Anticipáció a futballban, avagy „látni a jövőt”
Az anticipáció, vagyis az események előrejelzése és az ez alapján hozott villámgyors döntés és reakció óriási különbséget jelenthet a jó és a kiemelkedően jó játékosok között. A modern futballban – és persze más sportágakban is – egyre nagyobb figyelem irányul a játék kognitív oldalára: a futballistáknak nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is a lehető leggyorsabban kell reagálniuk a pályán zajló eseményekre.
A világ legnevesebb utánpótlás-nevelő klubjai egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy ne csak fizikailag, mentálisan, taktikailag és technikailag, hanem kognitív szempontból is kiemelkedő játékosokat találjanak és képezzenek. Mivel a modern futballra szűk tér és gyors döntéshozatal jellemző, a kognitív képességek kulcsfontosságúvá váltak: ezek különböztetik meg a jó játékosokat az átlagosoktól, és a legjobbakat a jóktól. Geir Jordet, a norvég Sporttudományi Intézet professzora, a játék folyamatos olvasása, azaz az úgynevezett szkennelés szakértője egy tanulmányában kimutatta:
egy „átlagos” focista három-négy alkalommal néz körbe abban a 10 másodpercben, mielőtt hozzá kerülne a labda, míg Xavi esetében ez a szám 8,3, Frank Lampardnál 6,2, Steven Gerrardnál pedig 6,1.
Az anticipáció, azaz az események előrejelzése, legalább olyan fontos, mint a játék folyamatos olvasása. (Az anticipáció a latin anticipatio szóból származik, ami a görög prolépszisz fordítása, és azt jelenti: „megelőző ismeret.”) Ez a képesség lehetővé teszi a játékos számára, hogy egy eseményt röviddel annak bekövetkezése előtt megjósoljon. A sportban ez különösen fontos, mivel sokszor az ellenfél mozdulata előtt kell döntést hozni – a képességet gyakran „játékolvasásnak” vagy „elővételezésnek” is nevezik.
A teniszben például a közelgő ütés, vagy a labdarúgásban a büntetőrúgás irányának megjóslása még azelőtt, hogy egyértelmű információ állna rendelkezésre a labda irányáról, szögéről és sebességéről, döntő fontosságú időbeli előnyt biztosít a játékosok számára, amelyet magára a reakcióra fordíthatnak. A Queensland Egyetem viselkedéstudományi kutatója, Bruce Abernethy már 1991-ben kimutatta, hogy egy gyors (40-45 mérföld/másodperc sebességű) tenisz szervánál a fogadónak mindössze 500 milliszekundumnyi ideje, vagyis fél másodperce van arra, hogy megjósolja a labda sebességét, irányát, helyezkedjen és a megfelelő pozícióba kerüljön a fogadáshoz. Ezen felül döntenie kell fejben arról, hogy hova üsse vissza a labdát, majd végre is kell hajtania az ütést. Ezért az a képesség, hogy valaki az ellenfél szándékait az ütés előkészítésének korai szakaszában felismerje, alapvetően meghatározza, hogy egy sportoló kiemelkedő vagy „csak” jó, netán átlagos.
Az anticipációhoz szükséges legfontosabb jelzések a sportág típusától függően változnak. A point-light kijelzők, amelyeknél a mozgást úgy ábrázolják, hogy fényforrásokat helyeznek el az emberi test kulcsfontosságú pontjain (például az ízületeknél), már régóta használatosak a mozgásészlelés kutatásában. A legújabb vizsgálatok, amelyek ezt a technikát fejlettebb elemző eszközökkel kombinálják, azt mutatják, hogy a legjobb sportolók az ellenfél kinematikai és biomechanikai jellemzői alapján nyerik a legfontosabb információkat – például a teniszezők számára a másik térfélről jövő szerva esetén az ellenfél karjának állása és a könyök szögének változása segíthet előre jelezni az adogatás típusát és sebességét.
A lényeges és lényegtelen információ megkülönböztetése
Jelentős különbség van abban, hogy ki mire figyel, milyen információk alapján hoz döntést. Az „átlagos” sportolók gyakran csak egyetlen részletre összpontosítanak, így kevésbé hatékonyak ezen a területen. Ezzel szemben a tapasztaltabb, „intelligensebb” játékosok képesek kiszűrni a megtévesztő információkat, és azonosítani a valódi, ismétlődő mozgássorozatokat, a szekvenciális mintákat – egy futballkapus például felismerheti a büntetőt rúgó játékos előzetes mozdulataiban megjelenő motívumokat, azaz a lépések sorozatát, a láb mozgását, vagy a test dőlésszögét –, amelyek alapján megjósolhatja, hogy melyik irányba fogja lőni a labdát.
A jobb játékosok hierarchikusan dolgozzák fel az általuk észlelt információkat, relevancia alapján rangsorolva azokat, majd valószínűségeket rendelnek hozzájuk, hogy előre jelezzék a lehetséges forgatókönyveket. Ebben figyelembe veszik egyebek között az ellenfél testtartását, lábtartását, tekintetét, vagy a test dőlésszögét. Azonban az anticipációs képességet befolyásolhatják olyan tényezők, mint a stressz, a játékosra nehezedő extra terhelés vagy a fáradtság, ezek mind-mind módosítják az információfeldolgozás hatékonyságát.
Gyakorlatban fejlődni és alkalmazkodni
Néhány kutató szerint a sportolók nem pusztán elővételeznek, hanem folyamatosan alkalmazkodnak, és finomítják a cselekvéseiket a környezeti feltételekhez igazodva. A Barca Innovation Hubnak a témában írt összefoglaló cikke szerint: „Saját cselekvéseinket a cselekvés funkcionális képességeihez és a feladat tér-időbeli korlátaihoz igazítjuk.”
Az Ajax edzőjeként Johan Cruyff a 10 éves játékosait a parkolóba vitte ki futballozni, hogy tanuljanak meg alkalmazkodni a változó körülményekhez, a kemény felület miatt megtanuljanak jobban helyezkedni és dönteni a labdával.
„Az edzésnek ez az apró részlete négy kulcsfontosságú tényezőt fejleszt: helyezkedés, labdakezelés, sebesség, összpontosítás. Ezek hosszú távon közvetlenül befolyásolják a játékos pályán mutatott teljesítményét, és hatással vannak a csapat egészére. Tehát az edzés helyének megváltoztatásával fejleszteni lehet az anticipációt és a gyorsaságot” – állította Cruyff.
Az „elővételezés” képességének az alapja az információszerzés és a feldolgozás hatékonysága. Ahogy a sportoló motoros mintái fejlődnek, az anticipációs képességei is javulnak. Ahogy Gusztafik Ádám Tibor a doktori disszertációjában írja: „A motoros minták növekedésével jelentős teljesítményjavulás érhető el az anticipáció fejlődésével, mivel a hagyományos ingerazonosítás, válaszszelekció, válaszprogramozás folyamata felgyorsítható, és lerövidülhet az ingerazonosítás és a válaszprogramozás szakasza.” Ez a képesség a sikeres sportoló alapvető jellemzője: a megfelelő időzítés, a helyes döntés meghozatala, majd a mozgás tökéletes kivitelezése mind ezen múlik.
Ennek a fejlesztése a folyamatos innovációnak és az új technológiák megjelenésének köszönhetően egyre hatékonyabb, a virtuális (és kiterjesztett) valóság alapú tréningprogramok lehetővé teszik a sportolók számára, hogy valós idejű szimulációk során gyakorolják az elővételezést, így egyre pontosabb és gyorsabb döntéseket hozzanak.
És ahogy fentebb is írtuk, a modern futballra szűk tér és gyors döntéshozatal jellemző, a kognitív képességek kulcsfontosságúvá váltak: ezek különböztetik meg a jó játékosokat az átlagosoktól és a legjobbakat a jóktól.
Kiemelt fotó: Alamy
Szerző
