerült. A csapat ugyan a középmezőny tagja volt, de pontszámban sokkal közelebb állt a kiesőhelyekhez, így februárban a Debrecen elleni 2–1-es vereséget követően menesztették Waltnert. Bognár György pedig visszatért, hogy folytathassa munkáját.
A Paks pedig újra elkezdte azt az örömfocit játszani, amit megszokhattunk tőle. Varga Barnabás személyében ismét a klub játékosa lett az élvonal legjobb góllövője, és az addigi 12 góljához az edzőváltást követően még 14-et tett hozzá. A sztori unalomig ismert: Varga ma már a nemzeti együttes első számú csatára, a Ferencvárossal pedig közel jár a bajnoki cím megszerzéséhez, valamint az újabb magyar aranycipőhöz. Sorozatban három gólkirályt csak az igazán nagy klubok szoktak adni, nem csak Magyarországon, de szerte a világon. A Paks azonban gazdasági lehetőségeit tekintve maximum középcsapat és lássuk be, szakmailag is hatalmas korlátokat emel maga elé azzal, hogy csak magyar játékosokat foglalkoztat, mert igenis vannak képzési problémák, vannak hiányposztok és ezeket biztosan be lehetne tölteni – minőségi – légiósokkal, akik akár olcsóbbak is lennének, de nincs ilyen szándék.
Ugyanakkor nem csak a Paks képes évről évre a megújulásra, de maga Bognár is. Mielőtt beskatulyázták volna, hogy csak egyfajta futballt képes játszatni a csapataival, ebben a szezonban bizonyítja, hogy milyen sokoldalú edző. A csapatát szerkezetileg és stílusban is átalakította, miután belátta az augusztusi Ferencváros elleni 6–1-es vereség után, hogy a jelenlegi kerete nem alkalmas arra a játékra, amiben ő hisz – ez mindenképp dicséretet érdemel.
Egy edző ugyanis nem csak akkor jó, ha tökélyre fejleszt egy játékstílust, hanem akkor is, ha képes önmagát és az elképzelését felülbírálni. Ez az önreflexió vezetett ahhoz, hogy a Paks hetekig, hónapokig az első helyet ostromolja a bajnokság harmadik legjobb védelmével.
A 29 mérkőzésen kapott 30 gól kimondottan jó teljesítmény, a korábbi szezonokban szinte elképzelhetetlen volt ez a mutató, hiszen a három idényben, amikor Bognár vezette a csapatot 64, 63 és 57 kapott gól állt a csapat neve mellett. Aligha igényel különösebb matektudást, hogy belássuk, ez közel áll a kétgólos átlaghoz, pedig azóta nem cserélte le a védelmét a klub, ám kétségtelen, hogy meg tudott szerezni egy válogatott kapust Szappanos Péter személyében, aki joggal aspirál az Eb-kerettagságra is.
De nem csak ez szembetűnő változás, hanem az is, hogy idén biztosan nem paksi lesz a gólkirály, miután a csapat játéka is megváltozott. Könyves Norbert jelenleg tíz találattal házi gólkirály, pedig két Diósgyőrben töltött másodosztályú szezon után kevesen gondolták volna róla, hogy húzóember lesz az élvonalban. Mögötte ott van Windecker nyolc találattal, aki a középpályáról ér fel rendszeresen a kapu elé és fejez be eredményesen támadásokat, de mögöttük már négy gól elég a házi dobogóhoz. A nemzetközi kupaszereplést már csak egy nagyon nagy összeomlással tudná elbukni a gárda, amely még fogadja a bajnokságban a két kiesőjelöltet, és ne feledjük, a Magyar Kupában is elődöntős.
Az állandóság és a nyugalom a válogatott labdarúgóknak is vonzó, akik nem levezetni érkeznek Paksra. Korábban is voltak már olyan játékosai a csapatnak, akik szóba kerültek a nemzeti csapatnál, például Tököli Attila vagy Kádár Tamás, de Szappanosnak és most Vécseinek is perspektívát jelentett a klub. Ez azért mindenképpen elismerése annak, amit idősebb Haraszti Zsolték tesznek Pakson. Ráadásul van egy olyan edzőjük is, aki tényleg szeret ott dolgozni. A 100. paksi bajnokija, a Debrecen elleni 1–1 után Bognár így nyilatkozott szerződése meghosszabbításáról:
„Mindig csak egy évre szóló szerződést kötök, és mikor Haraszti Zsolt ügyvezetőnk megkeresett, hogy beszéljünk a hosszabbításról, nagyon rövid idő alatt megegyeztünk. Csak a közös együttműködésről esett szó, ami elég is volt a megállapodás hosszabbításához.”
Amikor havonta, vagy annál is sűrűbben olvashatunk edzőváltásról, kirúgásokról, közös megegyezéssel történő szerződésbontásokról, jó azt látni, hogy van olyan klub, amely képes egy magyar edzőt megbecsülni. Talán az sem véletlen, hogy a másik csapat, amelynél a közelmúltban szerződést hosszabbítottak egy magyar szakemberrel az a Kecskemét volt. De az már egy másik történet.
Kiemelt fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Szerző
