Az Arsenal príma pontrúgásai, a Liverpool szenvedése, a Manchester United feltámadása – így áll a Premier League a hajrá előtt
A spanyol bajnokság után a Premier League-ben is érdemes megnézni, hogy állunk a hajrá előtt. Mely csapatok harcolnak elöl és hátul, kik azok az edzők, akik bajban lehetnek, mely játékosok emelkednek ki a mezőnyből, no meg hogy mit mutatnak a csapatteljesítményekről árulkodó számok: ki miben pöpec, kinek miben kellene még fejlődnie, ki hogyan áll a különböző játékhelyzetekben. Az utolsó etap előtti PL-összegző.
Három igazán érdekes küzdelmet tartogat az utolsó hét játéknap Angliában: az aranyéremért, a BL-indulásért, illetve a bennmaradásért zajlót. A bajnoki címért az Arsenal és a Manchester City fut versenyt, az egy mérkőzéssel többet játszott londoniak kilencpontos előnnyel vezetnek Pep Guardioláék előtt. A manchesteriek egyetlen esélye, ha megnyerik a Crystal Palace elleni elmaradt találkozójukat, április 19-én pedig odahaza az Arsenalt is begyűrik. Persze, ha a válogatott szünet utáni első fellépésükön nem győznek a Chelsea ottthonában, alighanem minden fejtegetés okafogyott.
Az Arsenal góljai harmadát pontrúgás után szerzi
De mivel emelkedik a mezőny fölé Mikel Arteta csapata? Három kritériumban feltétlenül. Az egyik a sokat emlegetett rögzített játékhelyzet, amelynek a mesterévé vált a londoni egylet, köszönhetően elsősorban a specialista Nicolas Jovernek, aki tényleg tökélyre fejlesztette az Arsenal szöglet- és szabadrúgásvariációit. 19 gólt jegyez így ebben a szezonban az Arsenal, ami azt jelenti, góljai harmadát pontrúgás után szerzi. Ebben kétségtelenül zseniális, a semleges futballdrukkereknek ugyanakkor fájdalmas lehet, hogy az a fajta fifikás, gördülékeny támadásépítés, a szemre is tetszetős, helyzetek sorát kidolgozó futball, ami két szezonnal ezelőtt még az Arsenal sajátja volt, ma már kevésbé jellemzi.
De nézzük, mely csapatok képesek még eredményesek lenni ebből a játékszituációból, és melyeknél szorulna fejlesztésre a labdarúgásban egyre fontosabb szerepet betöltő rögzített játékhelyzet. A legtöbb pontrúgás után szerzett gól: 1. Arsenal 19, 2. Manchester United 15, 3. Tottenham Hotspur, Newcastle United 14-14, 5. Liverpool, Aston Villa, Bournemouth, Leeds United 13-13… 17. Manchester City, Burnley, Nottingham Forest 7-7, 20. Wolverhampton Wanderers 6.
Az sem mindegy persze, mennyit kapsz rögzített játékhelyzet után, és abban bizony elég cudarul áll a címvédő, a jelenleg azonban legfeljebb a nemzetközi kupaszereplésért küzdő Liverpool. A legtöbb pontrúgás után kapott gól: 1. West Ham United 17, 2. Liverpool, Bournemouth 16-16, 4. Chelsea, Newcastle United, Crystal Palace 14-14… 16. Arsenal, Everton 7-7, 18. Brentford 6, 19. Wolverhampton Wanderers, Brighton & Hove Albion 5-5.
Nem csak pontrúgásból, letámadás után is roppant veszélyes tud lenni az Arteta-sereg, nincs mese, az egész mezőny egyik legkiválóbban presszingelő együttese az Arsenal. Övé idén a legtöbb labdaszerzés a támadóharmadban, meccsenkénti átlagban 4,9 (második a Brighton 4,8-cal, harmadik a Manchester City 4,5-tel), és a legtöbb gólt is az Arsenal érte el letámadás után szerzett labdából.
Összességében is a londoniak szerezték a legtöbb gólt (61-et), a City eggyel marad el, a Manchester United a harmadik 56-tal, de ami igazán nagy szó, hogy egyrészt a legtöbb rúgott mellett az Arsenal szedte be a legkevesebbet (22-t), másrészt az ellene kidolgozott helyzetek minősége alapján is messze a legkevesebb gólt kellett volna kapnia. Az xGA (expected goals against) esetében 26,38, a második Cityé már 37,5. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy az Arsenal ellen messze a legnehezebb helyzetbe kerülni.
No de gólokat nem csak rögzített helyzetből, akcióból is lehet szerezni, abban pedig a City produkál a legjobban. 38 mezőnygóljával listavezető, a holtversenyben második Arsenal és Manchester United (31-31) előtt, a Liverpool kereken 30 akciógólt jegyez. A Wolverhampton ebben a szegmensben is tök utolsó 13 góljával, de érdekes, hogy az újoncként egyébként kiválóan helytálló Sunderland ebben a rangsorban a 19. helyen áll (15 akciógóllal), eggyel szerzett nála többet a Crystal Palace.
A gólok egy másik típusában is érdemes még elmerülni, ez pedig a kontra, amiben a Manchester City és a Brentford a legjobb, de akad két csapat, amelyik egyáltalán nem tudta kontrajáték után bevenni az ellenfél kapuját. A legtöbb gól gyors ellenakcióból: 1. Manchester City, Brentford 9-9, 3. Bournemouth 7, 4. Chelsea, West Ham United 5-5, 6. Arsenal, Liverpool, Everton 4-4… 17. Burnley, Leeds United 1-1 19. Brighton & Hove Albion, Crystal Palace 0-0.
Átalakuló City, megváltozott United
Ha már a City, piszok nehéz lesz utolérnie a nagy riválist, és nem azért, mert az Arsenal tuti hozza valamennyi mérkőzését, hanem mert Guardiola csapata egy átalakulófélben lévő együttes, számos új arccal – elég csak Rayan Cherkit, Antoine Semenyót, Tijjani Reijnderst, Rayan Ait-Nourit vagy Marc Guéhit említeni –, ekképpen pedig korántsem olyan stabil a futballja, mint két éve. Guardiolának az átalakulás közepette sokáig kellett keresnie a legjobbnak vélt összeállítást, taktikát, felállást, és valószínűleg a még korántsem kiforrott csapat az oka annak, hogy megnyertnek hitt meccseket sem tudott behúzni, mint történt az a Chelsea és a Nottingham Forest elleni hazai, illetve a Tottenham Hotspur és a West Ham United elleni idegenbeli találkozón. Ez nyolc elherdált pont, ha azok meglennének, a vesztett pontokat tekintve jobban állna az Arsenalnál.
A harmadik Manchester United Michael Carrickkel szárnyal: a játékosként öt bajnoki címet bezsebelő tréner tíz meccséből hetet megnyert két döntetlen és egy vereség mellett, és jókora meglepetést keltene immár, ha nem vinné be a BL-t érő helyek egyikére a Unitedet. A bajnoki cím mellett éppen ez, a BL-indulásért dúló harc tartogatja a legtöbb izgalmat. Az Arsenal és a City fixen delegált, a formáját tekintve a United is bízhat a BL-részvételben, a negyedik Aston Villa pedig öt ponttal előzi a Liverpoolt, szóval szintén elég jó pozícióból várja az utolsó etapot.
A Liverpool szereplése csalódás, a Tottenhamé rémálom
Az egyik legnagyobb csalódás idén Angliában a Liverpool szereplése. A nyáron nagybevásárlást tartó, és persze többeket elengedő csapat egyre bizonytalanabbul futballozik, a Klopp-éra sikereinek tán legfontosabb zálogát képező intenzitás szinte teljesen kiveszőben van a játékából, a vezetőedző Arne Slot pedig egyelőre semmit sem tudott ahelyett elővarázsolni cilinderéből. Szinte bizonyos, hogy az idény végén elköszönnek tőle, de nagyon nem mindegy, ki jön helyette.
Az ötödik, még BL-indulást érő pozícióért küzd mindenesetre a 49 pontot gyűjtő Liverpool, a 48 pontos Chelsea, valamint az egyaránt 46 pontot összekaparó Brentford és Everton társaságában. Ha az utóbbi kettőből futna be valamelyik, az világszenzációt jelentene, a Brentford esetében annál is inkább, mert egy londoni kiscsapat férkőzne be az elitbe, amelyik a nyáron elveszítette az addigi sikerkovácsát (Thomas Frank), csapatkapitányát (Christian Nörgaard), valamint két legveszélyesebb támadóját (Bryan Mbeumo és Yoane Wissa). Így azért még nagyobb lenne a bravúr értéke.
A Brentford esetleges sikerénél is nagyobb meglepetést jelentene a Tottenham Hotspur kiesése, és van rá bizony sansz. A bevételei alapján a világ kilencedik leggazdagabb klubja Thomas Frank februári menesztése után a tűzoltásban addig kiváló Igor Tudorra bízta a csapat irányítását, ám mint kiderült, tévesen. Aranyszabály, hogy ha már szezon közben váltasz, rosszabbra ne cserélj, a Spursnek sikerült. A horvát trénerrel az öt bajnokijából négyet elbukott a Tottenham, egyet pedig döntetlenre mentett (a mostanság ugyancsak szánalmasan futballozó Liverpool ellenit). 2026-ban nem nyert még bajnoki mérkőzést a Spurs, az utolsó 22 PL-találkozójából pedig csak kettőt húzott be. Hét meccse maradt megmenekülni a szégyentől. A Leeds United, a West Ham United és a Nottingham Forest ellen küzd a bentmaradásért, és abban a megállapításban is van igazság, hogy nem is érdemel első osztályú tagságot, ha ebből a hármasból egyet legalább nem képes megelőzni.
Bruno Fernandes kiemelkedő teljesítmény nyújt
Nem csak csapatszinten érdemes áthámozni magunkat a szezon eddigi történésein, az egyéni teljesítmények is elég beszédesek. Bruno Fernandesé feltétlenül kiemelkedik. A Manchester United csapatkapitánya büszkélkedhet a legtöbb gólpasszal (16-ot osztott ki), ez épp dupla annyi, mint az őt követő Cherki és Joao Pedro termése. (A Chelsea csatára csak a Transfermarktnál második, amely szakportál a kiharcolt büntetőt is gólpassznak veszi.) Némileg meglepő, hogy az inkább szenzációs befejezőnek gondolt Erling Haaland következik a sorban héttel, vagyis ugyanannyi assziszttal szolgált, mint Dango Ouattara (Brentford) és Declan Rice (Arsenal).
Bruno Fernandes a helyzetkialakításban is hasonlóképp jeleskedik, idén már 99 lehetőséget teremtett. Ebben a kategóriában Szoboszlai Dominik is remekel, Declan Rice (56) mögött a harmadik 55-tel. A beadások számában is dobogós, a harmadik legtöbb középre kanyarítás fűződik Dominik nevéhez (164). 179-cel Pedro Porro az éllovas, de közel sem olyan hatékonysággal rúgja középre a labdákat, mint válogatottunk csapatkapitánya.
A kapusoknál sem mindegy, mennyire vagy effektív: a legjobb védési hatékonyságot Dean Henderson (Crystal Palace) produkálja (a lövések 73 százalékát védi), csak nagyon kevéssel mard el tőle a brightoni Bart Verbruggen és a sunderlandi Robin Roefs. A clean sheetekben viszont David Raya a legjobb, meccsei majdnem felén, 15 mérkőzésen nem kapott gólt. 11-11 clean sheettel követi Gianluigi Donnarumma (Manchester City) és Jordan Pickford (Everton).
A legtöbb védést értelemszerűen az a kapus szokta bemutatni, akinek a legtöbb dolga van, idén a Burnley kapuját őrző Martin Dúbravkáé a kétes dicsőség. Mert hát az egyéni rangsor első helyével is búcsúzik a szezon végén az élvonaltól, ahogyan a Wolverhampton is, de hogy mely csapat lesz a kesergő harmadik, nem tudni.
Ha a két londoni valamelyike, az földindulással ér majd fel.
Borítókép: skysports.com
