A Puskás megmutatta, hogyan tud egy kis csapat élvezetes játékkal meglepetést okozni
Csütörtökön immár igazán nagy tétért léptek pályára a Puskás Akadémia labdarúgói, a csapat Firenzébe volt hivatalos, ahol a Konferencia-liga rájátszásának (play-off) első vívta meg a Fiorentina ellen. Hornyák Zsolt csapata nagy meglepetésre élvezetes játékkal ért el 3–3-as döntetlent a topligás ellenféllel szemben, és ezzel nyitva hagyta a továbbjutás kérdését.
Mindhárom magyar csapat döntetlent játszott az európai kupasorozatok csütörtöki játéknapján. A legnagyobb meglepetés egyértelműen a felcsúti csapat nevéhez fűződik, hiszen egy fordulatos mérkőzésen a Konferencia-liga korábbi két kiírásának döntőse ellen játszott idegenben döntetlent.
A mérkőzést Hornyák Zsolt fiai óriási elánnal kezdték, ami meglepte a Fiorentinát, olyannyira, hogy a 12. percben már 0–2-t mutatott az eredményjelző. És még akár növelhette is volna az előnyét a Puskás, ám a 25. percben a második gól szerzője, a finn Mikael Soisalo nem találta el a messze kinn álló David De Gea kapuját.
A félidő végére azonban fokozatosan megélénkült az olasz csapat játéka. A hosszabbítás harmadik percében Riccardo Sottil a bal oldalról a jobb sarokba tekerte a labdát, ezzel szépített a Fiorentina.
A második félidőre a mérkőzés képe sokáig nem változott. Az olaszok folyamatosan támadtak, viszont eléggé akadozott Raffaele Palladino csapatának a játéka. Az áttörést Lucas Martínez Quarta szöglet után szerzett gólja jelentette a 67. percben, ezt követően tempót váltott a Fiorentina. Magasabban támadtak le, ami rövid időn belül, már a 75. percben újabb gólt eredményezett. Viszont a vezetés tudatában megnyugodott az olasz csapat. Elkényelmesedtek a hajrára, ami megbosszulta magát, mert a Puskás lengyel légiósa, Wojciech Golla a 89. percben egy szögletet követő fejessel egyenlített.
A Puskás eredménye azért igazán lenyűgöző, mert Hornyák Zsolt fiai nem olyan stílusban futballoztak, amely tipikusan egy párharc esélytelenebb csapataihoz illik. A Felcsút nem állt vissza mélyen a saját térfelére bunkerfocit játszani, hanem az egész találkozó folyamán agresszíven, olykor igen magasan támadta le az ellenfelet. Ez a hozzáállás lepte meg a leginkább a Fiorentina játékosait, akik többször is értetlenül néztek egymásra a sokadik pontatlanság és a kikényszerített labdavesztéseket követően.
A vezető találat mindent elárul
A 7. perc végén Nagy Zsolt beadását tisztázták az Fiorentina védői. Michael Kayode begyűjtötte a labdát, de nem számolt azzal, hogy a Puskás egyből agresszívan vissza fog támadni. Váratlanul érte, hogy Nagy Zsolt pillanatokon belül a közelében termett. Kayode előtt csak nyomás alatt lévő társak voltak, hiszen a felcsúti középpályások gyorsan és rendezetten támadtak vissza, egyből felvették az ellenfél játékosait. Néhány passzt követően Alessandro Bianco hibázott is, rosszul játszotta vissza a labdát, amire Nagy lecsapott. Vele szemben pedig Kayode egyből szabálytalanságot követett el a büntetőterületen belül. A sértett pedig nem hibázott, Nagy erős, jól helyezett lapos lövése a kapu jobb oldalában landolt, még mielőtt De Gea odaérhetett volna.
Működött a Puskás terve
Hornyák tisztában volt vele, hogy a Fiorentina játékosai lényegesebben jobb képességűek, mint a saját futballistái, ennek köszönhetően tudta, csak idő kérdése lenne, mikor törnek fel egy mélyre visszahúzódó védelmet. Ráadásul ebben az esetben nem is lett volna sok esélye gólt rúgni a felcsúti csapatnak.
A Puskás tehát nem állt vissza. A félpálya magasságában kezdett el védekezni egy 4–2–3–1-es formációban. A Fiorentina – főleg a meccs elején – egy statikus 3–2–5-ben építkezett. A két csapat felállása azt eredményezte volna elméletileg, hogy a pálya közepét a magyar, a széleket pedig az olasz csapat uralja. Hornyák csapatának viszont az volt a célja, hogy ne engedje ki a vonal mellé a Fiorentinát. Az elöl helyezkedő két szélső (Nagy és Soisalo) a mozgás folyamatosan kívülről indítva, befelé terelve támadta a belső védőket, akik emiatt nem tudták a szélre játszani a labdát, mivel a felcsútiak blokkolták a passzsávot a belső védők és a szélső védők között. Luca Ranieri, Marin Pongracic és Martínez Quarta egyaránt arra volt kényszerítve, hogy középre passzoljon. A pálya centrumában viszont szorosan figyelték a Puskás futballistái az ellenfeleket, végig nyomás alatt tartották Rolando Mandragorát és Biancót, illetve az esetlegesen visszalépő harmadik játékost is. Amikor valamelyik Fiorentina-hatos megkapta a labdát, akkor nem csupán egy felcsúti középpályás támadta, hanem a terelő mozgást indító szélső is. Bianco és Mandragora gyakran két irányból kapott váratlanul nagy nyomást.
A 12. percben esett második Puskás-gól egyértelműen ennek a védekezésnek volt köszönhető. Nagy itt elsőre nem tudta rákényszeríteni az ellenfelét, hogy középre passzoljon, ám a fellépő szélső védő, Brandon Ormonde-Ottewill kisegítette a magyar válogatott játékost, és elérte azt, hogy Kayode középre passzoljon, ráadásul pontatlanul. Artem Favorov gyorsan eszmélt, az emberét megelőzve labdát szerzett. A szélesen helyezkedő olasz belső védők között óriási terület nyílt, amit egyből támadni lehetett, és ide indult be a végül gólt szerző finn támadó, Soisalo.
A védekezés hátulütője
A félidő vége felé elfáradtak a felcsúti futballisták és éppen ezzel párhuzamosan (vagy épp ezért is) feljavult a Fiorentina játéka. Ez azért volt kulcsfontosságú tényező, mert innentől kezdve az olaszok egyre többet tudtak forgatni és egyre többször jutottak el a szélre, a szűken védekező Puskás-játékosoknak pedig egyre többet kellett tolódniuk. Még ezek ellenére is úgy tűnt egy jó ideig, hogy nem tud feljebb zárkózni a hazai csapat, ám a hosszabbítás harmadik percében túlságosan is egy oldalra tolódott a szoros felcsúti védekezés. Ezt gyorsan kihasználta az ellenfél, a firenzeiek átforgatták a labdát a védtelen üres oldalra. Sottilnak és Fabiano Parisinek volt elég helye az összjátékhoz, ebből óriási helyzet lett, és előbbi futballista be is vette Pécsi Ármin kapuját.
Az egyenlítő gól hatása a találkozóra
A második félidő eleje teljesen kiegyenlített volt. A játék képe nem változott. A Fiorentina labdás játéka még mindig nem volt az igazi, de már nem követtek el súlyos hibákat, míg a Puskás stabilan védekezett és olykor-olykor kontrázott. Majd jött az egyenlítő gól (2–2). Az olaszok megérezték a vérszagot. Hirtelen lényegesebben agresszívabban kezdtek letámadni. Az addigi 5–2–3-as rendszert megváltoztatták egy sokkal emberorientáltabb, 5–3–2-es szisztémává. Minden felcsútit felvettek egy az egyben, és már a magyar együttes tizenhatosán elkezdték a presszinget. Az elöl helyezkedő támadók (főleg Moise Kean) ívesen támadták a belső védőket, terelve őket a pálya egy oldalára, blokkolva a forgatásokat. Ez kulcsfontosságú esemény volt, mivel a találkozón eddig a pillanatig azért hátul nyugodtan tudta járatni a labdát a Puskás.
A 68. perctől azonban korábban nem látott nyomás nehezedett a felcsúti játékosokra. És megjött a hiba is sajnos, az egyik belső védő, a cseh válogatott Patrizio Stronati a 75. percben elcsúszott, Kean pedig megkapta a labdát, néhány másodpercen belül ziccerbe került és nem is hibázott (3–2).
A Fiorentina nem tanult a mérkőzés elején történtekből
Miután megfordította a mérkőzést és valamennyire megnyugtatta a hazai közönséget, Palladino csapata visszavett a tempóból. A Fiorentina-játékosok nem akarták egyértelműen eldönteni a találkozót, a felcsútiak pedig nem akarták, hogy a számukra sokáig jól alakuló mérkőzés elvesszen. Egyre több támadó érkezett Hornyák csapatába. A Felcsút felment presszingelni, ami olyannyira jól sikerült, hogy a 80. percben egy magasan történő labdaszerzést követően Jakub Plsek fejesét De Gea emberfeletti bravúrral éppen csak hárítani tudta. A spanyol kapus viszont a 89. percben Golla fejesével szemben már tehetetlen volt. A Puskás a hajrában kiegyenlített (3–3).
Így a párharc nyitott maradt, a továbbjutásról a jövő csütörtöki visszavágó dönt majd a Pancho Arénában. Aki továbbjut, felkerül a Konferencia-liga 2024-2025-ös kiírásának a főtáblájára.
Kiemelt fotó: Matteo Ciambelli/DeFodi Images via Getty Images
Szerző
