A topligák legkeményebb védőinek birodalma a Ligue 1
Folytatjuk a francia bajnokság eseményeibe való betekintésünket, hiszen novemberben is zajlottak az események a ligában. A Paris Saint-Germain például az élre állt, miközben máshol röpködnek a vezetőedzők. Az OGC Nice eddig csupán négy gólt kapott, és a Ligue 1 e mellett is számos bizonyítékát adja, hogy a topligák legkeményebb védelmeit Franciaországban találjuk.
Gólínség és ami mögötte van
Az elmúlt hónapban Franciaországban kiterjedt diskurzus alakult ki a gólok számának megcsappanásáról, hiszen a november eleji két fordulóban csak 25 találat esett összesen. Még Thierry Henry is tett egy pikírt megjegyzést a liga edzőiről, mire a Montpellier-nél tevékenykedő Michel Der Zakarian elég keményen visszaszólt és emlékeztette Henry-t villámgyors bukására a Monaco kispadján (mostanában az U21-es válogatott élén is kínos zakókba fut bele a jó kezdés után, mint a Dél-Koreától elszenvedett 0-3).
Mindeközben Luis Enrique így nyilatkozott:
„Hogy a Ligue 1 unalmas lenne? Nem, szerintem egyáltalán nem az. Nagyon nyílt meccseket látok. Sok csapatnak rengeteg gólhelyzete van. Ez a bajnokság sokkal erősebb, mint gondoltam. Sokan, amikor véleményeket hallanak, csak megismétlik őket ellenőrzés nélkül. De szerintem ez egy erős liga jó játékosokkal, akik aztán olyan bajnokságokba igazolnak, mint a Premier League.”
Ezt a véleményt voltaképpen a legutóbbi Francia Ablakunk is alátámasztotta, hiszen ott abba tekinthettünk bele, hogyan válik lüktetőbbé a játék a francia ligában, mint a többi topligában. A meccsenkénti gólátlag viszont valóban relatíve alacsony (2,48), ugyanakkor a lövések számában és azok veszélyességében (2,62 xG) nincs ekkora elmaradás, hanem inkább a helyzetkihasználás okozza a franciaországi gólínséget. Erről viccelődött a topligák legfiatalabb edzője, a nemrég általunk is bemutatott Will Still is, aki egy beszélgetésben saját csapatának, a Reims-nek az elpuskázott lehetőségeit tette leginkább felelőssé a jelenségért – a nem létező bajsza alatt somolyogva. Pedig az xG alapú helyzetkihasználásban náluk gyengébben teljesít a Lyon (–7,5), az eddig már hét kapufát lövő Marseille (–6,9) vagy a Clermont (–5,6).
Ez a jelenség nem tudható be a kapusok bravúrjainak sem, hiszen – a topligák közül egyedül a Ligue 1-ben – az átlagos lövésveszélyesség (PSxG) elmarad a helyzetveszélyességtől (xG), vagyis a lehetőségek nagyobb minőségűek, mint amekkorát a leadott lövés aztán jelent (97%), mindebből pedig még alacsonyabb arányban születik gól a jó védési mutatóknak köszönhetően (96%).
A helyzetkihasználás problémái elég látványosan megmutatkoznak a BL-ben is, hiszen a héten az ellenfelét ezúttal is ledomináló PSG annyi helyzetet hagyott ki, amennyit a Bajnokok Ligájában még soha egyetlen csapat sem. A Lens is történelmet írt, hiszen francia csapat még sohasem szenvedett 6 gólos vereséget a BL-ben, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a PSV és a Sevilla ellen úgy ragadt 2 ponton a rutintalan lens-i csapat, hogy mindhárom meccsén magasabb minőségű helyzeteket alakított ki az ellenfelénél.
A francia bajnokságban azonban nem egyedül a helyzetkihasználás hibái rejlenek a gólok számának viszonylagos alacsonysága mögött, hanem legalább ilyen fontos a védelmek aktivitása.
Mégpedig cseppet sem csupán reaktív védelmekről van szó, hiszen a csapatok védővonalai is kifejezetten magasan helyezkednek átlagosan (45,3 méterre a saját alapvonaltól). Ezzel párhuzamosan az ellenfél térfelén való letámadás intenzitását mérő PPDA-mutató is meglehetősen erős (12,2 passzonként kísérelnek meg közbelépést a csapatok) és így a magas labdaszerzésekben is a francia a legaktívabb a topligák közül. Tovább árnyalja a képet, hogy nem a támadó szekciók gyengeségének tudhatjuk be mindezt, hiszen a Ligue 1 mérkőzésein csak minden 39,5 labdaérintésre jut egy technikai hibából adódó labdavesztés, ez pedig ritkább, mint a spanyol (37,6) vagy az olasz (39,4) élvonalban, még ha a német (42,3) és az angol (44,7) bajnokság ebben erősebb is.
A szerényebb anyagi lehetőségeik miatt a francia klubok nagy része persze nem tudja megtartani a védőtehetségeit, de aligha véletlen, hogy a topligák legtöbb hátvéd légiósa francia (42) megelőzve az öt ligában tevékenykedő brazilokat (41) és hollandokat (29) is.
Uruguayi örökmozgó
A Ligue 1-ben a legagresszívebb letámadás a PSG-é, mely mindhárom bajnokiját megnyerte novemberben, így pedig a fővárosiak át is vették a vezetést a tabellán. Kylian Mbappé öles léptekkel halad sorozatban hatodik gólkirályi címe felé, de az eddig is rengeteg veszélyt teremtő Ousmane Dembélé is megszerezte végre az első gólját a párizsiak színeiben. Hogy mennyire nem csak a támadók brillírozásának köszönhetőek a sikerek, azt jól mutatja az ellenfelek építkezésének rombolására bevezetett mutató is, mely a PSG esetében 9,7-es, vagyis egy egész egységgel jobb bármelyik másik topligás csapaténál.
A középpályán leginkább Manuel Ugarte fejt ki elképesztő mezőnymunkát, hiszen messze nem hajt végre senki annyi közbelépést a topligákban, mint ő. A 22 éves uruguayi persze már korábbi állomáshelyén, a Sporting CP-nél is megcsillogtatta az erényeit (ahogy arra nyári cikkünkben is felhívtuk már a figyelmet), és ahhoz képest még kicsit szolidabbaknak is tűnnek a statisztikái.
Ez a meccsenként nagyjából 30 perc elég neki, hogy átlagban 5 szerelési kísérletet hajtson végre (melyekből 3,1 sikeres), de 1,6 megelőző labdaszerzés is fűződik a nevéhez és 9,9 szabaddá váló labdát is begyűjt elképesztő mezőnymunkájával. Utóbbi kategóriában egyébként csak a Brest középpályása, Pierre Lees-Melou előzi meg (10,7), akinek a csapata viszont a találkozóinak a felét, tehát 15 perccel többet tölt védekezéssel.
A novemberi válogatott periódusban Ugarte azzal is növelte népszerűségét, hogy csúnyán beszólt a legyőzött Messiéknek, ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk róla, hogy a párharcait nem nyeri meg kellő hatékonysággal és a labdavesztései száma is relatíve magas, különösen nyomás alatt.
Lehúzott nizzai roló
Az apró montpellier-i botlás ellenére tapad a PSG-re az OGC Nice, hiszen három novemberi bajnokiján egyetlen gólt sem kapott a 40 esztendős Dante által irányított védelem. Ahogy legutóbb is kitértünk rá, Marcin Bulka védési hatékonysága a legjobb a topligákban, miközben most már egész Európában egyedülálló módon 8 meccse nem tudták bevenni a hálóját, így lassan Gaetan Huard 30 évvel ezelőtti 1176 perces ligarekordját közelíti.
A páratlan védekezési mutatókhoz persze nem csak az ifjú lengyel portás járul hozzá, hiszen veszélyes lövés sem sok érkezik a kapujára, amikor pedig a Toulouse ellen legutóbb már verve volt, akkor a válogatottban frissen bemutatkozó Khéphren Thuram mentett a gólvonalról. Azt is kiveséztük már korábban, hogyan járul hozzá az ambiciózus klub régóta hiába várt sikereihez a topligák második legfiatalabb edzőjének, Francesco Fariolinak a dezerbiánus stratégiája, és még ha meg is vannak a projektnek a nyilvánvaló határai, a BL-indulást érő dobogóról egyre inkább álmodozhatnak a nizzai szurkolók.
Bölöni László megbízható aduja
Nem csak az élkluboknak sikerült remekül a három novemberi bajnoki, hanem az újonc FC Metz is hét pontot tudott gyűjteni a hónapban. A Bölöni László által feljuttatott alakulat a nyáron elvesztette a másodosztály gólkirályát, az azóta az Ajaxnál jobbára kispadozó Georges Mikautadzét, de a gambiai Ablie Jallow és az édesapja révén algériai Kévin Van Den Kerkhof nélküle is nagyon veszélyes a gyors ellentámadásoknál. A lotaringiai klub jól kamatoztatja a szenegáli Génération Foot akadémiájával kiépített kapcsolatait is, melynek korábban többek között Sadio Mané és a nemrég általunk is bemutatott Pape Matar Sarr felfedezését köszönhették, az együttműködés legújabb gyümölcse pedig a 19 éves Lamine Camara, aki a Monaco ellen a saját térfeléről talált a hálóba, de a novemberi vb-selejtezőkön már az első válogatott gólját is megszerezte.
A januári Afrika-kupát viszont a szokott módon meg fogják szenvedni Metzben a 7-8 távozó játékos miatt, amikor is még nagyobb teher nyomhatja majd a csapatkapitány Matthieu Udol vállát. A 27 éves, metzi születésű balhátvéd pályafutása nem nélkülözte a súlyos sérüléseket, a keresztszalagját már négyszer kellett műteni, a hosszú lábadozások alatt pedig vállalkozói és ingatlanfejlesztői tanulmányokat folytatott. Mostanában azonban úgy néz ki, végre a labdarúgó pályafutása is túl van a hullámvölgyeken.
Az élvonalban sem vall szégyent, novemberben 2 gólpasszal járult hozzá az értékes pontokhoz, miközben a védőmunkáját jól jellemzi a francia mezőny 7. legtöbb megelőző labdaszerzése és a szélsőhátvédek között kimagaslónak számító meccsenkénti 3,6 felszabadítása is. Az ellenfelek szélről érkező támadásépítéseit rengeteg blokkal rombolja, hiszen a 2,9-es átlagát sem éri el jelenleg a topligákban senki.
Előttem az utódom
Rosszul kezdődött a november a Stade Rennais számára, hiszen a Nice-től és a Lyontól elszenvedett vereség azt jelentette, hogy az utolsó öt forduló alatt egyetlen pontot gyűjtött a gárda.
A veterán mester kissé avitt módszerei ellenére az előző szezonban a liga legattraktívabb támadófutballját rakta össze Rennes-ben, és a várható pontok alapján most is előrébb kéne tartaniuk a tényleges pontszámuknál, így a közönség sem haraggal, hanem egy hálás transzparenssel búcsúztatta.
A leköszönő Génésiónál jóval fiatalabb és egyébként épp rennes-i születésű Stéphan az elmúlt években a Strasbourg-t járta meg közben, ahol ugyanazt a pályát futotta be, mint a bretonoknál: egy sikeres szezon után erősen visszaesett a csapatával, így el kellett hagynia az egységesre kovácsolt, de mély kátyúba keveredő tanítványait. A rennes-i játékosok egy részét ismeri a korábbi megbízatása időszakából, és a visszatérése után elő is vette a tőle rendszeres háromvédős felállást, amivel sikerült is legyőzni 3–1-re a Reims-t, majd az El-ben is biztosítani a továbbjutást. A következő fordulókban a Marseille és a Monaco jön majd szembe, és ez cseppet sem ígérkezik könnyű folytatásnak.
Bizarr edzőcserék
A másik nagy breton klubnál, Nantes-ban is lapátra került Pierre Aristouy, akinek a helyét Jocelyn Gourvennec veszi át. Végül Fabio Grosso számára is csak hét meccs adatott meg Lyonban, melyet igencsak gyatra, 1-2-4-es mérleggel és halovány játékkal zárt. A Rennes ellen ugyan megszakította a klub 11 meccses nyeretlenségi rekordsorozatát, de ebben egy korai kiállításnak is nagy szerepe volt, a gárda pedig továbbra is sereghajtó a tabellán. A Grosso által vezetett meccseken a Lyon statisztikái látszólag jobbak valamicskét, mint az érkezése előtt, csakhogy az ellenfelei lényegesen gyengébbek voltak, hiszen átlagosan négy ponttal kevesebbel rendelkeznek, mint a korábbi ellenfelek a Blanc-érában.
Mindeközben Marseille-ben a nagyjából ugyanakkor kinevezett másik olasz világbajnok, Gennaro Gattuso mérkőzései eddig nehezebbek voltak, mint a Marcelino-éra alattiak (átlagban két ponttal többel rendelkeznek az ellenfelek), így nem írható teljesen az új mester számlájára, hogy az átlagpontszám és a góltermés is visszaesett az edzőváltás óta. Az Európa-ligában jól is menetel a Marseille, viszont a bajnokságban akadozik a játéka, Gattusótól pedig egyelőre annyira futja, hogy egyre lesújtóbb nyilatkozatokkal mérgelődik a meccsek után.
Jön az év végi hajrá
A szombat esti Eb-sorsolást izgatottan várhatja a francia válogatott is, melynek a legfiatalabb gólszerzőjévé avanzsált a legutóbb bemutatott Warren Zaire-Emery. December folyamán négy bajnoki fordulóra is sor kerül a Ligue 1-ben és két elmaradt meccset is bepótolnak, köztük december 6-án az Marseille–Lyon „Olympicót” is.
Az európai kupasorozatok csoportkörének utolsó fordulóit a hónap közepén játsszák le, ahol a BL-ben mindkét francia csapat élet-halál harcot vív majd, a többiek pedig akár lerázhatják a hollandokat a koefficiens-versenyben. Huszadikán aztán többek között a remeklő OGC Nice és a ligában lassan magára találó Lens összecsapásával búcsúzik majd 2023-tól a Ligue 1, de a karácsonyi Francia Ablakunkban még újra betekintünk majd az e havi fejleményekbe is. Addig is: au revoir!
Szerző
