„Az Elliott-csoport a Milan fenntartható működését és értékesítését tartja szem előtt, a Juve és az Inter viszont a győzelmet”
Íme, a Calcio Analyst Italia és a Büntető.com neves vendége, Fabio Ravezzani, a Gruppo Mediapason igazgatója. Az Olaszországban a szakmában csak „Il Direttore” néven emlegetett szakember 40 éve dolgozik sportújságíróként, az itáliai szakma meghatározó alakja. Dolgozott a Tuttosport tudósítójaként, volt a Telelombardia és az Antenna3 televíziós csatornák, illetve az általa létrehozott Top Calcio 24 és Milanow című műsorok igazgatója. Főszerkesztője az ország egyik legsikeresebb futball-showjának, a „Qui Studio a Voi Stadio” adásának. Megkeresésemre azonnal, készséggel állt rendelkezésre és ezúttal is kertelés nélkül, őszintén beszélt az olasz futball aktualitásairól.
– Szakújságíróként több mint három évtizede követed figyelemmel az olasz és a nemzetközi labdarúgás eseményeit. Hogyan lettél a „Qui Studio a Voi Stadio” főszerkesztője, illetve később a Telelombardia csatorna sportért felelős főszerkesztője, hírigazgatója, mára pedig a csatorna általános igazgatója?
– Immáron negyven esztendeje vagyok a szakmában. 18 évesen kezdtem a karrieremet, a torinói helyi rádióadásokban számoltam be az aktuális mérkőzésekről. Ezt követően a Tuttosport tudósítója voltam, majd 1999-ben a Telelombardia felkért a legnevesebb műsora, a „Qui Studio a Voi Stadio” vezetésére. A következő évben pedig a műsor főszerkesztőjévé neveztek ki, emiatt felmondtam a Tuttosportnál betöltött tisztségemről.
Egy évet az akkori rivális televíziónak, az Antenna 3 csatornának is dolgoztam, majd pedig visszatértem a Telelombardiához, mint sportért felelős főszerkesztő és igazgató. Újabb három esztendő elteltével a Telelombardia felvásárolta az Antenna 3 csatornát is, amely így mára már a részét képezi a mi médiacsoportunknak. Előbb mindkét csatorna hírközlési- és sportigazgatója lettem, majd pedig a teljes médiacsoport (Mediapason) igazgatói székébe ülhettem bele. Időközben megalapítottam a neves „Top Calcio 24” futballshow-t. Elmondhatom, hogy a Telelombardia a legnézettebb lombardiai televíziós csatorna, amely a második legnézettebb csatorna, az említett Antenna 3 tulajdonosa is egyben, míg a „Top Calcio 24” a harmadik legnézettebb televíziós műsor a tartományban. Időközben pedig Piemonte tartomány második legnézettebb csatornáját is megvásároltuk.
A Direttore kiváló humorral és ötletesen vezeti műsorait
https://www.youtube.com/watch?v=TTj-TNVLI9k
– Az észrevételeid kiegyensúlyozott, megalapozott és reális elemzésekben nyilvánulnak meg. Amikor 2006-ban létrehoztad a „Lunedí di rigore” futball-show-t, ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség a ti műsorotokat választotta, és megelőztétek a korábbi legnézettebb adást, a „Processo di Biscardi”-t?
– Két éven át én is részt vettem a „Processo di Biscardi” adásában. Bár nem voltam sohasem az olasz játékospiac (calciomercato) szakértője, Biscardinak szüksége volt egy helyettesre, miután Maurizio Mosca távozott a csatornától. Amikor felvásároltuk az Antenna 3 csatornát, akkor hagytam el a stábot. Amíg az országos La 7 csatornán volt fogható a „Processo di Biscardi”, addig a legnézettebb olasz futballmagazin volt.
A Calciopoli kitörését és a Moggit ért vádakat követően Biscardinak távoznia kellett a csatornától. A „Qui Studio a Voi Stadio” ezt követően vált az elsőszámú adássá, annak is köszönhetően, hogy nagyszerű stábbal dolgozhattunk. Egy jól sikerült műsort készítettünk neves olasz újságírók részvételével. Intenzív, informatív, pörgős műsort csináltunk, amely nagy sikert aratott. Egy három és félórás adásban megtaláltuk az egyensúlyt a szakmai tartalmak, az informatívabb és a könnyedebb anyagok megfelelő adagolásával.
– Az elmúlt évtizedekben megváltozott a futballról alkotott beszéd- és írásmód. A média munkatársai nem mindig mutatnak tiszteletet a sportszféra szereplői irányába. Hogyan fordulhat például elő, hogy a korábbi élvonalbeli futballista, a jelenleg szakértőként dolgozó Lele Adani nem adja meg a tiszteletet egy hatszoros olasz bajnok szakvezetőnek?
– Adani nagyon magas lóról beszél, magát mindenki fölé helyezi. Amikor az ilyen személyek túl komolyan veszik saját magukat, elhiszik, hogy csak nekik van kulcsuk a futball ékszerdobozához. És egy idő után nevetségessé válnak. Ez az egykoron középszerű labdarúgó azt a látszatot akarja kelteni, hogy jobban ért a futballhoz, mint a hatszoros bajnok olasz edző, Massimiliano Allegri, akit jóformán hülyének néz.
– Rendkívül sok gól esik a jelenlegi Serie A-szezonban. A csapatok közötti különbségek csökkentek, a mérkőzések izgalmasabbak, sok szakvezető nyílt futballt játszik. Minek köszönhető mindez, és tartható-e ez a tendencia hosszabb távon?
– Megközelítőleg három esztendővel ezelőtt kezdődött egyfajta evolúció a labdarúgásunkban. A győzelem már nem voltak elég, egyre többen helyeztek hangsúlyt a játék minőségének javulására. Ez egy mentalitásbeli változást is hozott magával. Egyre több fiatal szakvezető hisz a kezdeményező futballban. Stefano Pioli és Simone Inzaghi is jól teljesít, miközben José Mourinho vagy Allegri futballját sokan régimódinak tekintik. Jól mondtad, hogy a látványosabb mérkőzések jellemzik a bajnokságot, miközben ez nem mindig jár együtt a hasznossággal. Vannak olyan látványos futballt játszó együttesek, amelyek vereségeket szenvednek a nap végén.
– Mindennek fényében hogyan vélekedsz olyan feltörekvő szakvezetők szakmai munkásságáról, mint Igor Tudor (Verona) vagy Vincenzo Italiano (Fiorentina)?
– Szinte minden egyes szezonban felbukkannak szakvezetők, akik közönségszórakoztató futballt játszatnak csapataikkal, majd pár év leforgása alatt eltűnnek a süllyesztőben. Mindenki azt kérdezi: ez a szakvezető munkásságának köszönhető, vagy az adott klub és csapat jellemzőinek, amely segíti az edző munkáját? Klasszikus példa erre Maurizio Sarri. Az általa edzett Napoli lenyűgöző futballt mutatott, miközben a többi állomáshelyén, a Chelsea-nél, a Juventusnál és eddig a Laziónál sem köszön ez vissza. Sarri egyértelműen a játékoskereteket okolta és ma is azt okolja ezért. Ezért mindig nehéz megállapítani, hogy mi az a határvonal, ahol a rendelkezésre álló játékosok segítik a szakvezető felemelkedését vagy éppen nem. Roberto De Zerbit sokan a világ legmodernebb edzőjének kiáltották ki a Sassuolónál végzett munkájának köszönhetően. Most Ukrajnában azonban jelentős nehézségekbe ütközik. Úgy tűnik számomra, hogy az általad említett Italiano lehet a kivétel, akiben hosszú távon benne van a potenciál. Firenzében is jó futballt láthatunk a csapatától.
– Az általad említett Sarri féle Lazio mellett Mourinho AS Romája is rapszodikus teljesítményt nyújt a szezon során. Mi lehet az oka?
– Kétféle edző létezik. Akinek erős karizmája van és hisz a csapategységben, mint a győzelemhez vezető faktorban. A csapatnak biztonságot sugároz, és támogatást nyújt a pálya mellett állva, és hidegvérrel, bizonyos keretek között építkezik. Mások szerint a győztes mentalitás, az eltökéltség önmagában nem elég, ők nem a kivárásra játszanak, hanem saját kezdeményező futballjukra építenek. Mourinho elhitte magáról, hogy ő a legnagyobb, miközben az Interjét nem kezdeményező futball jellemezte, a győzelmei az eltökéltségből, a szervezettségből, a taktikai fegyelem megtartásából adódtak. Ez pedig valójában a korlátait is megmutatja egyben, nem véletlenül indult leszálló ágba a karrierje az elmúlt években.
– Luciano Spalletti Napolija vagy Gian Piero Gasperini Atalantája az esélyesebb arra, hogy májusban a legjobb négyben zárjon, és ezzel kiharcolhassa az indulást a Bajnokok Ligájában?
– Osimhen nélkül összeesett a Napoli, hiszen kevés hadra fogható játékosa van. Az Atalanta erősebb lábakon áll a játék, a keret és a megkomponáltság tekintetében. Emiatt az Atalantát említeném, de ha a Napoli a legerősebb összeállításában pályára tud lépni, azokon a napokon erősebb lehet Gasperini együttesénél.
– Nézzük a milánói együtteseket is. Hogyan vélekedsz Simone Inzaghi és Pioli munkásságáról? Mit adhat a két új igazolás, Robin Gosens és Felipe Caicedo az Internek, és idén nyáron várható-e változás a Milan gondolkodásmódjában, a játékospiacon pillanatnyilag képviselt álláspontját illetően?
Caicedo Inzaghi kedvéért érkezett Milánóba. Ő valójában a csere cseréje szerepét tölti be, Joaquín Correa helyén futballozhat. Nem gondolom, hogy jelentős szerepe lesz a csapat sikerességében.
Gosens esetében személyesen beszéltem az orvosi vizsgálatát végző szakemberekkel, akik megerősítették, hogy a szeptember óta harcképtelen futballista teljesen felépült a sérüléséből. Az Inter a lehető legjobb igazolást lépte meg, a német játékos valószínűleg február végén már játszhat, és a következő idényben jelentős szerepe lesz a csapatban. Idén Ivan Perisic kiváló játékának köszönhetően pedig Inzaghinak sem kell siettetnie a játékos szerepeltetését. A Milan ugyanakkor nem kíván a bevált módszerén változtatni, és a célja továbbra is a pénzügyi mérleg egyensúlyban tartása.
– Egészen eltérő célok mozgatják a Milan tulajdonosait, mint az Inter vagy a Juve vezetőit. A piros-feketék tulajdonosának célja idővel értékesíteni a klubot, míg a Juventust egy iparban jártas tulajdonos család igazgatja jó nyolcvan esztendeje, amelynek, ha győzni akar a pályán, költenie kell. Az Inter esetében pedig egy eladósodott kínai csoportról beszélhetünk, akiknek nem sok veszítenivalójuk van. Hitelekből tartják fent magukat, miközben abban bíznak, hogy sporteredményekből befolyó összegből tudják azokat csökkenteni. Egy spirálba került a klub, amelyben nem igazán limitálják az eladósodás mértékét.
– A Milan működtetésének első számú prioritása a stabilitás, megmarad jól működtetett klubnak, amely nem fog sokat költeni a piacon. Győzni így nehéz, mert a sikerhez általában szükséges a zsebükbe nyúlniuk a tulajdonosoknak. Az Elliott pénzügyi alap valójában véletlenül került a Milan élére. A kínai Li úr nem volt képes egy korábbi hitelt visszafizetni számukra, akik ezt követően a Milan tulajdoni jogának átvételével egyenlítették ki Li tartozását. Egy nagy klubot általában annak a presztízséért vásárol meg egy tulajdonos. Olyan, mint amikor egy yachtot veszel, ami drága, sőt az éves fenntartási költsége is tetemes. De ha Európa-szerte szeretnél körbehajókázni a partok mentén, akkor megvásárolod. A jelenlegi gondolkodásmóddal a Milan a Serie A-ban egy erős, élbolyhoz tartozó együttes lehet, amely azért a játékoskeretét tekintve inkább középcsapat, így pedig az európai porondon nem lesznek igazán versenyképesek.
– Dusan Vlahovics és Denis Zakaria érkezésével Allegri Juventusa képes lehet-e szintet ugrani, és a pályán a játék minőségét illetően fejlődést mutatni? Ez a két futballista elég lehet-e szerinted egy markáns identitás és győztes karakter kialakításához, vagy a középszerű középpályássort tovább kellene erősíteni a nyári átigazolási időszak során?
– A Juventusnak egy erős jellemmel bíró középpályásra van szüksége. A lehető legjobb Matuidire, akit igazából soha nem láthattunk Torinóban, hiszen a karrierje végén érkezett a „zebrákhoz”. Zakaria akkor lehet hasznos, ha sokkal jobb futballistának bizonyul, mint a távozó Bentancur. A Juventusnak egy Marchisio típusú középpályásra is szüksége volna. Ha Zakaria valóban jobban fog teljesíteni, mint Rabiot, amely szintet, valljuk be, nem túl nehéz túlszárnyalni, akkor esetleg ez segítheti a Juvét. Locatelli bár ügyes, de nem nevezhető vezérnek. A Juventusnak vezérekre van szüksége a középpályán. Annak idején Mandzukic alázatos futballjának köszönhetően egy teljes csapatrészt elvitt a hátán, és egyébként Vlahovics is alkalmas lehet erre. Ha a két új szerzemény jól teljesít, jelentősen javulhat a Juve futballja, de ezt majd az idő dönti el.
– Az elmúlt hetekben megosztja a Juve-szurkolókat a Dybala szerződéshosszabbítását övező dilemma. Én úgy vélem, Dybala egy kiváló technikai adottságokkal megáldott tehetséges futballista, akinek futballjából hiányzik a kontinuitás, és az, hogy ez által vezérként állandóságot biztosítson. Ennek hiányában ő nem ér fel Roberto Baggio, Del Piero vagy Platini, de még a „zebrák” mezében korábban nemzetközi szinten is jelentős súllyal bíró Tévez nyomdokaiba sem. Nem volna hasznosabb a Juventusnak egy, nemzetközi szinten is érett, tapasztalt karmestert Torinóba csábítani és elengedni Dybalát?
– Teljesen egyetértek veled. Dybala valóban nem volt a csapat vezére abban az értelemben, hogy – egy-egy kivételtől eltekintve – a nehéz pillanatokban a játékának köszönhetően a Juvét egymaga kihúzta volna a gödörből, vagy eldöntött volna mérkőzéseket. Lukaku, amikor az Inter nehéz helyzetben volt, sokszor egyetlen fordulásból leadott lövéssel, vagy sprinttel képes volt a mérkőzés képét és eredményét megváltoztatni a csapata javára. Dybala ezt nem teszi meg. Ő arra vár, hogy a csapat jól futballozzon, amely olyan helyzetbe hozza őt, hogy aztán már ő is képes legyen jól teljesíteni. Ez különbözteti meg az olykor klasszis megoldásokra képes tehetséges futballistát, és a klasszist, aki egymaga dönti el a találkozókat és igazi vezére az együttesének.
– Az elmúlt években Fabio Paratici számos hibát vétett a „zebrák” játékospolitikáját illetően. Köztük a klubra korábban jellemző olasz gerinc hiánya, a kreatív, egy az egy elleni játékban erős, később befutó játékosok (Cancelo, Spinazzola) eladása, és a játékospiacon akkoriban elérhető olasz tehetségekről való lemondás (Barella, Tonali) jellemezte munkásságát. Milyen benyomást kelt számodra az általa egyidejűleg Londonba csábított Bentancur és Kulusevski leigazolása és kölcsönvétele annak tükrében, hogy mind a szakvezető Conte, mind pedig a Tottenham szurkolói egyre élesebb kritikát fogalmaznak meg a sportvezető munkásságával kapcsolatban?
– Egyetértünk abban, hogy Paratici nem muzsikált jól Torinóban. Elhozta ugyan Ronaldót, de ez tévedés volt. Bentancur húsz évesen mindenkit lenyűgözött Torinóba érkezését követően a taktikai érettségének és fizikumának köszönhetően, de idővel jelentősen visszaesett a teljesítménye. Ennek ellenére jó igazolásnak mondanék egy, az uruguayi válogatottban és többnyire a Juventusban is stabil kezdő játékost megvásárolni 25 millió euróért, és ne feledjük, hogy még mindig csupán 23 éves. Kulusevski egy egészen más történet. Parmában kiváló játékost ismertem meg benne. Ne feledjük, hogy Gasperini elküldte őt az Atalantától, mert nem tudta kezelni. A svéd válogatottban is előszeretettel padoztatják, miközben sem Pirlo, sem Allegri nem igazán bízott benne. Ez elülteti bennem azt a kétséget, hogy az a futballista, aki ennyi edzőnél nem tud megfelelni, ott lehet, hogy gondok vannak a képességeivel. Conte minden állomáshelyén elégedetlen volt eddig az átigazolási politikával. Ennek ellenére Londonban éppen Paraticinek köszönhetően nevezték ki, és utóbbi kellemes ajándékot adott vele a Tottenham számára.
– Carlo Ancelotti nagy valószínűség szerint hamarosan történelmet ír a spanyol bajnoki cím elnyerésével. Ebben az esetben ő lenne az első olyan szakvezető, aki Európa öt topligájában egyaránt bajnoki címre vezette a csapatait. Kylian Mbappé nyárra tervezett érkezését követően látsz-e esélyt arra, hogy Ancelotti a második madridi korszakában meg tudja-e ismételni a 2014-es nagy nemzetközi sikert, az akkori BL-győzelmet?
– A Real Madrid annak idején képes volt megvásárolni húsz nap leforgása alatt az akkori két legjobb játékost, Ronaldót és Kakát. Más kérdés, hogy utóbbi nem teljesített jól. A madridiak európai uralma már nem létezik, hanem az angol klubok diktálnak.
Ettől függetlenül Ancelotti egy fantasztikus személyiség és edző, aki nagyszerűen kezeli a sztárokat. Mourinhóval ellentétben megértette, hogy akkor lehet sikeres, ha mindig a többiekkel azonos szintűnek tartja saját magát, partnerként tekinti őket. Az első madridi korszakát nehéz lesz a klubnak megísmételnie, de tény, hogy Spanyolországban a Madrid jól gazdálkodik, miközben riválisa, a Barcelona súlyos adósságokba sodorta magát.
– És mi a véleményed az olasz válogatott soron következő feladatairól? Észak-Macedónia esetleges legyőzését követően Portugáliában kellene kivívni a világbajnoki részvétel jogát. Várható-e jó teljesítmény az együttestől? Ha úgy alakul, Ronaldo nélkül a katari torna marketingértéke milyen mértékben csökkene?
– Először is Mancini legénységének meg kell vernie Észak-Macedóniát. Tény, hogy mi vagyunk az esélyesek, de egyetlen találkozón bármi megtörténhet. Portugália esetében Ronaldo egy zseni, de az elmúlt években már sem a Juventusban, sem most a Manchester Unitedben nem érzem azt, hogy az ő személye miatt akár ezek a csapatok, akár a portugál válogatott verhetetlennek tűnjön. Ronaldo olyan csapatot akar, amely érte játszik, de ha ez a futballista idősebbé, lassabbá válik, bizonyos helyzetekben a csapatjáték szempontjából, még akár teher is lehet saját együttese számára.
– Előző riportalanyaim, Alberto Cerruti és Fabio Capello szerint Gianni Rivera és Roberto Baggio voltak minden idők legjobb olasz labdarúgói?
– Roberto Baggio egy könnyed játékos volt, és ezt pozitív értelemben mondom. Könnyedén nyúlt a labdához, könnyedén futott a pályán, mint egy veréb, szállt a labdával az ellenfelek között. Számomra Rivera volt a legjobb olasz játékos, mégpedig a központi szerepe miatt abban a Milanban, amely BEK-et nyert. Mindketten Aranylabdásak lettek, de eltérő szerepkörben játszottak. Rivera kevesebb gólt lőtt, de többet vette ki a részét a csapata támadásaiból, Baggio pedig több gólt lőtt, de inkább volt szólista.
– Végezetül, hogyan vélekedsz a szebb napokat látott magyar futballkultúráról? Az 1920-as évektől kezdve évtizedeken át több tucatnyi magyar szakvezető dolgozott olasz kluboknál az első és alacsonyabb osztályokban egyaránt. Köztük Weisz Árpád, Károly Jenő, Bánás József vagy éppen Egri-Erbstein Ernő tanította a futballt Itáliában. Vittorio Pozzo segítői között is találunk magyar szakembereket, akik a világbajnoki sikerek során is ott voltak mellette.
– Sok évvel ezelőtt, amikor még a Torinóról tudósítottam, egy magyar játékos, Sándor Tamás érkezett a klubhoz. Az első gondolatom vele kapcsolatban az volt, hogy ez a játékos egy kiváló, szép és elegáns futballiskola képviselője. Az általad említett magyar szakemberek szakmai munkásságának köszönhetően a magyarokról Olaszországban az „intellektuális ember” képe jelenik meg a közgondolkodásban. Egy jó ízlésű, intelligens, érveket felsorakoztató személy képe. A nagy magyar futballiskolát hatalmas tisztelet övezi Itáliában. Magyarország nagyon régóta nem nevelt ki kiemelkedő futballistát, de ettől függetlenül a múltját és a hagyományait tekintve egy tiszteletre méltó, nemes szereplő. Ezt a vélekedést én magam is osztom.
A szerző a Calcio Analyst Italia nevű nemzetközi podcast adás szerkesztője. Csatlakozz a bloghoz, ha az olasz labdarúgás mély interpretációs közegéhez szeretnél tartozni.
Melyik együttes nyeri a Serie A2021/22-es szezonjét?
Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Olaszország/Serie A/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.
Szerző
