A teafőzéstől a breakdance-csatákig: a kungfu rövid története Nyugaton

Akármilyen társadalomról is legyen szó, minden kultúra összetett és sokrétegű, amelyben csupán a kontextusok hálójának feltérképezésével lehet igazán jól értelmezni a különféle fogalmakat. Elnézést a bölcsészkedésért, de mégiscsak fontos kicsit messzebbről indulnunk, ha meg akarjuk érteni, mi is történt a kungfu kifejezéssel. Mit is jelent az előbbi nyakatekert mondat? Nézzünk két konkrét példát!

Képzeljük el, hogy el kell magyaráznunk valakinek, hogy miért imádja Szoboszlai Dominiket a magyarok jó része (lehet, hogy végre lesz egy nemzetközi szinten jegyzett, topligás klasszisunk), és miért vannak, akik nem szeretik (a focisták nem érdemlik meg a rájuk irányuló figyelmet és a nyakukba öntött pénzt, miért nem költi az állam inkább másra a lóvét?). Vagy azt, hogy miért is fegyverőrültek az amerikaiak, annak ellenére, hogy egymást érik az iskolai lövöldözések az Egyesült Államokban? Bár el lehet intézni ezeket a kérdéseket pár mondattal, ahhoz, hogy valakinek tényleg legyen rálátása ezekre a jelenségekre, ahhoz bizony nyakig benne kell lenni az adott kultúrában.

De itt jön a probléma: a mai, minden eddiginél nemzetközibb világban, ahol mindent és mindenkit összeköt az internet, rengeteg olyan kulturális tartalommal kerülünk kapcsolatba, amelynél szinte lehetetlen megismerni a mélyebb kontextust.

Tudjuk, hogy a hinduk piros pöttyöt pingálnak a homlokukra, vagy hogy a kínaiak szeretnek bambuszt festeni a szezámmagos csirkét, tojásos rizst és sült tésztát árusító éttermek falára, de hogy miért, azt már nem. A kulturális elemek átvételekor az esetek nagy részében az történik, hogy kialakul az emberek fejében egy leegyszerűsített vagy torz kép az adott dologról, amit azután semmi sem tud kitörölni a népi emlékezetből. Az összetett fogalmakat leíró kifejezéseknél szinte mindig ez a helyzet, ugyanis jól nem lehet lefordítani őket, a lábjegyzetek pedig csak írott szövegben működnek, a hétköznapi és beszélt nyelvben nyilván nem él ez az opció. A legrosszabb esetekben pedig teljesen félremegy a jelentés – mint például a kungfu kifejezés esetén.

A kungfu kifejezés a teakészítés szertartására is vonatkozhat (Forrás: thespruceeats.com)

Kungfu – és amit mi értünk rajta

A kungfu (kínai írásjellel: 功夫, IPA kiejtés: [kʊ́ŋfu]) eredetileg nem a hagyományos kínai harcművészeteket takarja, hanem sokkal általánosabb jelentése van. Két szótagból áll: 功 (kung): érdem, eredmény; 夫 (fu): ember, férfi. A kifejezés jelentését pedig valahogy úgy lehetne leírni, hogy „sok idő alatt, alázatos, kemény munkával megszerzett tudás vagy készség”. És persze erre rakódik rá a több ezer éves kínai kultúra kontextusa, amit mi európaiak nem fogunk érteni, hacsak nem sinológiát tanulunk vagy épp éltünk az ázsiai országban.

A kínaiak a kalligráfiától kezdve a sakkon át a tradicionális teakészítésig mindenre használják ezt a kifejezést, ez utóbbit például a kungfutea, más átírással gongfutea szókapcsolattal jelölik. Ez az árnyalt jelentéstartalom azonban nem hatotta meg a kínai harcművészeteket a nyugati célközönség számára behozó kultúrantropológusokat, és ma már pedig a lőtéri kutyát nem érdekli, hogy teljesen félrement a dolog. A korrektség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a kínaiak egyébként a csungko vusu (中國武術) kifejezést használják arra, amit mi kungfunak hívunk.

És ide kívánkozik még egy érdekes lábjegyzet: hasonló atrocitás történt például az amerikai „indiánokkal”. Az indián kifejezés ugyanis az angol „Indian” (indiai) szó magyarítása, Kolumbusz ugyanis azt hitte, Indiát fedezte fel. Miközben hát nem, de ő ezt nem tudta. Az indián kifejezés megszületett és velünk maradt… És ez a földrajziból nyelvészetivé avanzsált baklövés pedig jó eséllyel örökké velünk marad.

Bruce Lee (Forrás: Vanity Fair)

A filmektől a hiphop szubkultúráig

De a kungfu esetén (innentől az egyértelműség kedvéért mi is rosszul használjuk, csak hogy félre ne értse senki – a helyzet iróniájának teljes tudatában) nem csak a kifejezés etimológiai háttere érdekes. Kevesen tudják ugyanis, hogy mekkora hatást gyakorolt az afroamerikai, ezen keresztül pedig a nyugati kultúrára.

A kungfu sok szempontból a kungfufilmekkel tört be a köztudatba. Bruce Lee volt az első úttörő az 1970-es években, őt követték olyan harcművészek, színészek, mint a vígjátékokból ismert Jackie Chan vagy a szintén rengeteg népszerű filmben szereplő Jet Li. (A harcművészeti filmek tíz talán legikonikusabb jelenetét bemutató cikkünket a linkre kattintva olvashatja el.)

Bruce Lee elképesztő nuncsaku-pergetései és animékbe kívánkozó harci vonyításai persze a legtöbbünk számára nem ismeretlenek. Azt azonban kevesen tudják, mekkora hatást gyakorolt ő, illetve a többi ázsiai harcművész az afroamerikai kultúrára. A feketék polgárjogi mozgalma nyomán a hosszú, törvények által bebetonozott szegregáció alól épphogy csak felszabadult (és annak hatásait a mai napig nyögő) fekete amerikaiakkal ugyanis nagyon rezonált egy végre nem fehér akcióhős, aki magabiztos, asszertív és mindenkinek fél perc alatt elkeni a száját. De a többi kungfufilm is nagyon népszerűvé vált az afroamerikai közösség körében, akik jóval a harcművészeti filmek kiváltotta kollektív őrület lecsengése után is sokáig megbízható közönsége voltak ezeknek az alkotásoknak.

A breakdance is tartalmaz kungfuból merített elemeket (Forrás: Kevin Haas)

És cseppet sem meglepő, hogy ez a rajongás egy idő után az új irányok felé nyitó afroamerikai kultúrába is beleépült. A hiphop lassan megszülető műfaja, illetve az annak farvizén kialakuló, azóta már az olimpiai játékokon is megjelenő breakdance például számos elemet átvett a kungfuból. (Ikonikus elem például az eredetileg az ellenfeleket földre döntő mozdulatokból kinőtt sweep).

De nem lehet szó nélkül elmenni a Wu-Tang Clan, a mai napig a világ egyik legjobb hiphopegyüttes mellett. A csapat neve a Shaolin and Wu-Tang című, 1983-as hongkongi filmből származik, a Wu-Tang pedig egy másik harcművészeti iskolát jelöl. A banda nem csak a névválasztás során inspirálódott a keleti harcművészetekre építő filmekből, az albumok, illetve dalok tematikájában is tetten érhető ez a hatás.

Nem meglepő, hogy a dalok egy részében fel is használnak hanganyagokat ezekből a filmekből, a hiphopban ugyanis nagyon fontos elem a sampling, azaz a más forrásokból származó motívumok, hangminták átdolgozása és beépítése. Kanye West egyik száma például az Omega Gyöngyhajú lány című dalából épített be (lopott el) egy zenei motívumot. Ezért stílszerűen a Wu-Tang Clan egyik remek slágerével, a Never Let Go című dallal búcsúzunk, amiben a Five Fingers of Death (A halál öt ujja) film egyik jelenetéből, illetve Martin Luther King leghíresebb, a washingtoni menetelés néven elhíresült tüntetésen elmondott beszédéből is szerepel hangminta.

(Ez a cikk újraosztott tartalom, ami eredetileg 2024. október 06-án jelent meg az oldalunkon)

Kiemelt fotó: grammy.com