A topligák legfiatalabb edzője ismét megfricskázná a párizsi Góliát orrát
Tavaly októberben a párizsi sztáralakulat ellen kiharcolt döntetlennel debütált a Stade de Reims kispadján az akkor még csak 29 esztendős Will Still, akinek egyedi karriertörténetét gyorsan felkapta a média. Az új szezonban az apró, de annál innovatívabb klub bravúrosan rajtolt, szombat este pedig újra a PSG-t fogadja, hogy elfeledett, dicső múltjához hű évadot produkáljon a modern futballvilághoz alkalmazkodva is.
Az első parittya
Igencsak borús idők jártak a Stade de Reims háza táján 2022 októberében, amikor két, a tabella alsó fertályában töltött szezon után az új idényben is 9 meccsen gyűjtött 7 pontjával kieső helyen állt a csapat és épp a magabiztosan vezető Paris Saint-Germaint készült vendégül látni. (A múlt héten indított, a jövőben havi rendszerességgel jelentkező sorozatunkban, a Francia Ablakban épp a fővárosiak ifjú tehetségét, Warren Zaire-Emery-t mutattuk be hosszabban.) A reimsi klub szerény anyagi lehetőségeiből adódóan a megelőző nyáron megint fontos játékosok távoztak, mint az első számú kapus, Predrag Rajkovics, a védelem alapembere, Wout Faes, a mali csatártehetség, El Bilal Touré és a legnagyobb értéknek tartott Hugo Ekitiké. Ráadásul az ominózus találkozón a spanyol vezetőedző, Óscar Garcia a kislánya súlyos betegsége miatt nem tudott a kispadra ülni, így ifjú segítője, Will Still irányította a gárdát.
A belga-angol szakember azonban olyan sikeresen finomhangolta a csapatot egy jól dokumentáltan rugalmas 3–5–2-vé, hogy bravúros pontszerzés lett a vége és az addig meccsenként átlagban 3,1 gólt szerző párizsiak félelmetes támadóarzenálját jó időre egyetlen csapatként tudta lenullázni a Reims. Ebben persze még komoly szerepet játszott a szerencse is, hiszen a PSG két BL-meccs között kissé tartalékos felállásban lépett pályára, ráadásul a 41. perctől emberhátrányba kényszerült Sergio Ramos váratlan piros lapja miatt.
Végül egy nehézkesebb hajrá miatt csak a 11. helyen zárt a Reims, de ez is jelentős előrelépés volt a megelőző évekhez képest. Still a jelenlegi szezonban is úgy áll a 4. helyen az egyre inkább a kedvére formálódó alakulattal, hogy a keret a becsült értékek alapján csak a 13. helyen áll a liga rangsorában, szombaton pedig újra meglepné a PSG-t, hogy ismét tanúbizonyosságát adja a rátermettségének.
Ehhez elengedhetetlen a mögötte teljes vállszélességgel kiálló klub is, melynek vezetősége a patinás múlt nosztalgiáján felülemelkedve vállalkozó szellemmel igyekszik kifejezetten kezdeményező kisvárosi projektet építeni.
Hullámzó pezsgőzés
Az 1931-es alapítású Stade de Reims az európai labdarúgás hőskorának egyik legjelentősebb klubja volt, mely nem csak hat francia bajnoki címet szerzett az ötvenes évek táján, de két BEK-döntőt is játszott. A legelső, 1955-56-os kiírásban az akkor Vörös Lobogó néven szereplő MTK-n is túljutottak, ahogy arról a csúcssorozat magyar hőseit számba vevő cikkünkben is megemlékeztünk, aztán a döntőben 2–0-s, majd 3–2-s vezetés után végül 4–3-ra kikaptak a Di Stéfano-féle Real Madridtól. A meccs után a legendás Raymond Kopa át is igazolt Reims-ből a királyiakhoz, ám a vb-k gólrekordere, Just Fontaine igen eredményesen helyettesítette, így az 1959-es BEK-döntőben ismét összetalálkozott a két gárda, hogy aztán újra a spanyolok diadalmaskodjanak, ezúttal 2–0-ra.
Ezután Kopa visszatért Reims-be, vele pedig az utolsó bajnoki címét 1962-ben nyerte meg a klub, majd két évvel később már ki is esett az élvonalból. Ezzel megkezdődött a Reims liftezése az osztályok között, mígnem 1991-ben egészen a harmadik vonalig süllyedt, majd csődbe is ment. Az egyesület minden vagyonát, trófeáját elárverezték, sőt az alkoholreklámok tilalmának új törvénye miatt még a címerét is betiltották, melyen egy pezsgősüveg volt látható utalásként a Champagne-vidékről származó italra.
Egyetlen egyszer sem ragadtatta azóta túlzó költekezésekre magát a klub sem az átigazolási piacon, sem az ígért fizetésekben, hanem alternatív módszerekkel igyekszik a kisvárosi lehetőségekből a legtöbbet kihozni. Igaz ez akkor is, amikor éppen bajban van az egyesület és akkor is, amikor felcsillan előtte a szintlépés lehetősége, hiszen voltak mind a kapkodásra, mind a túlzó becsvágyra csábító időszakok.
A Stade de Reims az 1956-os BEK-döntő előtt, a labda mögött Kopa, a jobb alsó sarokban a betiltott címer (fotó: fcry.footeo.com)Kisvárosi kreatívok
A másod- és a harmadosztály mezsgyéjén is imbolygott egy kicsit az egyesület, mielőtt Hubert Fournier irányításával 2012-ben 33 év után újra feljutott az élvonalba, ahol pár évre a középmezőnyben is meg tudott ragadni. Fournier azonban 2014-ben a Lyonhoz távozott egy gyors bukásra (ma már a francia szövetség szakmai igazgatója), a Reims pedig kicsit később újra visszacsúszott a másodosztályba. Sem ekkor, sem a visszajutás elszalasztása után nem esett azonban kétségbe Caillot stábja, hanem a következetes gazdálkodás mellett kitartva igyekezett folytatni a klubstruktúra fejlesztését.
A kispadra a korábban az utánpótlásban dolgozó David Guion került, aki nem csak visszaküzdötte a gárdát az élvonalba, de reaktív futballjával előbb a 8. helyezésig, majd a mezőny harmadik legfiatalabb keretével egészen a nemzetközi indulást jelentő 5. helyig emelkedett a tanítványaival. Közben az igazgatói székbe a feljutás évében az alig 37 esztendős, de ekkor már hat éve a klubnál dolgozó Mathieu Lacour került, a tehetségfelkutatásért felelős sportigazgató pedig a tulajdonos fia, Pol-Edoard Caillot lett.
A különböző promóciós kampányok és kreatív bemutató videók hátterében rendszeresen megjelennek buborék motívumok, hogy emlékeztessenek a vidék pezsgővel való kapcsolatára, és hiába a direkt alkoholreklám tilalma, az 1999 után használt klubcímer is megidézte formájával és dizájnjával a pezsgősdugók tetejét, 2020-ban pedig egészen új és modern arculatot kapott a klub. Népszerű húzás a szurkolók körében az is, hogy az egyesülethez még a másodosztályban csatlakozó csapatkapitány, Younes Abdelhamid szerződéshosszabbítását már hagyományosan egy Caillot-val vívott uno-parti fordulataival jelentik be. Elég jó hírverést jelentett, amikor belefoglalták a zimbabwei Marshall Munetsi új szerződésébe, hogy minden futott kilométer után 100 euróval támogatják a hazájában működő jótékonysági alapítványát, és sokakat megmosolyogtattak azzal is, hogy Teddy Teuma megvételekor a BL megnyerésének esetére további 2 millió eurós záradékot foglaltak a szerződésbe.
A szponzori és televíziós bevételek emelkedése mellett a Stade Auguste Delaune alig 21 ezres befogadóképességű lelátói a nagyobb csapatok elleni rangadókra szűknek bizonyulnak (bár a regionális rivális Troyes most már másodosztályú, az egykori legnagyobb ellenlábas Sedan pedig már csak az amatőrök között szerepel), továbbá van a szurkolótábornak egy masszív, látványos koreográfiákat bemutató magja, ugyanakkor a városka 180 ezer lakosa a hírverések ellenére csak 14 ezer körüli átlagnézőszámot hoz egyelőre. Az összbevételeket mindenesetre sikerült 40 millió euró fölé tornázni, ami szerény büdzsé még a francia ligában is, így természetesen a játékos-értékesítésekkel is meg kell ezt toldaniuk. Az elmúlt évtizedben a transzferpiacról is 40 millió eurót szereztek a kasszába, miközben felépítettek a korábban említetteken túl olyan játékosokat, mint a BL-győztes kapus, Édouard Mendy, az El-győztes Grzegorz Krychowiak, a válogatott hátvéd, Axel Disasi, a szenegáli Boulaye Dia vagy a mali Hamari Traoré.
Az ifjoncok mentorai és a belga szál
Az állandóan változó kerettel az utóbbi éveben David Guion után Óscar Garcia is hullámvölgybe került, így jött el Will Still ideje. Tavalyi berobbanásakor igencsak elhíresült a Belgiumban dolgozó angol házaspár gyermekének története, aki focizgatott ugyan a Sint-Truiden ificsapatában, de 17 évesen a Football Manager játék hatására az edzősködés felé fordult. Némi angliai utánpótlásedzői szárnypróbálgatás után épp az akkor másodosztályú Sint-Truidennél lett videóelemző, majd néhány további, a klubnál asszisztens-edzőként töltött éveket követően 2021 tavaszán a Beerschotnál örökölte meg először a karmesteri pálcát, 28 évesen. Hiába zárt azonban az antwerpeniek számára jónak mondható 9. helyen, végül nem marasztalták. A Le Havre jelenlegi vezetőedzőjének, Luka Elsnernek is volt rövid időre a segítője a Standard Liege-nél, de aztán Reims-ben kötött ki Óscar Garcia stábjában, hogy tavaly októberben átvegye az irányítást.
Az említett remek sorozata és a megakadás után nagy kérdőjel volt, hogyan muzsikál majd Still az új szezonban, hiszen megint fontos játékosok sorát veszítette el a csapat a nyáron. Leginkább a 21 bajnoki gólt szerző Arsenal-kölcsönjátékos, Folarin Balogun elvesztése volt látványos, de legalább ilyen fontos láncszemek távoztak a középpályáról Dion Lopy és Jens Cajuste, a védelemből pedig Andreaw Gravillon személyében, és a hasznos tehetségek közül is továbbállt két utánpótlás-válogatott szélső, a francia Alexis Flips és a holland Mitchell van Bergen, valamint a koszovói csatár, Arber Zeneli is.
A kapusposztot már tavaly átvette a szezon egyik nagy felfedezettjének bizonyuló ifjú Yehvann Diouf, akit még ifikorában csábították át a nagy ellenlábas Troyes-tól. A védelem tengelyébe a vezetőedzőjénél öt évvel idősebb marokkói csapatkapitány, a klubot már hetedik éve szolgáló Yunis Abdelhamid mellé újabb légiós érkezett Belgiumból.
Bár Reims nincs olyan közel a belga határhoz, mint Lille vagy Lens, a vezetőedzőn túl még 7 játékos érkezett a jelenlegi keretben a Jupiler Pro League-ből. A KAA Genttel kupagyőztes kenyai válogatott, Joseph Okumu 12 millió eurót kóstált a nyáron, míg a KAS Eupentől elcsábított elefántcsontparti Emmanuel Agbadou már az előző szezonban is a hátvédsor egyik pillére volt. Utóbbi egykori klubjától érkezett most az ifjú guineai jobbhátvéd, Ibrahim Diakité is, de a széleken inkább két másik belga, a Genttel még bajnoki címet is nyerő, de már öt éve Reims-ben légióskodó Thomas Foket és a négy éve Sint-Truidenből érkezett Thibault de Smet szerepel a legtöbbet. Belgiumból érkezett a középpályára az Union Saint-Gilloise máltai karmestere, a már említett és általunk korábban részletesen bemutatott Teddy Teuma is, a támadósorba pedig még tavaly nyáron érkezett 10 millió euróért a Genk bajnokcsapatában ragyogó statisztikákat produkáló Ito Junya.
Nála lényegesen fiatalabb honfitársa, Nakamura Keito sérülés miatt kényszerült kihagyni az utóbbi meccseket, de őt már nem Belgiumból, hanem Ausztriából igazolta nyáron a Reims, akárcsak a 19 éves elefántcsontparti csatárt, Oumar Diakitét, aki az előszezonban ontotta a gólokat, de a bajnokságban még csak egyszer talált a hálóba. Sokkal hasznosabb a több nagy klub orra elől az Ajaxtól elhozott 21 éves dán támadó, Mohamed Daramy, míg a zimbabwei cirkáló, Marshall Munetsi a középpályáról ér fel sokszor az ellenfelek kapuja elé. A biztosítást a holland Azor Matusiwa mellett egyre többször a tavaly még a Le Havre feljutásában oroszlánszerepet játszó 21 éves marokkói ifjonc, Amir Richardson oldja meg, aki gyorsan a közönség kedvence lett Reimsben is.
A Reims kezdőcsapata a Lorient elleni bajnokin (youtube @Ligue1UberEats)Az acélkemény visszatámadás stratégiája
Az ominózus PSG elleni bemutatkozó meccsén három védővel állította fel a csapatát Will Still, de már ott átváltott egy sajátságos 4–2–2–2-es formációra, melynek két támadója sokat nyitott a szélek felé. Ennek különböző 4–2–3–1-be hajló verzióival játszották le az előző szezon nagyját, és ugyanígy kezdték a 2023-24-es évadot is.
Csakhogy az első nyolc fordulóban 1,37 gólt kaptak meccsenként, ami a tavalyi, 0,89-es Still-produktumhoz képest komoly visszaesés. Így amikor a legfontosabb védekező középpályás, Matusiwa megsérült, visszatért a csapat a háromvédős felálláshoz. Ez jó húzásnak bizonyult, hiszen az azóta lejátszott három meccsen egyetlen gólt kaptak a reims-iek és 7 pontot gyűjtöttek, ezzel pedig feljöttek a negyedik helyre a tabellán.
A tavalyi 18,5-ös meccsenkénti átlagról már 19,9-re emelték a szereléseik számát, a megelőzésekét pedig 10,4-ről 11,4-re, így a Reims bajnokijaira jutó 31,3 védekező közbeavatkozásnak pillanatnyilag nincs párja egyik élbajnokságban sem. A hatékonyságról az is jól árulkodik, hogy mindeközben a harmadik legkevesebb szabálytalanságot követi el a csapat a francia ligában.
Tavaly a közbelépések topligás rangsorán még csak a 15. helyen végzett a Reims, amihez képest az előrelépést az eredményezi, hogy a középhátvédek is aktívabban felléphetnek az átmeneti fázisokban a visszatámadásokhoz, hiszen marad még biztosító társ mögöttük. A megelőzések tekintetében Matusiwa mellett két középhátvéd, Agbadou és Okumu a legaktívabb a csapatban jelenleg, miközben leghátul biztosítva a csapatkapitány Abdelhamid tavaly is a liga legtöbb blokkolt lövésével segített ki sok szorult helyzetből. A Reims gegenpressingjének intenzitása 54,7%-os idén, aminél csak a PSG tud magasabb értéket felmutatni a Ligue 1-ben.
A gyors támadások és az Ito Junya-faktor
A visszatámadás sikerességéhez az is kell, hogy nem csak védekezésben, hanem támadásban is a gyors tranzícióra helyezi a hangsúlyt a csapat és kompakt formációban törekszik azonnali veszély kialakítására. Ebből természetesen adódnak eladott passzok, elveszített cselkísérletek, de ez sem jelent gondot. A teljes francia mezőny legtöbb labdavesztését ugyanis úgy produkálja a Reims, hogy azok a kapujuktól távolabbi területeken következzenek be, ahol érdemes kecsegtető helyzet reményében kockáztatni szűk területeken.
A magas letámadási statisztikájuk is a 3. a ligában, és a szélsők felfutásaival sok játékos tud csatlakozni az akciókhoz, mégsem az ilyen labdaszerzésekből alakítanak ki elsősorban helyzeteket, hanem a középpályáról gyorsan feljuttatott labdákkal. Mégpedig leginkább a szélek, és különösen a jobb oldal felé koncentrálnak, hiszen ide mozdul ki rendszeresen Ito Junya, aki mára a Reims támadásainak legfontosabb fogaskereke lett. Az előző szezonban is a harmadik legtöbb kiugratás az ő nevéhez fűződött Franciaországban, most pedig a harmadik legtöbb progresszív passz is őt célozza (csak Ousmane Dembélé és Kylian Mbappé kap több indítást). Ezekből Ito 3,1 xA-nyi veszélyességű helyzetet teremt, ez pedig a második legerősebb mutató a bajnokságban, de egyébként az ifjú Daramy is ott van ezen listán az élmezőnyben.
A támadások színesedését jelzi, hogy Teddy Teuma átlövései veszélyesebbek, mint korábban bárkinek a csapatból. A máltai válogatott az óriási mezőnymunkája mellett ugyanis 1.5 xG-nyi helyzetveszélyességből ért el 4 gólt, ez a felülteljesítés pedig a harmadik legjelentősebb a ligában. Ugyanakkor a legfontosabb vezérelv a támadások során is a hatékonyság, így a kapura lövéseknek csak a 34%-a távoli kísérlet, miközben egészen magas aránya, 12%-a az ötösön belülre kijátszott akció befejezése.
A mese bizonytalan befejezése
A korábban a bennmaradásért küzdő kisvárosi klub most már a nemzetközi szereplésről álmodik, ehhez pedig most a PSG orrát kellene újra megfricskáznia, mely a BL halálcsoportjában való kemény küzdelem után egy lélektanilag fontos győzelemmel szeretne fellélegezni a rá nehezedő nagy nyomás alól.
Az is érdekes adalék Stillről, hogy a Lorient elleni kiállítását követően nem azért kereste meg a meccs után a játékvezetőt, hogy José Mourinhóként rázúdítsa a dühét, hanem hogy elnézést kérjen tőle. A legutóbbi fordulóban eltiltása miatt így is öccse, Nicolas Still helyettesítette Nantes-ban az oldalvonal mellett – mégpedig győzelemmel (miközben szintén vezetőedző bátyjukat, a 33 éves Edward Stillt nemrég rúgták ki a belga élvonalbeli Kotrtijktól).
A PSG ellen már visszatérhet Will Still a kispadra, de így is kevés tényező szól csapata sikere mellett, hiszen a futballban csak ideig-óráig szoktak meginogni a párizsiakhoz hasonló Góliátok. De akármi is lesz ennek a meccsnek az eredménye, Still reims-i munkássága már így is jó figyelemfelkeltés volt a számára, így nem vennénk mérget rá, hogy kitölti 2025-ig szóló szerződését Champagne-ban. És ki tudja, egyszer talán gyerekkora óta rajongott csapatát, a West Hamet is irányítja majd a jövőben.
Szerző
