„A Vasasnál tanultam bele a vezérszerepbe, így válhattam magabiztosabbá az NB I-ben” – interjú az SZTE-Szedeák korosztályos válogatott kosárlabdázójával, Cseh Botonddal

– Kiskorodban egy ideig a labdarúgást is űzted. Mikor jöttél rá, hogy ügyesebb vagy kézzel, mint lábbal?

– Itthon a legtöbb gyerek a focival kezdi a sportkarrierjét. Tíz-tizenegy éves koromban védőként játszottam, később a kapuban kötöttem ki. A kosárlabda mellett párhuzamosan fociedzésekre is jártam, s nem is ment rosszul a játék, de annyira nem szerettem tréningekre járni. Később a szüleim tanácsára a kosárlabdát választottam.

– Egy évtizeddel korábban többnyire nem volt A-csoportos csapata a fővárosnak. Budapesti srácként hogyan tudtad magadba szívni a kosárlabda-kultúrát?

– A Vasasnak volt egy A-csoportos szezonja, akkor szinte minden hazai mérkőzésen kinn voltam. Apukámmal Szolnokra és Körmendre is jártunk bajnoki meccsekre, és arra is volt példa, hogy szurkolói busszal utaztunk el Jászberénybe biztatni a Vasast. A Körmend–Alba Fehérvár meccsen Keller Ákos játékára emlékszem, aki jó benyomást tett rám.

– Gyerekként miket néztél és immár ifjú felnőttként milyen találkozókat követsz?

– Kiskoromban inkább a labdarúgást követtem, Magyarországon fiatalon kikerülhetetlen, hogy valaki ne nézzen focimeccseket. Számomra a Barcelona csapata a mai napig szimpatikus, és apukámmal szinte az összes meccsüket megnéztük. Az NBA mérkőzéseit nem követtem annyira, amúgy is nagyon későn zajlottak azok a találkozók. Ez mára megváltozott:

az amerikai profiliga mellett az Euroliga küzdelmeit is próbálom figyelemmel követni, utóbbiból játékosként többet tanulhatok. A férfi NB I-es mérkőzéseket szintén nézem, és az NB I/B Piros csoport találkozóira is kíváncsi vagyok.

– Volt olyan kosárlabdázó, aki miatt jobban megkedvelted a játékot, mondhatni inspirált téged?

– Amikor nagyon kicsi voltam, LeBron James teljesítménye nyűgözött le. Több összeállítást is megnéztem róla, így őt mondanám.

– Az elmúlt tizenhárom év alatt remek alapokat kaptál a Vasastól, ahogy fogalmaztál, a lelkesedést és elszántságot pedig te adtad hozzá. A játék mely elemében fejlődtél sokat Pasaréten? Kik voltak azok az emberek, akiknek sokat köszönhetsz ilyen téren?

– A Vasasnál már tradíciónak számít, hogy óriási hangsúlyt fektetnek a védekezésre. Ebből a szempontból sokat fejlődtem náluk, szedtem fel olyan dolgokat, amiket most az A-csoportban is hasznosíthatok a pályán. Támadójátékban labdavezetőként az elzárás-leválás játék (pick and roll), és az ebből való kreálásban is szintet tudtam lépni, de ez egyelőre picit még hátrébb szorult a játékomban, ami érthető, hiszen még csak öt felnőtt bajnoki mérkőzés van mögöttem, még szoknom kell a tempót és a játékot. A labda nélküli játékomon (off-ball) is sikerült csiszolnom a pasaréti éveim alatt. A hátsó befutásaimból a mai napig könnyű pontokat tudok szerezni. Edzőim közül elsősorban Török Katalinnak köszönhetek sokat, ő volt az, aki felfedezett engem egy iskolai mérkőzésen, és mondta apukámnak, hogy menjek el az idősebbek egyik edzésére. Nagyon kicsi voltam, mondhatni egy tökmagként játszottam a magasabb fiúk között. /Nevet./

(Forrás: Vasas Akadémia)

Újhelyi Gyula az erőnléti edzésekben adott rengeteget, súlyban és izomtömegben sokat fejlődtem nála. U16-ban Harald Stein volt az edzőm, aki tíz éven át dolgozott a különböző német korosztályos fiúválogatottakkal, a legnagyobb sikerét két évvel ezelőtt az akkori U18-asokkal érte el. Sokat köszönhetek neki, nagyon profi szakember, rengeteget tanultam tőle. Amikor a pályán voltunk, egyfajta biztonságérzetet adott, hogy ő volt az edzőm. A német kosárlabda-válogatott játékosaként Európa-bajnoki ezüstérmet és világbajnoki bronzérmet nyert kiváló center, Stephen Arigbabu az U18-as korosztályos csapatban korrigálta az utamat. Ő adta meg nekem a bizalmat, és így már nagyon fiatalon meg tudtam maradni a felnőtt csapatban is. Kettes-hármas poszton játszottam a kezei alatt, és olykor második számú (backup) irányítóként is számításba vett. Ha olykor négyesként kellett játszanom, akkor inkább kifelé mozogtam, nem nagyon játszottam háttal a gyűrűnek. Egyébként utóbbit az A-csoportban kezdtem el most jobban használni, a kisebb védők ellen ez még az előnyömre is válhat. Nagy Zoltán volt az első keményebb kezű edzőm, aki rendszerismereti alapokat próbált átadni nekem a kosárlabdáról. Szigorú volt, és nála kezdődhetett el az, hogy rendszerben tudom látni a játékot, az általa közvetített játékfelfogás egészen a felnőttkoromig elkísért. A meccsek után mindig volt pár jó szava hozzám. Az említetteken kívül Bazsik Péter, Bosnyák Jácint és Bognár Kristóf rengeteget tett azért, hogy megszeressem a játékot, és jobb kosárlabdázóvá válhassak. Az edzőim mellett meg kell említenem volt csapattársamat, Medve Mátét, aki a Vasasban több fiatal mellett engem is próbált felkarolni. Egyfajta mentor szerepet töltött be, mentális szempontból is sokat segített és a dobásom fejlesztésében is adott tanácsokat. Meccsek után is szoktunk beszélgetni.

– Akkoriban milyen szituációk után szereztél pontokat?

– Betörésekből, kontratámadások utáni egy-egyekből, támadó lepattanók után második szándékból, vagy üres befutásokból tudtam eredményes lenni. A tripláim nem annyira leütés után (pull up), hanem kapott labdákból (catch and shoot) jöttek a meccseken.

– Miért maradtál végig a Vasasnál, és miért pont most váltottál az A-csoportra? Miért nem egy külföldi alsóbb osztályú bajnokságban próbálkoztál, mint Tanoh Dez András vagy Lukácsi Gábor?

– A tavalyi év előtt is válthattam volna, de utólag jobb döntésnek éreztem, hogy maradtam. A Vasasnál megtapasztaltam, hogy milyen vezérszerepben kosárlabdázni: pontokat kellett szereznem, és jól kellett játszanom. Ezek a dolgok sokat lendítettek a mentalitásomon és a magabiztosságomon. Volt szabadságom a pályán, rá mertem emelni a dobásaimat. Másrészt tavaly talán túl korai lett volna váltani, hiszen nem volt túl sok tapasztalatom. El akartam kezdeni az egyetemet is. A külföldi próbajátékok sorát elkezdtem, de a sűrű nyári program és a válogatott kötelezettségek miatt csak a jövő évi holtszezonban fog belőlük több megvalósulni, s így az A-csoport volt a legjobb megoldás számomra.

– Bár csak öt meccsen vagy túl az NB I-ben, mégis gyakran az ellenfél legjobbjait kellett fognod, legutóbb a tavalyi idény legjobbját, a szombathelyi Perl Zoltánt. Mire kell nagy hangsúlyt helyezned a védekezés során az A-csoportban? Ki volt az, aki ellen a legnehezebb volt védekezni?

– Az ellenfelek feltérképezésénél (scouting) is nagy hangsúlyt kell fektetnem arra, hogy egyes szituációkban miképp kell védekeznem. Az A-csoportban elég egy rossz lépés, és egyből megbüntetnek. A játékosok sokkal gyorsabbak, főleg az első lépéseik. Például Perl Zoli ebben a legjobb, mivel az elején elhiteti veled, hogy lassú, majd hirtelen ritmust vált, és utána könnyedén elmegy melletted.

A légiósok esetében, ha jól felveszem a kontaktot és fizikálisan játszom, akkor meg lehet őket állítani. Ha látják rajtad, hogy bizonytalan vagy, akkor nem sok esélyed marad.

(Forrás: Kamenik Balázs)

– Mennyire kaptál a trash talkból korábban és mennyire kapod meg most?

– A B-csoportban néha volt, és főleg magyar játékosoktól. Olykor azért is kaptam, mert rossz néven vették, hogy egy fiatalabb játékosként keményen odaálltam egy-egy szituációban. Az A-csoportban nem nagyon volt még erre példa.

– Úgy lettél az U19 világbajnokságon és az U20-as Európa-bajnokságon a magyar válogatott egyik legjobbja, hogy előtte az U16-os és az U18-as korosztályban a keretbe se kerültél be a kontinenstornákra. Fájdalmas volt?

– Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az U14-ben volt egy kiválasztó, U16-ban pedig még nem voltam olyan szinten, hogy bekerülhessek a csapatba. Az U18-as Eb-n két nappal az indulás előtt kerültem ki a keretből. Az eléggé fájt nekem, de talán pont ez kellett hozzá, hogy erőt tudjak meríteni belőle, és még többet edzve sikerüljön bekerülnöm az U19-es csapatba a világbajnokságon. Szerencsére sikerült.

– Az U20-as B-divíziós Eb-n a hatodik helyen végzett magyar csapatban a legtöbb időt töltötted a pályán és a tiéd volt a legjobb pontátlag. Lepattanóból te szedted a második legtöbbet és átlagban két gólpasszt osztottál ki. A tornán az A-divízióba feljutó román és ukrán válogatottól, valamint Georgiától kaptunk ki. Az MKOSZ Szakmai és Utánpótlás Bizottságának elnöke, Mészáros Zalán szerint utóbbiak fizikálisan nőttek fölénk, szinte kész férfiak voltak az ellenfeleitek. Neked melyik vereség fájt jobban?

– A románok elleni kudarc rosszabb volt, hiszen ha őket megvertük volna, akkor a legjobb négybe kerülünk. Onnan pedig már csak egy lépés lett volna az A-divízióba jutás, főleg, hogy előtte a svédeket nagy hátrányból sikerült megvernünk. Úgy emlékszem, hogy volt egy szabad napunk, és nagyon készültünk ellenük, de sajnos harminccal kikaptunk a házigazdáktól egy teltházas mérkőzésen. Elfogytunk az ellenük lejátszott meccsre, a svédek elleni találkozó sokat kivett belőlünk.

– Szeretnék idézni egy dalszövegből. Ismerni fogod, és nem a címe érdekel, hanem kérlek, hogy egy időt és egy helyet mondj nekem, ami egyből beugrik a számról: „Retetete! Ratatata! Dobom a fu**ot, madafaka! Remegnek a verebek, ha dobom a fuk**t! Velem a gengem csak az óvoda pattog! Hogy kivel kéne meg, hogy mit hogyan! Ne villogtasd nekem, ha nincs fogad!”

– /Nevet./ Ismerem a számot. Szerintem valamelyik meccs előtt vagy meccs után hallgathattuk nagyon hangosan a csapattársaimmal valahol. Most nem fogom tudni, áruld el légyszi.

– A tavalyi U19-es világbajnokságon a Japán elleni nyolcaddöntő előtt ez a dal hallatszott ki az öltözőtökből a debreceni Főnix Csarnokban. Azért tudom, mert én tudósítottam a meccsről, és az épület mellett elhaladva hallottam az említett sorokat.

– A zenefelelősünk Csuti Kornél volt, aki egyébként a szobatársam is volt a válogatottban. Volt pár néhány hasonló szám, amit ő rakott be a meccsek előtt. Sok alvilági zenét hallgattunk. /Nevet./

– Említetted, hogy kevés rituáléd van a napi edzések vagy meccsek előtt, de gondolom, hogy a zene segít túllendülni a nehezebb napokon. Inkább hazai vagy külföldi hip-hop?

– Bármilyen zenét meghallgatok. Az újhullámú magyar könnyűzenei előadókat is kedvelem, olyan húsz-huszonöt éves srácokat, mint például Azariah vagy Desh. A szegedi származású Pogány Induló számait is hallgatom, nagyon szeretem. Az amerikai rap és hip-hop is közel áll a szívemhez. Amikor kerékpárral megyek át a csarnokba, akkor mindig rakok be valamilyen zenét a fülesembe. Meccs előtt mindig szól valami.

– Kinek a játéka tetszett a debreceni tornán? Ki nehezítette meg a dolgodat a pályán?

– A vb-bronzérmes török válogatottnak volt egy játékosa, a 206 cm magas Berke Buyuktuncel, aki korábban a UCLA-ben játszott, most úgy tudom, hogy a Nebraska kosarasa az amerikai egyetemi bajnokságban. Ő másfél fejjel magasabb volt nálam és vagy húsz kilóval nehezebb is. Egy poszton játszottunk, őt kellett fognom. Nem is a mi meccsünkön játszott extrán, hanem a torna későbbi szakaszában mutatott kimagasló játékot. Fizikális, atletikus, jól dobott, igazi profi.

– Közel huszonöt perces játékidővel a leginkább foglalkoztatott magyar játékos voltál Debrecenben. Neked az U19-es vébéről melyik meccs maradt meg leginkább?

– Számomra a legnagyobb élmény az argentinok elleni győzelem volt. Remek hangulat uralkodott a csarnokban, amitől mi is extázisban játszottunk. A törökök elleni meccsen nagyon jól ment nekem a játék, sikerült megcsinálnom néhány dolgot, amitől úgy éreztem, hogy jó úton haladhatok. A csoportkörig minden jól ment, a végefelé azonban már felejtős volt.

– A gyűrűtámadásokban jó voltál Debrecenben, és a Vasas Akadémia fiú szakágát vezető Mészáros Zalán erre is magyarázatot adott. Szerinte ebben a mezőnyben sokkal bátrabban mentél befelé, mint a bajnoki meccseken, ahol felnőtt, erős férfiak álltak veled szemben hétről hétre. A jobb oldalon nagyon erős a betörésed, de a ballal is el kellene jutnod ugyanerre a szintre.

– Alapvetően jobb kézzel jobbra szoktam befelé menni, balra nem gyakran szoktam beindulni. Az elmúlt négy bajnoki mérkőzésen viszont többször indultam el balra, és eredményes is tudtam lenni. Keresztátütést (crossover) nem nagyon szoktam alkalmazni, csak megkapom a labdát, és megyek balra, ha látom, hogy ott van szabad terület.

Eddig nem mertem elmenni, mert nem tudtam mi fog történni, de most, hogy párszor próbáltam, láttam, hogy erre is képes vagyok. Úgy érzem, hogy jó úton járok, több balkezes befejezésem is volt már tavaly óta. A jövőben sok labdavezetéssel kellene operálnom, de most inkább egy-két leütéssel dolgozom.

(Forrás: Kamenik Balázs)

– Az első meccsed remekül sikerült az NB I/B-ben: 24 ponttal, 7 lepattanóval, 4 gólpasszal és 35-ös VAL-mutatóval vetted ki a részed a Vasas Akadémia győzelméből az Óbudai Kaszások otthonában (76–90). Akkor azt mondtad, hogy fizikailag sokat erősödtél. de a dobásodon muszáj még csiszolnod. Hogyan állsz most a dobásoddal, min kell fejlesztened? Van kedvenc dobásfajtád?

– Tavaly rengeteget dobtam és sokat léptem előre az év vége felé. A nyáron viszont nem sok lehetőségem volt gyakorolni a válogatott kemény edzései miatt, keveset dobtunk, csak a szinten tartás végett. Az U20-as Eb után pedig inkább a fizikális felkészülésemmel foglalkoztam. A Vasasnál volt dobógép, azt egy kicsit hiányolom itt Szegeden, mert sokat dobhattam vele. A kezdetekben a dobásomat össze kellett rakni: picit zavaros volt a mozdulatom, nem jól álltak a lábaim, megtört a ritmusom. Ezt nagyjából sikerült stabilizálni, és egy B-csoportos szintre eljutottam. Az A-csoportban még kevesebb időm van elengedni a labdát, jobban bele kell állnom, és persze kevesebb kísérletem is van. A Falco elleni két olyan kísérletem volt, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni, de mivel lejárt a támadóidő, el kellett vállalnom őket. A dobásomnak még sokat kell fejlődnie, hogy A-csoportos szintre kerüljön.

Az egyéni edzőmtől, Weisz Andrástól kapok egyéni dobóedzésterveket, és próbálok minden nap minél többet dobni. Egyébként a floatereket (futásból történő magas ívű, korán elengedett ziccerdobás) nagyon kedvelem. Amit egy átlagos játékos középtávolival vállalna el, én azokat simán floaterrel oldom meg. Ezt nem is nagyon tudják blokkolni, mivel felugorva magasan engedem el a labdát, nem nagyon szereltek még le ilyen szituációkban. Mellette a támadó lepattanókból próbálok második esélyből szerzett pontokat elérni, de nem könnyű, hiszen itt már nagyobb testek vannak.

Hiába vagyok 94 kiló körül és két méter magas, így is nehezebben lehet visszatenni és leszedni a labdákat. A labda nélküli mozgásaimból is tudok szerezni könnyű kosarakat. Nyáron nagy hangsúlyt fektettünk a tranzíció támadásokra a válogatottnál, abból is sok megmarad bennem.

– Mészáros Zalán a hárompontosaidra is felhívta a figyelmet, miszerint mostantól kevesebb időd jut majd a kivitelezésre, fel kell gyorsítanod a mozdulatsort. Egy labdavezetésből triplázó (pull up) játékosnak tartod magad, vagy inkább sarok catch and shoot-nak? Szánsz erre külön edzésmunkát?

– Több olyan játékunk is van, ahol a két hátvéd a sarokból indul vagy oda fut ki, és ez tudatos dolog a részünkről, hogy én is sokat vagyok a sarkokban. Nem nagyon szoktam leütésből dobni, így nyilván a catch and shoot szituációkból próbálkozom. Egyébként nem szoktam túl sokat vállalni távolról, ami üres helyzet, azt próbálom értékesíteni. Úgy érzem, hogy nincs rossz kezem, de ez önbizalom kérdése is, még fejlődni kell az A-csoporthoz. Gyorsabban kell jó döntéseket hoznom, ezen dolgozom az edzéseken is.

– Milyen játékszituációban érzed magad komfortosnak a pályán?

– A hátsó ajtós (backdoor) belépéseket nagyon érzem és kedvelem őket, könnyű pontokat tudok szerezni belőlük. Egy-egy elleni játék után is szeretek kintről bontani. Ha például az irányító játssza az elzárást, kipasszolja nekem, és rám vált egy védő, én pedig egyből tudok befelé menni, ziccert dobni, vagy leosztani az üresen álló csapattársamnak. Szeretek rendszerben védekezni. Az ellenfél labdával betör, én picit odasegítek, egy kis close outot (felvenni a labdás támadót helyes védőpozícióban és hátráltatni a dobásban vagy a gyűrű felé mozgásban) védek, vagy besegítő védekezést (help side) csinálok.

Egy-egy elleni védekezésben sem vagyok elveszve a pályán, úgy érzem, hogy még jobb lehetek. A B-csoportban a második szezonomban a támadások voltak a játékom fókuszában.

Most próbálok mindkettőre nagyon figyelni, és azt gondolom, hogy a védekezés hangsúlyossága mellett a támadójátékom sincs sokkal elmaradva. A légiósok szerencsére legtöbbször próbálnak bevonni a játékba, keresnek labdával, megbeszéljük, hogy hova fussak. A centerünknek, Alan Herdonnak magas a játékintelligenciája, és az irányítónk, Kobe Langley is próbál megtalálni a passzaival.

(Forrás: Kamenik Balázs)

– Van olyan játékos nemzetközi szinten, akinek a védekezését példaértékűnek tartod?

– Az Oklahoma City Thunder csapatában a kanadai Luguentz Dort nagyon durva védőjátékos. Eszméletlen lábmunkája van, és őt rettentően jól lehet használni a labda elleni játékban. Tapad a labdára.

– Miért pont 1-es a mezszámod?

– A huszonhármas számban játszottam korábban, de az foglalt volt. Az első felnőtt szezonomban hatos és egyes is voltam a Vasasban. LeBron miatt választottam az említett számokat, de most az egyesben játszom Szegeden.

– Sok rajongótól kapsz már üzeneteket közösségi oldalakon? Főleg lányokra gondolok.

– Üzenetet nem annyira, viszont az Instagram-követések száma eléggé megugrott, mióta Szegeden vagyok. /Nevet./

– Úgy tudom, hogy a párizsi olimpián személyesen találkoztál néhány sportnagysággal, igaz?

– Az olimpiai faluban alig pár méterre volt tőlem a nemrégiben visszavonult spanyol teniszlegenda, Rafael Nadal. A magyarok közül az olimpiai bajnok, világbajnoki és Európa-bajnoki ezüstérmes párbajtőrvívóval, Szász Emesével, a szintén olimpiai bajnok tornásszal, Berki Krisztiánnal és a háromszoros olimpiai bajnok kajakozóval, Szabó Gabriellával futottunk össze. A kardcsapat-döntője mellett a spanyol–magyar férfi vízipóló-meccsen is szurkoltunk a mieinknek. Női kézilabdában Angola ellen biztattuk a lányokat a lelátóról. Az olimpiai faluban tett látogatásom örökre beleivódott az emlékezetembe. Nagyon szerencsésnek éreztem magam és hálás vagyok a sorsnak, hogy testközelből volt lehetőségem megtapasztalni az ötkarikás játékok hangulatát. Sportolóként óriási élmény lehetett, rám is inspirálóan hatottak a magyar eredmények.

– Pasaréten nem tudtál úgy elaludni este, hogy aznap ne tettél volna meg mindent a fejlődésed érdekében, minden napod két egyéni edzéssel indult. Szegeden vannak még álmatlan éjszakáid?

– Itt is próbálok napi két edzést lenyomni, és nagyobb hangsúlyt fektetni a regenerációra, a nyújtásra, egyebekre. Tavaly ezek egy kicsit háttérbe szorultak, és csak az edzések körül forgott minden, most viszont egyensúlyt próbálok teremteni. Mindössze öt mérkőzésen vagyok túl, és néha fogom a fejem, hogy hol is vagyok. Erre nem könnyű válaszolnom most. Szoktam motivációs filmeket és videókat nézni, amik átlendítenek a nehezebb napokon, de az biztos, hogy lépésről-lépésre akarok haladni a céljaim felé.

Kiemelt fotó: FIBA Basketball