Az MTK a kiállítást követően ismét a teljes összeomlás jeleit mutatta

A mérkőzést megelőzően nem csak a tabellán elfoglalt helyezések és a csapatok játékstílusa miatt lehetett szoros összecsapásra számítani, hanem a különféle statisztikai mutatók is egyenlő erők küzdelmét ígérték. A várható szerzett és kapott gólok különbsége a játéknapot megelőzően a Fehérvárnál -6,57 volt, míg az MTK-nál -7,8. Ezek alapján egyik csapatnak sem szabadna a Konferencia-liga-selejtező indulásért versenyben lennie.

Ezt a megállapítást erősíti a várható pontok modellje is, amelynek értelmében a Fehérvár a hatodik (38,5 pont), az MTK pedig csak a hetedik (38,2 pont) legjobb csapatnak számít az OTP Bank Ligában. De a mostanra kialakult szituáció is mutatja, hogy a valóság olykor erőteljesen rácáfol a kalkulációkon alapuló prognózisra. No nem az MTK esetében, a kék-fehérek nagyjából ott tartanak, ahol tartaniuk kell, ellenben a Fehérvárral, amely európai szinten is kimagasló túlteljesítésben van. Tízzel szerzett több gólt, mint amennyit a helyzetei ígértek és 12-vel kapott kevesebbet. Csak remélhetjük, hogy a fehérváriaknak ezt a hullámot sikerül egészen az iskolakezdésig meglovagolniuk.

Annyi biztos, hogy az MTK ellen folytatódott a remek széria. Ehhez a kezdőlökést Kádár Tamás kiállítása adta a tizedik percben, amikor Varju Benedek felelőtlenül eladott labdájára Mamoudou Karamoko csapott le, akit a korábbi válogatott védő utolsó emberként buktatott. Ezzel hasonló forgatókönyv kezdett íródni, mint a két csapat legutóbbi székesfehérvári meccsén.

Az addig kiegyenlített küzdelem egycsapásra hazai dominanciát hozott, ami az MTK-ra különösen negatív hatással volt, mivel nem tudta a saját futballját játszani, nem tudta birtokolni a labdát, nem tudott magasan labdát szerezni, amelyekből helyzeteket alakíthatott volna ki. Vannak olyan csapatok, amelyek ebben a szituációban azonnal visszahúzódtak volna a saját kapujuk elé és a kontrajátékra helyezték volna a hangsúlyt, de az MTK számára ez nem volt valós opció, mivel a játékosállomány nem különösebben alkalmas a gyors átmenetekre. A két támadó, Bognár István és Németh Krisztián is elmúlt már 30 éves, és egyáltalán nem a sebességük kamatoztatása miatt futnak nagyszerű szezont.

Ráadásul a cserepadon is csak Kovács Mátyás tekinthető olyan karakternek, aki képes egy az egyben levenni védőket, de egyedül kevés lenne a komolyabb lehetőségek kialakítására. Így nem maradt más, minthogy az MTK létszámhátrányban is megpróbálta birtokolni a labdát.

Horváth Dávid nem csak ehhez ragaszkodott, de a közepes blokkot is igyekezett tartani, ami meglehetősen rosszul nézett ki, mivel az MTK játékosai nem tudtak nyomást gyakorolni a labdát birtokló Fehérvárra, így a félterületben rendszeresen felcipelhették a játékszert. Rendkívül nehéz dolguk volt a kék-fehér mezes játékosoknak lekövetni a hazaiak labdajáratását, mivel szélességben teljesen feltöltötték a pályát. Az alábbi képen jól látható, hogy hat Fehérvár játékos helyezkedik magasan egyvonalban, ezzel lekötve a vendégek védőit. Ennek következtében a középpályásoknak rengeteget kellett futniuk, hogy képesek legyenek lekövetni a labda útját.

Ez viszont fizikális képtelenség lett volna, így a túltöltések miatt rendszeresen akadt egy-egy szabad ember a vonalak között, aki teljesen szabadon vette fel a labdát, majd fordulhatott a Demjén Patrikot helyettesítő Rácz Gergő kapujára.

A kiválasztott mérkőzésszituációban a bal oldalon Gergényi Bence passzolta fel a labdát, most Katona Mátyásnak, aki visszalépett, így a vonalak között teljesen szabadon avatkozhatott játékba.

Érdekesség, hogy sem az első, sem a második fehérvári gól nem az MTK ezen rendszerszintű védekezésbéli hiányosságából következett, hanem teljesen indokolatlan egyéni hibákból is (ahogyan a kiállítás is). Előbb Hei Viktor fejelte oda a saját tizenhatosán belül a labdát ellenfelének, majd Bognár hagyta Tobias Christensennek, hogy 20 méterre a kaputól a jobbik lába felé cselezhessen. Ezek a hibák erőteljes dekoncentráltságra utalnak, és végül ezek vezettek az összeomláshoz, ugyanis hiába volt egyoldalú a játék képe, mégis az állt a félidőben a statisztikában, hogy 1,02-es xG-re lőtt hármat a Fehérvár.

A második félidőre néhány módosítást hajtott végre Horváth Dávid. Varjut visszahúzta a védelembe, Heit pedig Kovács Mátyásra cserélte, illetve Bognárt is mélyebben játszatta. Azonban érdemben semmi nem változott. Az MTK próbált támadni, egy-két gyors akciót vezetni, de ezek tényleg csak nagyon kis mennyiségben valósultak meg.

A Fehérvár egy kontrát követően még szerzett egy negyedik találatot, majd Karamoko révén kihagyott egy tizenegyest is (Rácz nagyszerűen hárított), így 4–0-s hazai győzelemmel ért véget a találkozó.

Ezzel a Fehérvár ideiglenesen a Paksi FC elé került a második helyre, az MTK pedig vesztett pontokat tekintve még tovább távolodott a negyedik helytől. Azonban a középmezőny újoncként a magasan legtöbb fiatalperccel, így is megsüvegelendő teljesítmény. A Fehérvár pedig felülteljesítés ide vagy oda, a tavalyi majdnem kiesést követően idén a végsőkig versenyben van az ezüstéremért, ami kellő elégedettséggel töltheti el a klub szimpatizánsait.

Kiemelt fotó: MTI