Az NBA régi-új arcai – Kezdő ötös

A koncepció ezúttal is ugyanaz, mint az Irányítók vagy a Receiverek esetében. Öt játékost követünk az alapszakasz első mérkőzésétől egészen a rájátszás, majd a döntő utolsó találkozójáig. A Miami Heatben játszó Jimmy Butler vezérszerepét már sokan megkérdőjelezték, a Minnesota Timberwolves ifjú titánja, Anthony Edwards szertelenségével egy új generáció hangja lehet, a Sacramento Kings legjobbja, Domantas Sabonis mintha nem kapná meg azt az elismerést, amire vágyik, a bajnok Boston Celtics húzóneve, Jayson Tatum komoly súlyt cipel a vállán, a Los Angeles Lakers legendája, LeBron James pedig a sportág egyik legnagyobbjaként készül a közelgő búcsúra és a staféta átadására. Ők öten minden epizódban szerepelnek, de persze mellettük bőven megszólalnak játékostársak és szakértők, valamint persze családtagok is.

Megy a kamera?

A Kezdő ötösben sok olyan jelent van, amikor egyik sztár jelzi, tudja, hogy épp veszi őt a kamera. Ebből a szempontból ez a sorozat egy nagyon érdekes kettősséget visz végig: egyrészről az alkotók feltett szándéka, hogy olyan oldalukról mutassák meg ezeket a sztárokat, ahogy általában nem láthatjuk őket, viszont ez furcsa módon épp amiatt nem valósulhat ez meg, mert a játékosok hozzá vannak szokva a média jelenlétéhez. A Netflix sorozata így inkább folyamatos játékot űz a nézővel, és arra épít, hogy már mi is rengeteg információval rendelkezünk a szereplőkkel kapcsolatban.

Ez egy jól működő viszony alkotó és néző között, ezt leszámítva azonban a sorozat nem sok újdonsággal szolgál, a korábbi sportos Netflix-tartalmak formavilága jelenik meg ismét a szemünk előtt, épp ezért a széria hatásmechanizmusa is a jól ismert sémákat követi, idővel némileg kiszámíthatóvá is válik. Azt viszont a sorozat javára kell írni, hogy a készítők más sorozatokkal ellentétben – mint például a sokat kritizált Drive to Survive – nem erőltetik a műdrámákat, pont annyi trash talk van ebben a sorozatban, amennyi egy NBA-meccsen egyébként is előfordul.

Némileg személyes probléma, de ennél a sorozatnál számomra egyértelműen kijött, hogy ennek a sportdokumentumfilmes trendnek most járunk a csúcsán, ami egyrészről nagyon jó, hiszen a mérkőzések közötti szüneteket remekül el lehet tölteni egy ilyen szériával, ugyanakkor egyre egyértelműbb, hogy a szolgáltatók számára semmilyen más cél nincs, csak hogy a rajongókat a legteljesebb módon kiszolgálják. Ez persze érthető, csak épp gátat szab az igazán eredeti tartalomnak.

„Az apaságnál nincs jobb érzés”

Ettől függetlenül lehet elemezni azokat a narratívákat, amelyek megjelennek a sorozatban. Egyrészről jobban megismerhetjük néhány játékos családi életét. LeBron James például a sorozat zárójelenetében azt mondja, egyáltalán nem érdekli, hogy a sportág hogyan emlékszik majd vissza rá. Számára annyi a lényeges, hogy a családja miként ítéli meg. És természetesen ezen a vonalon eljutunk az elmúlt hónapok egyik legnagyobb PR-bombájáig: LeBron legidősebb fiát, Bronnyt draftolta a Los Angeles Lakers, sőt azóta pályára is léptek együtt az NBA-ben. A szurkolók valószínűleg tudják, hogy Bronnynak néhány hónappal korábban súlyos szívproblémai voltak, nemcsak a sportpályafutása, az élete is veszélybe került, ám még így sem adta fel a profi karrier álmát. A széria legerősebb vonulata a két James kapcsolata, itt az ismert történet ellenére sikerült valódi drámát ábrázolni.

Az apaság egészen más oldalát láthatjuk Anthony Edwards életében. A Minnesota Timberwolves szabadszájú klasszisának ismertetőjegye épp a szinte gyermeki lelkesedése, magánéletében mégis olyan élethelyzetbe került, amely miatt fel kellett nőnie. Egyelőre csak találgathatjuk, hogy ez miként hat majd a pályán nyújtott teljesítményére.

A pálya szélén

James és Edwards annyira erős karakterek, hogy mellettük a többiek a sorozatban háttérbe szorulnak. Sabonis szálában a legendás apa, Arvydas hagyatékához való felnövés, valamint a kis piac okozta szorongás jelenik meg csupán, Butler vonala pedig elsősorban a testi tűrőképességgel való dacolásról szól. Kritikaként lehet megfogalmazni a sorozattal kapcsolatban, hogy nem sikerült teljesen kiegyenlíteni a játékidőt a szereplők között.

Még Tatum is háttérbe szorult, egészen az utolsó epizódig, amikor a döntőben már csak ő volt érdekelt a főszereplők közül. Tatum renoméján komoly sebeket ejtett, hogy több szezonban is gyenge teljesítményt nyújtott a legfontosabb mérkőzéseken, most viszont győzelemre tudta vezetni a patinás bostoni gárdát. És meg is ígérte a sorozat végén, hogy most már ez lesz nála a mérce.

A Kezdő ötös tökéletes kikapcsolódás az NBA-rajongóinak, nagy kérdés azonban, hogy hosszabb távon hova tud fejlődni ez a formátum. Persze a többség minden bizonnyal azzal is együtt tudna élni, ha minden szezon előtt kapnánk egy ilyen évadot.

Kiemelt kép: Netflix