Az NB I gólkirálya elkezdett kiteljesedni a Ferencvárosnál
Varga Barnabás az első tizenegy tétmérkőzésén tizenegy gólt szerzett és öt gólpasszt osztott ki a Ferencvárosban, amivel igazolta a zöld-fehér klub vezetőinek döntését, nevezetesen, hogy az előző bajnokság gólkirályát leigazolják. De nemcsak az eredményességével, hanem a játékával is felhívta magára a figyelmet, hiszen szerves egészként épült be az együttes játékába, a gólszerzés mellett részt vesz a támadások felépítésében is. Eddigi szereplése a vártnál is sikeresebb, egyúttal rámutat arra, hogy korábban mennyire nem voltak kihasználva a képességei.
Sokszor hajlamosak vagyunk úgy gondolni egy játékosra, mint egy gépre, ami bizonyos dolgokat tud, másokat viszont nem. Ha magas és jól fejel, akkor biztosan lassú a mozgása, és nem tudna a széleken játszani. Ha alacsony és törékeny, akkor viszont nem élne meg a magas védők között. Ha egy csapatban valaki jól teljesített, akkor biztosan egy másikban is így fog szerepelni, gondoljuk sokszor, nem veszünk figyelembe azonban más körülményeket. Ezek az előítéleteink általánosságokon alapulnak, és bár lehet, hogy sokszor igazolódnak, azért bőven találunk ezekre ellenpéldát is.
Varga Barnabást például az előző idényben mutatott játéka alapján sokan beskatulyázták egy jól fejelő, de az összjátékban és az előkészítésben kevesebb szerepet vállaló támadónak, az előző tizenegy tétmérkőzésén azonban alaposan rácáfolt ezekre a várakozásokra, Adama Traoréval például kifejezetten keresik egymást a kapu előtt. Azt is láthatjuk, hogy nemcsak a tizenhatoson belül vonható be a játékba, hanem a kaputól távolabb is használható. Erre nagyszerű példa a Zalgiris Vilnius elleni visszavágó első gólja, amikor a saját térfelére visszalépve indította Traorét egy védelem mögé bepasszolt labdával.
Kiderült tehát már a ferencvárosi időszaka legelején, hogy komplexebb labdarúgó annál, hogy csak a fejét keressük a labdákkal, ahogy az az előző idény végén történt.
Varga teljesítménye a számok alapján
A Wyscout adatai alapján azt vizsgáltam meg, hogy az NB I-es, illetve a nemzetközi kupákban lejátszott találkozókon milyen számokat produkált, és ezek változása hogyan alakult az egyes csapatainál és edzőinél. (Az elemzés a Zalgiris Vilnius elleni párharc adatait nem tartalmazza.)
A diagramon látható, hogy Varga egyes mutatói az elmúlt években hogyan változtak. Az emelkedő tendencia elsőre is nyilvánvaló. Míg a leginkább védekezésre és ellentámadásokra építő, az ellenfelek kapuját sokszor pontrúgások után veszélyeztető Gyirmótban 90 percenként átlagosan fél gólt szerzett, addig ez Pakson már jelentősen megemelkedett. A Duna partján két edzővel is dolgozhatott, akiknek a játékelképzelése Varga eredményességén is megmutatkozott. Waltner Róbertnél a Paks jobban ügyelt a védekezésére, de ennek ellenére is több találatot ért el a válogatott támadó, Bognár György visszatérésével pedig szinte kilőttek a számai. Az edzőváltást követő időszakban valamivel több, mint egy gólt ért el 90 percre vetítetten, ami jól jelzi Bognár felfogását, de azt is vegyük észre, hogy ezzel ellentétben az előkészítésben Varga már nem jeleskedett. Az egyetlen feladata ekkoriban arra korlátozódott, hogy gólt, gólokat lőjön. Az FTC-nél tovább emelkedett a gólszerzési hatékonysága, ráadásul ezúttal a gólpasszok terén sokkal nagyobb szerep hárul rá, azaz összességében elmondhatjuk, hogy a gólszerzés terén is képes volt javulni a zöld-fehéreknél, ám a leglátványosabb változást mégis az jelenti, hogy immár mindezek mellett az előkészítésben is jeleskedik.
Hogy mennyire szokatlan ez tőle? Gyirmóton három, Pakson két gólpassz fűződött a nevéhez egy teljes idény alatt, míg most – a litvánok elleni meccseket is figyelembe véve – tizenegy találkozót követően áll ugyanennyinél. Nyílván a remeklése összefügg azzal is, hogy mostani csapattársai sokkal magasabb minőséget képviselnek, mint a korábbiak, jobb labdákat kap tőlük, illetve a passzait is nagyobb arányban értékesítik, de azért azt is jegyezzük meg, hogy Varga elődei nem teljesítettek ilyen kiegyensúlyozottan magas szinten. A diagramról leolvasható még az is, hogy a helyzetbe kerülése is folyamatosan javul. Az xG értékeit a vizsgált időszakban kétszer lőtte túl, egyszer zárt azzal egálban, míg egy alkalommal minimálisan maradt alatta.
A második diagramon azt láthatjuk, hogy az eredményességének hátterében az is benne van, hogy több lehetősége van gólszerzésre, többször célozhatja meg a kaput. Míg Gyirmóton ez néha nem is lehetőség, hanem inkább kényszerűség volt a kevés támogató csapattárs miatt, addig ez a későbbiekben már főleg a gólszerzésről szólt. Az első igazán jelentős emelkedés nem meglepő módon Bognár György munkásságához köthető, de ebben az idényben még ezt is felülmúlja. A Ferencvárosban 90 percenként négy lövést átlagol, mindezt úgy, hogy közben a kaput is rendre eltalálja. Utóbbi mutató épp azt mutatja meg számunkra, hogy Varga fejlődése a lövések terén is folyamatos, évről-évre többször találja el a kaput, de még ebben is van lehetősége a javulásra, hiszen míg Bognár alatt Pakson háromból, addig most négyből kétszer dolgoztatja meg az ellenfelek kapusait.
De nemcsak a kapu előtti játékának változásait követhetjük nyomon a statisztikában. Az adatok alapján az is megfigyelhető, hogy némileg kevesebbet passzol, és sokkal kevesebb párharcot kell megvívnia.
A fejeseire viszont a Fradi is épít, és bár kevesebb ilyen jellegű párharca van, mint Pakson, de arányaiban megnőtt a száma.
Összegzés
A bemutatott adatok és a találkozókon látottak alapján elmondhatjuk, hogy Varga gyorsan beilleszkedett a Ferencvárosba, játékával feledteti a Stoke City-be igazoló Ryan Mmaeét, sőt nagyobb hatást gyakorol a csapatára, hiszen immár kiteljesedett a játéka. A korábbi önmagához képest is sokkal többet mutat a képességeiből, így még a kétkedőket is rövid úton meggyőzte, hogy van helye a Fradinál.
Kiemelt fotó: Fradi.hu
Szerző
