A Vikings remek kezdése a zseniális edzői munka gyümölcse
A Minnesota Vikings parádésan kezdte a 2024-es NFL-szezont, a háromból két győzelmük ráadásul bajnokesélyes csapatok ellen született meg, rendkívül meggyőző játékkal. A remek kezdéshez szükség volt Sam Darnold feltámadására, de a sikerek fő letéteményese Kevin O’Connell vezetőedző és Brian Flores védőkoordinátor. Nézzük, mit tanultunk az NFL-ben a harmadik héten!
A Minnesota Vikings a második fordulóban 23–17-re tudott nyerni a San Francisco 49ers ellen, akik ugyan nem életük formájában játszanak és sérülések is hátráltatják őket, azért még mindig a Super Bowl egyik esélyesének számítanak. Ez a siker akár még egyszeri, kifutott eredménynek is tűnhetne, csakhogy a harmadik fordulóban a feltörekvő Houston Texanst is könnyedén intézték el 34–7-re, a mutatott játékuk pedig az egész ligában kiemelkedő.
Kevin O’Connell feltámasztotta Sam Darnold karrierjét
Hogy Kevin O’Connell jó edző, azt eddig is tudtuk, de legalábbis sejtettük az eredménysora alapján. Az idei munkája azonban még egy polccal feljebb helyezi őt, hiszen a szezon előtt semmi nem indokolta, hogy a Minnesota Vikings három győzelemmel kezdje az évet.
Kezdésként rögtön meg lehet említeni azt, hogy a támadósorból távozott Kirk Cousins, aki ugyan nem elitirányító, bőven megüti azt a szintet, amit már nagyon-nagyon nehéz pótolni. Erre a feladatra érkezett J.J. McCarthy a Michigan egyetemről, de a tavalyi egyetemi bajnok irányítója inkább projektjátékosnak tűnt, mint azonnali megoldásnak. Ha ez nem lett volna önmagában elég nagy kérdőjel a Vikings támadósora kapcsán, McCarthy az előszezon során megsérült, a térdműtéte után pedig kiderült, hogy az egész szezont ki kell hagynia.
Így került a kezdőbe az a Sam Darnold, aki a New York Jetsnél is gyenge irányítónak tűnt, még ha nem is csak ő tehetett róla, aztán a karrierje a Carolina Panthers irányítótemetőjében érte el a mélypontját. Az alapján, amit ott láttunk tőle, keresztet is vethettünk a karrierjére, mint kezdő irányító. Kyle Shanahan azért még látott benne potenciált, mint csere, így a 2023-as szezont Brock Purdy mögött töltötte a 49ers kispadján, majd idén tavasszal szerződtette a Vikings mondván, jó lesz átmeneti megoldásnak, ha nem sikerül Cousinst a draftról pótolni.
Ugyanakkor azt nehéz elképzelni, hogy túl nagy reményeket fűztek a Darnold-projekthez, és ahhoz, hogy az ő vezetésével óriási célokért küzdhetnek majd 2024-ben. Márpedig jelenleg pontosan ez történik, Darnoldot mintha kicserélték volna.
Vezet a ligában touchdown-passzok számában, rajta kívül nincs másik irányító, akinek minden meccsén legalább két TD-passza van, a PFF hetedik legjobban értékelt irányítója, és miközben megnőtt a big time dobásainak az aránya, sikerült lecsökkentenie a labdavesztéssel záruló játékainak a számát is. Sokkal nyugodtabb játékossá vált, jobban kezeli a nyomást és nem kezd el pánikolni.
Hatalmas szó ez az ő esetében, hiszen még Jets-játékosként történt meg vele, hogy egy New England Patriots elleni meccsen a padon ülve arról panaszkodott a csapattársaknak, hogy szellemeket lát a pályán. A Patriots edzői stábja és védelme persze nem keveset tett ezért. Az ellenfél játékosai sokszor megütötték és meg is zavarták a kreatív játékhívásokkal, ezek miatt már akkor érezte magán a nyomást, amikor még senki sem volt a közelében és egyre több rossz döntést hozott. Ez volt tehát a múltban, ám az eléggé valószínűtlen, hogy a mostani Darnoldot ilyen kellemetlen helyzetbe lehetne hozni.
A kiváló játékával ráadásul a csapattársak elismerését is sikerült kivívnia, és valódi vezérévé vált a Vikingsnak. Elég csak megnézni a reakciókat, amikor O’Connell odaadja neki a Texans elleni meccslabdát.
Akármilyen jól is játszik Darnold, elég kicsi az esélye annak, hogy ő jelenti a Vikings jövőjét azok után, hogy ledraftolták McCarthyt az első körben. A szezon hátralévő része viszont kiváló ajánlólevél lehet a számára, és ez alapján jövőre megcsíphet egy kezdő pozíciót. Óriási szerződésre talán csak azért nem számíthat, mert nem biztos, hogy a csapatok elhiszik róla, hogy O’Connell nélkül is fenn tudja tartani ezt a szintet. Ha így is történne, akkor sem lehet egy rossz szava sem, mert O’Connell megmentette a karrierjét.
Brian Flores, a támadósorok réme
Lehet, hogy Darnoldot megsegítették a szellemirtók, Minnesotából nem tűntek el a kísértetek, csak átköltöztek a Vikings védelmébe. A megidézésükért pedig a csapat védőkoordinátora, Brian Flores a felelős, aki jelenleg a liga összes támadósorát rettegésben tartja. Az előző szezonban már írtunk arról, hogy a Vikings védelmének felfogása 180 fokos fordulatot vett, amikor Ed Donatell helyét Flores vette át, ám akkor eredményességben ez nem mutatkozott meg. Az idei évre azonban beérett Flores munkája, és a Minnesota kifejezetten kellemetlen pillanatokat tud okozni az ellenfeleknek. Jelenleg övék a liga harmadik legjobb EPA/play mutatója, csak a Pittsburgh Steelers és a Seattle Seahawks tudja megelőzni őket, ahol azért a játékosállomány is erősebb.

A kiváló teljesítményük nemcsak az alapozó statisztikákban mutatkozik meg, hanem a kapott pontokban is, meccsenként mindössze 10-et engedtek úgy, hogy két elit támadósorral is találkoztak. Mindezek mellett ők a liga egyetlen csapata az elmúlt húsz évben, amelyik minden meccsen elérte az öt sacket. Teszik ezt úgy, hogy egyébként a játékoskeretük minősége egyáltalán nem indokolja ezt a fajta dominanciát. Sőt a tehetségekben amúgy sem dúskáló egységet súlyos veszteségek érték a nyáron. Egyrészt a csapat újonc cornerbackje, Khyree Jackson júliusban életét vesztette egy autóbalesetben, majd mielőtt ebből felocsúdtak volna, a kezdő CB, Mekhi Blackmon szenvedett súlyos térdsérülést.
Ilyen előzmények után mindenki azt várta, hogy majd darabjaira szedik a Viking secondaryjét, főleg, hogy a védelem többi egysége nem tűnt annyira acélosnak, hogy ellensúlyozzák az ottani gondokat. Itt jön képbe Flores zsenialitása, ugyanis a játékhívásaival nemcsak eltünteti a védelme gyengeségeit, hanem szinte megoldhatatlan feladatot ad a támadóknak.
Egyrészt azzal, hogy képes a játékosait számukra előnyös pozícióba helyezni, ahogy ezt tette például Jonathan Greenarddal a Texans ellen, amikor sikerült egy újonc tight enddel szembeállítani. Greenard természetesen meg is nyerte a párharcát, megszerezte a három vasárnapi sackjéből az elsőt.
Flores másik nagy fegyvere a megtévesztés, amivel az irányítók életét teszi pokollá. Említettük már, hogy rengeteg blitzet hív, de ha ez önmagában nem lenne elég, erre erőteljesen rá is játszik. Gyakran előfordul, hogy bemutatja az általa kedvelt Cover 0-t (emberfogás és blitz mélységi zónák nélkül) a támadóknak, majd csak három vagy négy emberrel támadja meg az irányítót. Hogy ezeket mennyire hatékonyan alkalmazza, az alábbi két játék bizonyítja tökéletesen. Az elsőnél Brock Purdyt veri át azzal, hogy nyolcemberes passzsiettetést mutat, amiből a snap pillanatában egy Tampa-2 lesz egy QB spy-jal, akinek a dolga az irányító követése. Purdyt annyira összezavarja, hogy úgy gondolja, meg tudja szerezni a first downhoz szükséges két yardot, ám Blake Cashman megállítja előtte.
Nem véletlen, hogy a meccs utáni beszélgetésük során Purdy csak áradozni tudott Flores védelmi sémájáról. A harmadik fordulóban aztán C.J. Stroud is a Cover 0-ból Tampa-2 áldozatává vált ebben a játékban. A Vikings bemutatta, hogy nyolc emberrel fogja támadni az irányítót, de végül csak három érkezik. A támadóknak viszont fogalma sincs, hogy hányan és pontosan kik lesznek passzsiettetők, emiatt nem sikerül felvenniük a védőket és Stroud szinte azonnal nyomás alá kerül.
Összegzés
Az jól látszik, hogy bár a Vikings játékosállománya nem feltétlenül a liga legerősebbje, az edzőik zsenialitásának köszönhetően képesek az ellenfeleik fölé nőni. Ennek a fenntarthatósága persze, ahogy minden hasonló esetben, kérdéses, ezért hiába a kiváló játék, bajnokesélyesnek egyelőre nem nevezhetjük őket. A jövő ugyanakkor kimondottan fényesnek tűnik, különösen akkor, ha McCarthy valóban az az irányító, amit belelátnak és ha Florest nem viszik el valahova vezetőedzőnek. Utóbbira az lehet a legjobb esélyük, hogy hiába kiváló védőkoordinátor, Tua Tagovailoa helyzetét pocsékul kezelte Miamiban, és bár az irányító korlátaival kapcsolatban nagyrészt igaza volt, ez semmiképp sem vet rá jó fényt. Ha ez az emlék elriasztja a tulajdonosokat és general managereket, annak Minnesotában csak örülni fognak, hiszen még sokáig élvezhetik az NFL talán legjobb védőkoordinátorának munkáját.
Kiemelt fotó: Associated Press / Alamy Stock Photo