Akikről nem beszél(t)ünk eleget – kollázs az olimpia pontszerző hőseiről
Ki ne tudná, hogy a magyar küldöttség 19 éremmel (6 arany, 7 ezüst, 6 bronz) zárta a párizsi ötkarikás játékokat, arról azonban jóval kevesebb szó esik, hogy legjobbjaink további 21 nagyon értékes pontszerző helyet is szereztek. Ezeknek közel fele (9) ráadásul negyedik helyezés – és bizony jó néhány akad köztük, amely egyenesen szenzációszámba ment.
A sport talán legnagyobb közhelye, hogy „nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos”; és bár pontosan értjük Ethelbert Talbot érsek elhíresült mondásának megszívlelendő jelentéstartalmát, az élsportolók döntő többsége egyértelműen az olimpiai mozgalom első számú jelszavának – Citius, altius, fortius! (Gyorsabban, magasabbra, erősebben!) – szellemiségében versenyez, máshogy nem is volna értelme.
Minden versenyző a lehető legjobb eredmény elérésére törekszik, de az mindenkinek mást és mást jelent. Van, aki teljes joggal búslakodik ezüstéremmel a nyakában, más büszke lehet egy középmezőnybeli helyezésre is, míg egyesek számára már önmagában az is bravúr, hogy egyáltalán kijutottak az olimpiára. A dicsőség azonban mindig az első három helyezetté, ők kerülnek az újságok címlapjaira, őket hívják tévéműsorokba, mindenki velük akar interjút készíteni – az érmesek még akkor is sokkal fontosabbak a nyilvánosság számára, ha adott esetben a teljesítményük nem is annyira rendkívüli – és a legkevésbé sem hat a meglepetés erejével. Ez Magyarországon hatványozottan igaz – sokan az ezüstöt és bronzot sem becsülik meg, a további pontszerző helyezéseket (4-6.) képtelenek a helyükön kezelni, a „futottak még” kategóriát pedig szóra sem tartják érdemesnek. Őszintén remélem, hogy Késely Ajna és Kerekes Gréta rendkívül tanulságos nyilatkozatai hoznak majd némi pozitív változást – nagyon ránk férne!
Mi most azokat a sportolókat gyűjtjük csokorba, akik bár szédületesen teljesítettek, az éremről mégis lemaradtak – ám a párizsi szereplésük sportértéke szakmailag messze felülmúlja azt, mint amit a negyedik vagy ötödik helyezésük önmagában sugall. A leghősiesebb magyar pontszerzések történeteit az ötkarikás program időrendje szerint elevenítjük fel.
Rögtön egy kakukktojással kezdünk, hiszen Andrásfi Tibor azok után, hogy párbajtőrvívásban negyedik helyezést ért el, a csapattal aranyérmet szerzett. Ő tehát nem maradt érem nélkül, sőt – de az egyéni szereplését sem feledhetjük. Az egész nap fantasztikusan elegánsan, éretten és higgadtan vívó Andrásfi csak aranytussal maradt alul a végső győztes Kano Koki elleni elődöntőben, aztán a bronzasszóban is, az egyiptomi Mohamed El-Sayeddel szemben. Andrásfi öt nappal később olimpiai bajnok lett – de addigra már az egész ország a szívébe zárta.
Németh Nándor 100 méteres gyorsúszásban lett negyedik, a bronzéremtől 0,01, az ezüsttől 0,02 másodperc választotta el. Ez valami egészen elképesztő eredmény a királyi számban, ahol messze a legtöbben indulnak, és amely mezőnynek Nándi hosszú évek óta a legstabilabb tagja. A BVSC világbajnoki bronzérmes klasszisa 2018-tól kezdve az összes rangos versenyen (Európa- és világbajnokságokon, és mindkét olimpián) ott volt a döntőben – tehát sorozatban tizedik alkalommal jutott be a 100 m gyors fináléjába – erre rajta kívül senki sem volt képes.
„Egy kicsit lehetett volna barátságosabb ez a végeredmény, egy ideig biztos fájni fog, jó lett volna legalább egy holtverseny a harmadik helyen. Az érem volt az álmom, közel voltam hozzá, de mindent megtettem annak érdekében, hogy ez sikerüljön. Mindent precízen megcsináltam, hibátlan úszás volt a részemről. Nehéz lesz, de megyek tovább, a nyolcadik idővel jöttem ide, és megmutattam, hogy többre is képes vagyok”
– értékelt az élete formájában lévő 24 éves sprinter.
Az országúti kerékpár szerelmesei régóta nagy becsben tarják Valter Attilát, a Visma bringása a sportág legjobbjai közé tartozik, a mezőnyversenyben elért negyedik helye hasonló szenzáció, mint az úszó Németh Nándoré. A 2021-es Giro d’Italián a legendás rózsaszín trikót három napon át viselő magyar sokadszorra demonstrálta a nagyszerűségét, ráadásul egyetlen pillanatig sem kesergett azon, hogy lemaradt a dobogóról – és hát miért is tette volna, a 77 célba érő versenyző közül mindössze hárman voltak nála gyorsabbak!
Még fel sem ocsúdtunk Valter bravúrja után, amikor másnap kolléganője, a kerékpáros multitalentum Vas Kata Blanka lett negyedik a hölgyek között! Blanka az aranyérmes amerikai, Kristen Faulkner mögötti hármas üldözőbolyban a két riválisával századra azonos idővel száguldott át a célvonalon, és csupán a célfotó alapján maradt le az éremről. A 22 éves bringás nevét már Tokióban megtanulta az ország, az előző ötkarikás játékokokon a hegyikerékpárosok között lett negyedik, a szakág honi történetének legjobb eredményét elérve. Ez utóbbi versenyszámban, azaz a mountain bike-osok között ezúttal 10. lett, és egészen döbbenetes, hogy ilyen fiatalon már két olimpián, két különböző versenyszámban tündökölt – és hol van még a vége! Blanka az egész magyar versenysport egyik legunikálisabb alakja, hiszen terepkerékpárban is voltak már kiemelkedő eredményei, míg első nagy sikerét a kombinált számban (országút és terep) érte el, a 2018-as ifjúsági olimpián szerzett bronzérmével.
Bár Gulyás Michelle csodálatos aranyérmével elcsente előle a show-t, Guzi Blanka negyedik helye is megér egy külön misét, már csak azért is, mert a 25 esztendős, csapatban világ- és Európa-bajnok, egyéniben vb- és Eb-ezüstérmes öttusázó 16 éves koráig kézilabdázónak készült, és az öttusa egyetlen számát sem űzte. A versailles-i kastély parkjában megrendezett verseny utolsó felvonását, a laser-runt a 13. helyről kezdte meg, onnan küzdötte fel magát a negyedik helyig, a szám legjobb egyéni teljesítményét nyújtva.
„Az a versenyzésemnek a titka, hogy nem számolom ki előre, mi lehetséges, mert ezek csak számok. Nagyon bíztam benne a verseny előtt, hogy egy érmet sikerül összeszedni. Évekkel ezelőtt nagyon sokat gondoltam rá, milyen lehet, ha az ember olimpiai negyedik és épp lecsúszik a dobogóról. Nagyon inspiráló volt számomra az előző játékokon, ahogy Olasz Anna kezelte a negyedik helyét. Ez ad nekem most erőt! Viszont azt tudom mondani, hogy megszerzem Los Angelesben azt az érmet!”
A csodálatos negyedik helyezettek mellett feltétlenül említést érdemel még három hölgy, akik egyaránt az ötödik helyen végeztek Párizsban.
Pupp Réka Tokió után a francia fővárosban is éremért küzdhetett a cselgáncsozó hölgyek 52 kg-os súlycsoportjában. Csakúgy, mint három évvel ezelőtt, ezúttal is vereséget szenvedett a negyeddöntőben, a vigaszágon azonban megint eljutott a bronzmérkőzésig – de a hőn áhított érem idén is csak álom maradt. Réka – teljesen érthetően – roppant csalódott volt, hiszen mindkét párharcban nagyon szoros küzdelemben maradt alul, mindkétszer aranyponttal. Az Atomerőmű SE 28 éves dzsudokája még Los Angelesben is ott lehet, és nagyon megérdemelné, hogy végre érmet akasszanak a nyakába! Sajnos Pupp a csapatversenyben sem tudott javítani, testvére, Noémi azonban két érmet is összelapátolt: a női kajak négyessel, és Fojt Sárával párban is harmadik lett 500 méteren – ami azért gyógyírt jelentett Rékának is.
Szót kell ejtenünk Hámori Lucáról is. A magyar ökölvívás első női olimpikonja nagy bravúrt elérve jutott be a legjobb nyolc közé, ott azonban esélye sem lehetett a végső győztes Imané Helif ellen. Az algériai versenyző vélhetően Léon Marchand mellett az olimpia leghírhedtebb indulójává vált; a szemmel láthatóan férfias felépítésű bokszolónő egyértelműen fizikai fölényben volt a riválisaival szemben. Az IBA, azaz a Nemzetközi Ökölvívó-szövetség az előző világbajnokságról ki is zárta, arra hivatkozva, hogy (egy nyilvánosságra sosem hozott DNS teszt eredménye szerint) XXY kromoszómákkal rendelkezik. Mi itt nem dagasztjuk tovább a Helif-botrányt, hiszen semmilyen biztos tudásunk nincsen arról, hogy Helif pontosan miben tér el egy átlagos nőtől – ahhoz azonban kétség sem fér, hogy eltér, és hogy nem versenyezhetne a hölgyek kategóriájában. Jó eséllyel ekkora blamát többet nem engedhet meg magának a NOB, mert Helif (és a szintén aranyérmes tajvani, Lin Jü-tin az 57 kg-os súlycsoportban) szereplése nem pusztán a fair play szabályaival megy élesen szembe, de az ellenfelek testi épségét is veszélyezteti (egy eleve veszélyes sportágban). Luca mindenestere állta a sarat, nem lépett vissza, nem adta fel, és 23 évesen, élete első olimpiáján ötödik lett a 66 kg-osok mezőnyében – és ki tudja, meddig juthatott volna…
A 19 esztendős Fábián Bettina szintén Párizsban szerepelt először ötkarikás játékokon, méghozzá nem is akárhogy: a nyíltvízi úszók 10 km-es versenyén egy percen belül ért célba a holland topfavorit, a számot Rió után másodszor is megnyerő, Tokióban ezüstérmes Sharon van Rouwendaalhoz képest – a 24 fős mezőny ötödik helyén. Fábián szenzációs teljesítménye Risztov Éva és Olasz Anna legszebb napjait idézte, a folytatólagosság tehát adott, és ez még csupán a kezdet. Betti úszás utáni „fertőtlenítő pálinkája” örökre emlékezetes, bár sajnos a kúra nem volt elégséges, néhány nappal a verseny után már egy kórházi ágyról posztolt az Instagram-oldalára, elmondása szerint sosem érezte még annyira rosszul magát… Szerencsére aztán hamar kiheverte a Szajnát, a renoméjából jócskán veszített folyó utólag sem tudott kifogni rajta.
Természetesen valamennyi helyezettre és az összes magyar indulóra büszkék vagyunk – de nagyon fontosnak tartottuk, hogy – hacsak egyetlen cikk erejéig is – most azokra fókuszáljunk, akiknek a kiemelkedő teljesítménye az olimpia napi pörgésében és a dobogósok árnyékában nem kapott, nem kaphatott kellő figyelmet. Érmet sajnos nem adhatunk nekik, de minden megbecsülésünk az övék!
Szerző
