Andy Reid zsenialitása döntött a Super Bowlon

Az Eagles dominált az első félidőben

Az nagyon korán kiderült az 57. Super Bowlon, hogy mindkét csapat alaposan felkészült a döntőre, ugyanis a liga két leghatékonyabb támadósora a saját erényeit csillogtatva imponáló magabiztossággal menetelt végig a pályán egy-egy TD-t szerezve, ami már előrevetítette a végül minden idők harmadik legnagyobb pontzuhatagát a Super Bowlokon.

Az Eagles ekkor az elkapók közül elsősorban DeVonta Smitht kereste, Jalen Hurts is futott hosszabbat és a gólvonalnál egy, a csapat védjegyének számító rövidebbet. Egészen elképesztő, ahogy a Philadelphia az egész idényben megoldotta a rövid yardos szituációkat harmadikra vagy negyedikre.

Ebben az a legdöbbenetesebb, hogy minden egyes ellenfél tudta, milyen játék következik, de egyik sem – így a Chiefs sem – tudta megakadályozni.

A Kansas City válasza tulajdonképpen a liga legjobb tight endje, Travis Kelce volt, aki a rájátszásban elkapott 16. TD-jével már egyedüliként második az örökrangsorban Jerry Rice (22) mögött. Persze könnyű lenne azt mondani, hogy két ilyen kiváló egység esetében ez az elvárás, de érdemes megjegyezni, hogy kilenc éven át a döntőkben egyetlen gárdának sem sikerült az ellenfél célterületére jutnia az első sorozatából, most viszont rögtön mindkettőnek.

Ezt követően egyértelműen az Eagles akarata érvényesült, mert hosszú támadássorozatokkal fárasztotta a rivális védelmét, amely viszont érdekes módon már ekkor is agresszívebb volt, mint a Philadelphia védelme. Pedig előzetesen a pennsylvaniai alakulat éppen a védelme – és elsősorban a passzsiettetése – miatt tűnt egy hajszálnyival esélyesebbnek. A nagy játék lehetősége tehát jobban benne volt a Chiefs védelmében, de a nagy játék engedése is. Éppen két ilyen játék vezetett a 14-14-hez: előbb Hurts egy hosszú passzal AJ Brownt szolgálta ki, majd tulajdonképpen egyetlen hibáját elkövetve elhagyta a labdát, melyet Nick Bolton hordott vissza. Utóbbihoz amúgy Isaac Seumalo korai indulása (false start) vezetett, mert a Philadelphia esetében biztos első kísérletet jelentő harmadik és egy helyett harmadik és hat következett, s ekkor hibázott az irányító.

Fordított felállásban pedig a Kansas City védelmének hiába volt egy-egy biztató játéka, amikor sikerült harmadik és hosszúra kényszeríteni az ellenfelet, sőt, egy ízben negyedikre is, megállítani mégsem tudta, így az Eagles tízpontos előnnyel vonulhatott öltözőbe, ami már csak azért tetemesnek tűnt, mert Patrick Mahomes rásérült az amúgy is fájós bokájára.

Szoros küzdelemben dőlt el a Super Bowl (Forrás: Express)

Hurts felnőtt a feladathoz, a védelem és a szakmai stáb nem

Ha bárki azt gondolná, hogy az Eagles végül azért kapott ki, mert levette a lábát a gázpedálról, elkényelmesedett az előny birtokában, mint hét éve az Atlanta Falcons, amely egyedüliként maradt alul döntőben úgy, hogy két számjegyű előnye volt a nagyszünetben, az téved.

A harmadévesként tapasztalatlanabb Hurts egészen kiválóan játszott, s bár győztes kollégája kapta a döntő legértékesebb játékosának járó címet, de ez leginkább a győzelemnek szólt. Hurts ugyanis nemcsak az irányítóként rekordot jelentő 70 futott yardjával és három TD-jével emelkedett ki, hanem bizony a passzaival is. Méghozzá szorult helyzetben dobott mértani pontosságú passzokkal. A második félidőben többször került nyomás alá, ráadásul harmadik és hosszú kísérleteknél, és ezeket a kiélezett szituációkat sorra oldotta meg, nem egyszer hajszálpontos, futtában eldobott passzokkal, miközben a legnagyobb erényének tartott mobilitását is kamatoztatta. A Super Bowlok 114 kezdő irányítójából a 24., aki 300 passzolt yard felett zárt, de mindössze a nyolcadik, aki közben egyetlen interceptiont sem dobott. És ugye erre jön még rá a rekordmennyiségű futott yard.

A Kansas City fordításának okait az Eagles oldalán sokkal inkább a védelmének betlijében és a Nick Sirianni vezetőedzőtől meglehetősen szokatlan konzervatív döntésben kell keresni, amikor a megszokott bátor negyedik kísérlet helyett a punt mellett tette le a voksát a negyedik negyedben. A zöldek védelme, amely az alapszakaszban ligaelső volt 70 sackkel és az NFL történetében egyedüliként négy játékosa is tíz sack felett zárt, semmiféle nyomást nem tudott generálni Mahomesra. Ez a döntő legváratlanabb része, ráadásul a futójátékra sem volt válasza. A Chiefs hibáktól megtisztított játéka pedig nyomás nélkül megállíthatatlannak bizonyult: a második félidőben négy támadássorozatból három TD és egy mezőnygól volt a mérleg.

Ha a túloldalon Reid döntött volna így, az a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Csakhogy az Eagles egész évben a liga legagresszívebb játékhívásával tűnt ki. Szinte mindennek nekiment és példátlan sikerességgel. Megtette ezt a főcsoportdöntő és a Super Bowl elején is – szokás szerint sikerrel.

De a tét ebben a szituációban talán túlságosan rátelepedett a vezetőedzőként még csak második idényét töltő szakemberre, aki ugyanilyen helyzetben szinte biztosan vállalta volna a kockázatot egy alapszakaszmeccsen, ezúttal viszont váratlanul a punt mellett döntött. Pedig sikertelen kísérlet esetén is maradt volna az egytámadásnyi különbség, mert ha a Chiefs kedvező mezőnypozíciót kihasználva az ellenakcióból TD-t ér el, akkor is csak nyolc pontra hizlalta volna a különbséget.

A Kansas City Chiefs lett az NFL idei bajnoka (Forrás: Clutch Points)

Reid végérvényesen a legnagyobb edzők közé emelkedett

Az hamar kiderült, hogy Mahomes játékát nem fogja alapjaiban akadályozni a bokasérülése, így reális maradt a fordítás lehetősége, de ez önmagában nagyon is kevés lett volna. Reid régóta az egyik legjobb, ha nem a legjobb játékhívó vezetőedző. A térfélcserét követően azonnal látszott, hogy megtalálta a módját a futójáték beindításának, illetve a legjobb elkapó, JuJu Smith-Schuster játékba vonásának. Ez már önmagában elég volt, hogy imponáló támadássorozatokat vezessen Mahomes, de Reid játékhívásai különösen a vöröszónában érnek aranyat – ezúttal szó szerint. Ő pedig a legnagyobb nyomás alatt, a negyedik negyedben a vöröszónában vetette be ezt a jó előre kitalált játékot – kétszer.

Előbb Kadarius Toney a jobb oldalon, majd a következő támadás végén Skyy Moore a bal oldalon csinálta meg, hogy a játékindítás előtt befelé futott, aztán hirtelen visszavágott, melynek eredményeként mindketten üresen kapták a labdát és konkrétan besétálhattak a célterületre. Reid azt szúrta ki, hogy a Philadelphia védelme az ilyen játékindítás előtti mozgást túlkompenzálja. Az elsőre lehet mentsége az Eagles védelmének, de kétszer ugyanazt megenni, az már kissé kellemetlen. Maga a játék is tökéletesen ült, de az is egészen zseniális, hogy ezt nem az ellenfél védelme által értelemszerűen extrafigyelmet kapó sztárokra, így Kelcere, vagy Smith-Schusterre hívta, hanem két olyan játékosra, akiknek az egész meccsen ez volt az egyetlen elkapásuk!

A 64 éves mester esetében viszont beszélni kell arról is, hogy milyen remekül felkészíti a játékosait a különféle szituációkra, illetve milyen kiválóan épít csapatot. Előbbire tökéletes példa a futó Jerick McKinnon, akinek az utolsó támadásnál volt annyi lélekjelenléte, hogy ne fusson be TD-re, hanem inkább letérdeljen a gólvonal előtt, ezáltal csapata teljesen lepörgesse az órát, s így egy mezőnygóllal is reménytelenné tegye a rivális helyzetét. Annyira látványosan és tudatosan csinálta, hogy erre biztosan jó előre felhívták a figyelmét.

Ennek eléréséhez egyetlen jól irányzott mondat is elég, de egy komplett támadófalat felépíteni sokkal időigényesebb. Reid felismerte, hogy két éve éppen a támadófal volt a legnagyobb oka annak, hogy csapata kikapott a Super Bowlon a Tampa Bay Buccaneerstől. Ezért egy teljesen új ötösfogatot épített. Az egyedüli kivételt a jobb oldali tackle Andrew Wylie jelenti, aki már azon a döntőn is játszott. Trey Smith jobb oldali guardot és Creed Humphrey centert 2021-ben draftolta a csapat, de két éve érkezett Joe Thuney bal oldali guard és Orlando Brown Jr. bal oldali tackle is, előbbit szabadügynökként igazolta a New England Patriotstól, utóbbit pedig csereüzlet keretében szerezte meg a Baltimore Ravenstől. Mostanra kellően összeszokott ez a kvintett, ennek pedig beérett a gyümölcse, mert elsősorban az ő érdemük, hogy a Philadelphia félelmetes védőfala nem volt meghatározó tényező a döntőben.

A meccset eldöntő játék

A mérkőzés menete a Philadelphia korábban már említett puntjánál fordult meg végérvényesen. Nagyon megbosszulta magát Sirianni szokatlanul bátortalan döntése, mivel Arryn Siposs rúgása már önmagában elég rövid volt, így jó helyről indulhatott volna a Chiefs támadása, de

Ezt azért fontos kiemelni, mert a Chiefs a főcsoportdöntő után – akkor Moore tett hasonlóképpen – a Super Bowlon is nagy segítséget kapott a speciális egységétől, azaz nemcsak a védelem és a támadósor járult hozzá a győzelemhez. Ez a visszahordás készítette elő Moore TD-jét, ahonnan az Eagles még visszakapaszkodott egy fantasztikus támadássorozattal, majd Hurts sikeresen megfutott kétpontosával, de az irányítás és az idő feletti kontroll már a Chiefsnél volt.

És akkor elérkeztünk oda, hogy öt perccel a találkozó vége előtt megkapta a labdát Mahomes és kompániája, akik megállíthatatlanul haladtak előre, miközben az is cél volt, hogy az Eagles már ne, vagy minél kevesebb idővel kapja vissza a labdát. A Philadelphia 15 yardosához érve már nem volt időkérése az Eagles-nek, de még 1:50 perc volt hátra, amikor a sorsdöntő harmadik és nyolcnál James Bradberry kicsit meghúzta Smith-Schuster mezét egy elérhetetlen passznál. A szabálykönyv szerint tényleg szabálytalan volt a védő megmozdulása, de a bírói stáb Super Bowlon tanúsított mentalitása és felfogása alapján ezt el kellett volna engedni, ennél ugyanis jóval durvább dolgokra sem dobtak sárga zászlót, pedig azokra aztán tényleg kellett volna.

Erre a legjobb példa, amikor Smith-Schustert még az első félidőben teljesen kibillentették az egyensúlyából egy rántással, s akkor az elkapó toporzékolva reklamálta a zászlót jogosan, de ennél a meccset eldöntő esetnél viszont csendben elkezdett levonulni a pályáról. Ennél nincs árulkodóbb és beszédesebb a tekintetben, hogy nem kellett volna belenyúlni a meccsbe az ítélettel. Ez a büntetés lezárta a nyitott kérdéseket, mert a mezőnygól utáni másfél perces Eagles-támadás helyett a szabálytalanságért járó első kísérlet a Chiefsnek azt jelentette, hogy lepörgeti az órát, így a mezőnygól után nem marad ideje a Philadelphiának.

Bár az ítélet – a szabályokkönyv rideg paragrafusai alapján – nem volt helytelen, mégis a mérkőzést televízión követő 1,5 milliárd tévénéző és szurkoló járt a legrosszabbul, mert megfosztották őket másfél perc tömény izgalomtól, mindezt egy minimális, ráadásul a játék sikertelenségét semmiben sem befolyásoló szabálytalanság miatt. Ez a hihetetlen magas színvonalú, gigászi csata ennél méltóbb befejezést érdemelt. A Philadelphia és kiváltképpen Bradberry sportszerűségét viszont dicséri, hogy a meccs után a játékos elismerte a szabálytalanság tényét és egy pillanatig nem vitatta azt.

Összességében az 1969 és 2019 után harmadjára trónra kerülő Chiefs a nagyobb rutinjának köszönhetően nyert – mind a pályán, mind az oldalvonalnál.

Kiemelt fotó: Bleacher Report