„A mentális szörnyetegeinkből a világ leggyorsabb csapatát akartuk megalkotni” – interjú Kovács Adriánnal, a Paris Basketball BL-győztes magyar másodedzőjével

– Mindössze 27 évesen kaptad meg a férfi U20-as válogatott irányítását, miközben az NB I-ben szereplő Debrecen vezetőedzői pozícióját is betöltötted. Nem volt benned bizonytalanság, hogy mindkét csapatnál helyt kell majd állnod?

– Nagyon sok mérkőzésen vagyok már túl azóta, de ahogy ismerem magam, nem volt bennem bizonytalanság, mivel felkészültnek éreztem magam, az alapokat jól elsajátítottam. Korábban Spanyolországban éltem, ott kezdtem el az edzői karrieremet. Elvégeztem az összes lehetséges kurzust annak érdekében, hogy a legmagasabb szintű képesítést megszerezzem. Nyilván az edzőségre nem készített fel, de egy biztos, teoretikus alapot adott. Pár év múlva Berényi Sándor mellett kaptam segédedzői pozíciót, illetve a debreceni U20-as és U23-as csapatokat edzhettem. Így az elméleti és gyakorlati dolgokkal a felnőtteknél is napi szinten foglalkozhattam. Az edzőség egy nagyon összetett szakma, ahol nem kizárólag a kosárlabdával kell foglalkozni, hanem felkészültnek kell lenni többek között pszichológiából, menedzsmentből, és kommunikációból is.

– Az első években mennyire volt nehéz átadni azt általad helyesnek vélt játékfilozófiát a rutinosabb kosárlabdázóknak?

– Nagyon biztosnak kell lenned abban, amit csinálsz. Ha van egy filozófiád, ahogy szerinted játszani kell, és a játékosok is látnak benne értelmet, akkor ez nem okozhat problémát. Nyilván voltak konfliktusok, de abból csak előre lehet lépni, mert úgy fejlődik a játékos, a csapat és az edző is. Egy irányba kell mennünk, és ezt az irányt a vezetőedzőnek kell megmutatnia. A stábnak pedig konzisztens munkával ezt támogatnia kell.

A Paris Basketball csapatánál Kovács Adrián minden részletre odafigyel az edzéseken (Paris Basketball)

– Korábban az agresszív védekezés és a villámgyors támadások mentén határoztad meg az edzői filozófiádat. A csapatjáték fontossága mellett szeretted volna hibákra kényszeríteni az ellenfeleket. Három év távlatából változott valamiben a kosárlabdáról alkotott felfogásod?

– A korábbiakhoz képest sokkal jobban látok rá a játékra, és fontosabbnak érzem a megfelelő játékosok kiválasztását (recruiting). Egy profi klubnál az év során több időt töltesz a csapattal, mint a saját családoddal. Az egészséges légkör kialakításához elengedhetetlen, hogy milyen embereket választasz ki. Az én filozófiámhoz hozzátartozik, hogy az edzéseknek keményebbnek kell lenniük, mint a mérkőzéseknek. Ezáltal a meccsek egyszerűbbnek tűnnek majd. Olyan játékosokat kell kiválasztani, akik a megterhelő körülmények között tudnak teljesíteni. Másrészt nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a kosárlabdának szórakoztatónak is kell lennie. A sport a nézőkért van. Nem szeretem a monoton, unalmas játékot. Persze nem szabad átesni a ló túloldalára sem, azaz fontos a hatékonyság. A csapatmunkát, a közös erőfeszítést szeretem előtérbe helyezni az egyéni dolgok helyett. Lehet néhány szurkoló emlékszik még arra, hogy picit egyénieskedő kosárlabdát játszottunk a Debrecennel. Mára ez megváltozott. A csapatkosárlabdában hiszek, mivel eredményesebb tud lenni. A kosárlabdában, mint sok más labdajátékban is, a rengeteg dolog és maga a győzelem nüanszokon múlik. Ami a támadójátékot illeti, amikor a védekezésből átmegyünk támadásba, edzői szaknyelven ez a role change, fontos, hogy a két állapot közötti időt minimalizáld, és egy könnyű kosárral fejezd be az akciókat. Ezeket a szituációkat maximalizálva egy nagyon hatékony és szórakoztató kosárlabdát tudsz játszani. Ha tudunk két-három másodperc alatt kosarat szerezni, akkor csináljuk.

Ami pedig a védekezést illeti, a nemrégiben elhunyt főiskolai edzőlegenda, Bobby Knight egyik 1983-ban készített interjúját néztem meg. Knight kiemelte, hogy támadóoldalon csináld azt, ami a védőknek a legkellemetlenebb, és védőoldalon pedig tedd azt, amit a támadóknak a legrosszabb. És mi az, ami a támadónak a legkellemetlenebb? Amint kosarat szereztél, már ott vagy a nyakán, egész pályán letámadod, és nem engeded, hogy felállítsa a támadójátékot. Ne adj könnyen semmit. Ha a labda odakerül egy támadóhoz, ott mindig legyen egy védő. Ez persze egy kifejezetten nehéz dolog, nagyon megterhelő, és rendkívül sokat kivesz a játékosokból. Ha úgy edzel, és később próbálod ezeket a szituációkat maximalizálni, akkor nagy esély van arra, hogy védőoldalon rengetegszer kellemetlen helyzetbe hozhatod a támadókat.

Kovács Adrián a Debrecen csapatánál is sikereket ért el (Fotó: Kovács Péter/Hajdú-Bihari Napló)

– Bár a koronavírus-járvány miatt elmaradt a B divíziós Európa-bajnokság, de a soproni Challenger-tornán te vezethetted a fiatal játékosokból álló magyar csapatot. A válogatott tagja volt Valerio-Bodon Vincent is, aki azóta már az NBA előszobájának számító G League-ben pattogtat. Milyen játékosnak láttad őt akkor és most?

– Abszolút láttam benne a potenciált, a srác egyedi képességekkel rendelkezik. Az U20-as B divíziós Európa-bajnokságon Vincentet egy két lábon járó mismatch-nek (adottság, képesség, vagy tudáskülönbség egy támadó és egy védőjátékos között – a szerk.) nevezhettük. Ha nagyobb védő állt elé, akkor kintről oldotta meg a szituációt, a kisebb védők ellen pedig a festéken belül tudott hatékony lenni. Persze mi is próbáltunk neki ilyen játékhelyzeteket kialakítani. Sokoldalú játékos, aki több szinten is tudott domináns lenni. A modern kosárlabda már akkor is olyan irányba tartott, ahol ez a játékosprofil nagyon keresett volt: egy hármas poszton szereplő játékos, aki jól bánik a labdával, kinn és benn is tud játszani, védekezésben nagy területet tud foglalni. A csapatban ő volt az egyik vezér. Agilis, jó anticipációs készségekkel bíró, nyilván éretlen, de viszonylag komplett játékos, akinek a mentalitása is rendben volt. Személy szerint nagyon örülök a sikerének, és biztos vagyok benne, hogy még sokat fog fejlődni. Az elhivatottságának köszönhetően nagyon szép jövő előtt áll. Az, hogy NBA-játékos lesz-e belőle, azt nehéz megmondani. Az elitben nagyon magas játéktudásra van szükség. Sok tényezőnek kell összejönni, hogy sikerüljön, de azt gondolom, hogy nagyon kell örülni, hogy van egy magyar srác, akit az NBA közel szeretne tartani magához, hogy lássa fejlődni. Szurkolok neki, hogy elérje az álmait. A magyar válogatottat is fogja tudni segíteni a jövőben, mert egy ilyen típusú játékos csak nagyon ritkán tűnik fel Magyarországon.

–A DEAC-cal 2021 áprilisában a Körmendet 28 ponttal kiütve Magyar Kupa-döntőt játszottatok, majd a hajdúsági csapattal a bajnokság negyedik helyén végeztetek. A szezon utolsó két hetére és a Szeged elleni, nemzetközi kupaindulást jelentő bronzmeccs előtt a segítődet, Andjelko Mandicot nevezték ki vezetőedzőnek. Ez nagy csalódás lehetett a számodra, ami talán még jobban megalapozott abban, hogy külföldön folytasd a karrieredet.

– Szívügyemnek éreztem azt a projektet, így természetesen csalódás volt a számomra. Akkor kerültem oda, amikor a csapat feljutott az első osztályba, és két szezont töltöttem el ott segédedzőként. Amikor kineveztek, megpróbáltam minden energiámmal és időmmel a debreceni kosárlabdát segíteni. Az, hogy így ért véget, egy szomorú helyzet volt. A döntés után már másnap azon gondolkoztam, hogy mit kellett volna másképp csinálnom, hogyan tudok ebből tanulni, előre lépni. Akkor már tudtam, hogy az U20-as magyar válogatottal fogok dolgozni, és elterveztem, hogy a legnagyobb előrelépés az lehet, ha egy külföldi bajnokságba igazolok az addig megszerzett tapasztalatokkal.

–A német Bundesligában szereplő Telekom Baskets Bonn másodedzőjeként folytattad. A finn Tuomas Iisalo stábjában mi tartozott a feladataid közé, és mennyire volt nehéz meggyőzni a klubot, hogy alkalmazzanak téged?

– Még most is sokat viccelődünk ezzel Tuomasszal, mert nagyon nehéz volt megszerezni ezt a pozíciót. Ha szóba kerül bármilyen edző a világon, kis túlzással Tuomas mindig elmondja, hogy ez meg az az edző is jelentkezett a helyemre. Hosszú procedúra volt, több szinten kellett bizonyítanom, tesztek, interjúk, és szakmai beszélgetések voltak. Tuomast leginkább az érdekelte, hogy én mennyire állok közel az ő játékról alkotott elképzeléséhez, mennyire tudunk passzolni egymáshoz. Szerencsére nagyon hasonlóan látjuk a kosárlabdát, és sokat kérdezett az önképzésemről, kik azok az edzők, akikre felnézek. A Manresa spanyol edzője, Pedro Martínez például az egyik, akit nagyra tartok. Több kurzusát is elvégeztem online. Nagyon hasonlít az elképzelése az általam ideális kosárlabdának tartott játékstílusról. Már a Debrecennél is több dolgot alkalmaztam, amit korábban tőle láttam. A vezetőedzőnk, Tuomas is sokat tanult tőle, és ez úgymond egy kapocs volt köztünk. Az U20-as válogatott összetartása idején már csak hárman voltunk jelöltek, és az utolsó beszélgetésünk után esett rám a választás. Nagyon örültem neki, mert azóta teljesen megváltozott az életem. Éltem már Spanyolországban és Németországban, most pedig Franciaországban dolgozom. Ezek a tapasztalatok sokat adtak nekem és a mennyasszonyomnak is. Ami a feladataimat illeti: az első évben a teljes scoutinngal én foglalkoztam, azaz az ellenfelek feltérképezése volt a dolgom. Támadás-védések, riportok készítése az ellenfelekről. Nagyon gyorsan kellett megismernem az új csapatokat, edzőket, és játékosokat. Az edzőnk és a többi stábtag már több évet eltöltött a Bundesligában, ismerték a környezetet. Ebben nekem gyorsan fel kellett zárkóznom. Azt gondolom, hogy megfeleltem a kihívásnak.

A vezetőedző Tuomas Iisalo (balra), a másodedzőivel, Joonas Iisalóval és Kovács Adriánnal tart megbeszélést (Fotó: Volker Essler/SVEN SIMON/dpa Picture-Alliance via AFP)

–Munkaórában napi szinten ez mennyi elfoglaltságot jelentett?

– Rengeteget. Csak aludtam és ettem. Egész nap dolgoztam, és ez idén sem változott a Paris Basketballnál, mivel a francia bajnokság mellett az EuroCup küzdelmeiben is részt veszünk. Két-három naponta mérkőzés van, így idény végére körülbelül 90 meccset játszunk majd. Ha megöregszem, lehet írok egy könyvet arról, hogyan lehet a napi 24 órát a legjobban kimaxolni.

–A Bambergnél korábban dolgozó Jakab Máté már mesélt a meccsek dinamikájáról, de te milyennek láttad belülről a Bundesligát, és mi a különbség a francia bajnoksághoz képest?

– A német bajnokságban, hogy úgy mondjam, mindig rend volt a pályán. A legtöbb német klubcsapat rendezett és gyors játékot játszik, amiről azt gondoltam, hogy ez egy nehéz kombináció. A német bajnokságban nagyon sokat kellett gondolkozni az ellenfél edzőjének fejével. Az ellenfeleid csapatként próbálnak téged megverni, a saját koncepciódat, gyenge pontjaidat fogják ellened használni. Azon kellett gondolkodnom, hogy az ellenfél edzője hogyan használja majd a csapata reakcióit különböző játékhelyzetekben, annak érdekében, hogy előnyt kovácsoljanak és megverjenek minket. Így a csapat rotációit is ennek megfelelően alakítják ki. A német bajnokságban kevesebb az egyénre szabott védekezési koncepció. Franciaországban ezzel szemben az egyéni tehetségre és a játékosok atletikus képességeire jobban alapoznak. Ott megpróbáljuk azokba a szituációkba tenni a játékosokat, amikben ők a legjobbak. Összességében elmondható, hogy a francia bajnokság sokkal inkább személyre szabottabb a pálya mindkét oldalán.

A Bonn tavaly nyáron megnyerte a BL-t Kovács Adriánnal (Forrás: FIBA Champions League Basketball)

– Korábban még nem volt példa a Bonn történetében, hogy az alapszakaszban 23 mérkőzést nyerjen a klub. Miben kellett szintet lépnie a csapatnak?

– Keveset beszélnek erről, de a kontinuitás nagyon fontos. Ha hosszabb cikluson keresztül együtt tudod tartani a csapat magját és a stábot, akkor az már egy nagy előny az olyan csapatokkal szemben, akik ebben nem hisznek. A magyar bajnokságra ez nem jellemző. Ha nem jönnek a gyors sikerek, akkor inkább lecserélik az egész garnitúrát, nem fektetnek bele több időt és energiát. Emellett a konstans napi edzésmunka is fontos tényező. A Bonn játékosai év közben rengeteget dolgoztak, mi pedig megpróbáltuk azokba a helyzetekbe hozni őket az edzéseken, amikkel a meccseken is találkoztak. Így nem kellett stresszelniük azon, hogy majd egy új dologgal kell szembesülniük. Ez pedig rengeteget tett hozzá a tavalyi szezon sikereihez. Az egyik játékosunk, az irányító TJ Shorts, aki a Bajnokok Ligájában a Final Four MVP-je lett, azt nyilatkozta a BL-győzelem után, hogy 2022 augusztusa óta ezeken a részleteken dolgoztunk az edzéseken, nagyon magas elvárásaink voltak magunkkal szemben. Nem toleráltunk olyan dolgokat, amiket nem szerettünk volna látni a pályán. Mottónk az volt, hogy mindig találj egy utat a győzelemig.

TJ Shorts (labdával) sokszor megállíthatatlan volt a BL-ben (Forrás: FIBA Champions League Basketball)

– Bár a hazai sportsajtó hozsannázta a csapatot és téged a Hapoel Jerusalem elleni győztes BL-finálét követően, több külföldi szakértő egyetértett abban, hogy a hazai pályán játszó spanyol Unicaja Málaga legyőzése volt a legkeményebb feladat és a fordulópont a sorozatban. Mi volt a kulcs a győzelemhez?

– 12 olyan játékos alkotta az Unicaja Málaga csapatát, akik közül többnek Euroliga-tapasztalatai is voltak. Nagy kihívás volt számunkra olyan klasszis játékosok ellen játszani, mint a dobóhátvéd Tyler Kalinoski, az irányító Kendrick Perry, a bedobó Nihad Dedovic, vagy a magasbedobó Will Thomas. Viszont alaposan felkészültünk belőlük, tudtuk, hogy hol fognak minket támadni. Sikerült megállítani az egyénileg kiemelkedő játékosaikat, kevés olyan dobóhelyzetet engedtünk nekik, amiből hatékonyan tudtak volna pontokat szerezni. A jó csapatok nem fognak téged hagyni, hogy a komfortzónán belül maradj. Támadásban jó döntéseket hoztunk, okosan kosárlabdáztunk. A profi sport nem úgy működik, hogy egy távkapcsolóval egy gombnyomásra magasabb szinte kapcsol egy csapat vagy játékos. Csak úgy állnak készen a játékosok, ahogy korábban említettem, ha már voltak a mélyvízben. Fegyelmezettség volt a kulcs a győzelemhez, és a végrehajtás szintjén pedig nagyon magas helyen álltunk. Mindkét csapat szinte hiba nélkül játszott, egy rendkívül jó meccs volt minden szakmabeli számára.

Kovács Adrián (jobbra) a csapat mérkőzésein is sokszor felpattant a kispadról (Fotó: Volker Essler/SVEN SIMON/dpa Picture-Alliance via AFP)

– Az elődöntőben a csapat legjobb játékosa TJ Shorts a mezőny egyik legjobb védőjével, Alberto Díazzal került szembe. Ilyenkor a szakmai stáb tagjaként milyen tanácsokat adtatok neki vagy bárki másnak?

– Rossz megközelítés lett volna részünkről, ha a Bajnokok Ligája papíron legjobb védője miatt átírtuk volna azokat a stílusunkra vonatkozó alapelveket, amelyeket egész évben gyakoroltunk. Nem ültethetsz kétséget a játékos fejébe. Lelassítja a döntéshozatalt. Nálunk az edzéseken Tyson Ward lihegett Shorts nyakában, nem hagyta, hogy a saját játékát játssza. Az elődöntőben TJ-nek pedig Díaz ellen kellett támadnia. Ez így nem sokat változtatott a dolgokon, persze voltak taktikai megoldásaink egyes szituációkra. Tudtuk úgy alakítani, hogy a védekezésnél egy másik játékos legyen a labdás védő, és ne Díaz. Lehet, hogy a Málaga játékosa volt a legjobb védő a sorozatban, Shorts viszont a legjobb irányító és a döntő legjobbja.

–Még egy picit Shortsnál maradva: az elődöntő első tíz percében sokszor támadták őt, a Málaga mismatch szituációkra törekedett. Az egész sorozatot nézve védekezésben gyakran kellett bújtatni magasabb játékosok ellen a 175 centiméter magas irányítót?

– Nincs mismatch szituáció TJ ellen. (Közben nevet.). Az a mentalitás, amit ő képvisel, egyedülálló a világon. Erről akár könyvet is lehet írni. Még a magasabb játékosok is úgy gondolták, hogy ellene támadni egy nagyon rossz ötlet. Egyszer megpróbálják, többször nem nagyon fogják.

– A Bonn támadórendszere a játékosok gyors reakcióira és döntéshozatali képességeire volt kalibrálva. A Strasbourg elleni egyik támadásotok alatt nyolc offensive actiont mutattak be a játékosok 13 másodperc alatt. A labda olyan gyorsan járt, hogy a mérkőzés kommentátora, Jeff Taylor még a neveket sem tudta kimondani, mielőtt Sebastian Herrera bevágta a triplát. Minek volt köszönhető ez a fluiditás?

– Nem árulok el nagy titkot, hogy mi megpróbáltunk a lehető leggyorsabban játszani, mert mi akartunk a világ leggyorsabb csapata lenni. Futásra, szerepcserékre és a döntéshozatalokra is ez érvényes, és mindezt kizárólag edzésmunkával érhettük el. Ilyenkor fontos, hogy mennyire vagy toleráns edzőként. Csakúgy tudod ezt a fajta filozófiát megvalósítani, ha valamilyen szinten kompromisszumot kötsz magaddal. Ha maximális sebességre törekszel, akkor azokban lesznek hibák, és neked edzőként el kell dönteni, mi a fontosabb: a jó döntés vagy egy gyors döntés adott pillanatban. Ha amellett teszed le a voksodat, hogy te gyors kosárlabdát szeretnél játszani, akkor a gyors döntéseket fogod preferálni a jó döntésekkel szemben. Értelemszerűen minél több dobóhelyzetet szeretnél kialakítani, és fontos, hogy ezek minőségi dobóhelyzetek legyenek. Az ellenfél pedig ezt szeretné redukálni. A dobásmennyiséget úgy tudod növelni, hogy mész a támadó lepattanóért, és nem adod el a labdát. A hatékonyságát pedig úgy lehet növelni ezeknek a dobásoknak, ha ziccereket vagy tiszta helyzetből engedett dobásokat produkálsz. Nagyon nehéz ezt az elegyet kialakítani. Nem szeretnél olyan labdabirtoklásokat, ami eladott labdával, elmaradt dobással végződik. Ez nem varázslat, hanem munka. Ha gyorsan szeretnél játszani, akkor a gyorsaságot fejlesztő edzésmunkát kell végezni. A gyors döntéseket is fejleszteni kell.

– A Rytas Vilnius előtt a Bonn szedte a legnagyobb arányban a támadó lepattanókat az összes lepattanót tekintve. A magassági fölény mellett a rontott dobások után szerzett pattanókat ilyen arányban csak összehangolt, kemény munkával lehetett elérni. A támadások hatékonyságában a második helyen volt a Bonn, az első helyen a Hapoel Jerusalem állt.

– Megvolt a stratégiánk, hogyan tudtunk menni a támadó lepattanókért anélkül, hogy a tranzíciós védekezésünk ne sérüljön. Ez volt az egyik legnagyobb titkunk, de nyilván sokan megfejtették a rejtélyt, ha nézték a meccseinket.

Az egyes poszttól egészen az ötösig minden játékosunk ment a támadó lepattanókért, de a taktikánknak köszönhetően egy rendkívül jó tranzíciós védekezéssel bíró csapat voltunk. A Paris Basketball csapatával is rendkívül jól szedjük a támadó lepattanókat. Minden egyes dobásnál ezt a szisztémát modelleztük az edzéseken, csak így tudtuk elérni azt, hogy ez a mérkőzéseken is alkalmazható legyen. Ami a támadó hatékonyságunkat illeti, azért vagyunk hatékonyak, mert a legjobb dobóhelyzeteket vállaljuk el. Abban hiszünk, hogy egy jól kialakított helyzet tiszta dobásnak számít az első és a 23. másodpercben is.

– A Final Four klubjai közül a Bonn-nak volt a legalacsonyabb költségvetése, és a sorozat csapatai közül is az egyik legkevesebb forrásból gazdálkodott. Voltak hullámvölgyek a szezon során?

– Nem. A tavalyi szezonban a toborzás elképesztően jól sikerült. A BL-szezon végén kijött egy kisebb dokumentumfilm Relentless címmel a Final Fourról, és még mindig libabőrös vagyok tőle, ha látom. Remekül átadta azokat az érzelmeket, amiket abban a pillanatban ott átéltünk. Abban a videóban a vezetőedzőnk, Tuomas mentális szörnyetegeknek hívta a játékosokat, ami nem állt messze a valóságtól.

– Érdekes, mert a Liverpool edzője, Jürgen Klopp is ezt a kifejezést használta a csapatára korábban.

– Biztosan csak azért, mert látta a Relentless kisfilmet. (Ismét nevet.) A lényegre térve, olyan karakterek voltak abban a csapatban, akik csak a következő győztes akción gondolkoztak, és mindenki egyirányba evezett. Olyan kultúrát sikerült kialakítani, amely egyfajta kapocsként fogta össze a játékosokat és a stábot. Nem voltak hullámvölgyek, ennek így kellett végződnie. Ha voltak is botlások, úgy fogtuk fel, mint egy lehetőséget arra, hogy még jobbak legyünk.

A BL-győzelem pillanatában a Bonn csapata (Forrás: FIBA Champions League Basketball)

– A csapat egyik játékosa, Finn Delaney nyilatkozta, hogy szerinte nagyon sok dologban megerősítette a BL-győzelem, mert rájött, hogy hogyan kell nyerni. Azóta az ausztrál bajnokságban szereplő New Zealand Breakersnél van, ahol Jakab Máté is dolgozik. A Bonn WhatsApp-csoportjában is aktív, mivel nagyon szoros kapcsolat alakult ki a játékosok között, és így a BL-diadal után is kapcsolatban maradtak. Te is benne vagy még, szoktál beszélgetni korábbi játékosokkal?

– Benne vagyok, és ez egy nagyon jó dolog. A Bundesliga-finálé után, amit az Ulm nyert, picit hagytuk leülepedni, hogy egy remek szezont töltöttünk együtt, és tudtuk, hogy ez egy hosszan tartó dolog lesz. Mindenki viszi magával az emlékeket a következő állomáshelyére. Azokban a szituációkban vagy szabadidős tevékenységek alatt olyan kapcsolat szövődött, amit csak megkoronázott a BL-győzelem. Ha valakinek szülinapja van, felköszöntjük, vicces dolgokat osztunk meg egymással.

– A francia fővárosban változik valamit a pozíciód, másfajta feladataid lesznek, mint Németországban voltak?

– A feladatköröm hasonló, mint Bonnban volt. Az ellenfelek feltérképezése az én felelősségem, és egyes brainstormingokon keresztül összerakjuk az edzéseket, megbeszéljük a feladatokat. Megbeszéljük, hogy ki mire figyeljen, ki mit korrigál, prezentál, mindenkinek le van tisztázva a szerepköre. Az edzés a legfontosabb, az a mindennapi kenyerünk, nincs fontosabb dolog annál. Mindennap más kihívás, másra kell odafigyelni. Picit specializálódott a stáb az előkészületekben. Változó, de általában napi egy edzésünk van, mivel két-három naponta játszunk. Párizson belül is nagyok a távolságok. A nap hátralévő részében az edzők azzal foglalkoznak, ami az ő felelősségük. Itt a játékosok analitikai elemzésén át a csapat fejlett statisztikáiból levont következtetéseken keresztül mindenféle felelősségi kör van. Idén közel 90 meccset fogunk játszani. Ez azt jelenti, hogy az aktuális ellenfelünk három-négy meccsét is meg kell néznem. Néha akár ötször is.

– A 2018-ban alapított Paris Basketball tavaly a kilencedik helyen végzett a francia élvonal alapszakaszában, és az embernek akaratlanul is eszébe jut a labdarúgás. A PSG több bajnoki címet is nyert, de a Bajnokok Ligája-győzelem nem jött még össze, csupán egy BL-döntőben szerepelt eddig. A kosárklubnál van előre meghatározott cél, hogy pár év múlva hol szeretnének tartani?

– Párizsban egy teljesen más közeg és kultúra van a kosárlabdát illetően, mint Bonnban volt. Más projekt, más realitásokkal. Az elképzeléseinkhez hozzátartozik, hogy nagyon egyszerű a célunk. Egymás között sem beszélgetünk az áhított győzelmekről, csak és kizárólag az edzést helyezzük a középpontba. Ha lehet célokról beszélni hosszabb távon, egy dolgot szeretnénk elérni: mind a klub és a város büszke legyen arra, hogy Paris Basketballnak szurkolnak. Ezt pedig látványos és hatékony kosárlabdát játszva tudjuk elérni, és meccseket kell nyernünk. Lehetsz te nagyon hatékony, ha nem szórakoztató az, amit csinálsz, a stadion nem telik meg nézőkkel.

Ha szórakoztató vagy, de meccseket nem nyersz, az sem fogja vonzani a szurkolókat. Nagyon nehéz elérni ezt. Ha visszagondolok, a karrierem során elkövettem olyan hibákat, hogy a nyilvánosság előtt beszéltem győzelmekről, és hogy mit fogunk elérni egy adott szezonban a csapattal. Ma már másképp gondolom. Egy szokás csak akkor hozza meg az eredményét, ha azt napi szinten műveled. Ha elmegyek futni havi egyszer, annak nem sok eredménye lesz. Ha mindennap lemegyek picit, egy-két hónap múlva azt veszem észre, hogy már többet bírok. Ez az edzések esszenciája is. Annyi tényező járul hozzá a győzelmekhez és vereségekhez, hogy ami a leginkább segíthet a sikerhez, abból kell kihozni a maximumot.

– Korábbi játékosaid pályafutását követed?

– Akiket edzettem Debrecenben vagy Bonnban, követek mindenkit egyes platformokon. Büszkeséggel tölt el, hogy voltak köztük olyan játékosok, akik előrébb léptek, mások edzői pályát választottak. Godwin Omenaka három évig játékosom volt Debrecenben, most a francia Bourgban van. Nagyon megörültem, mikor legutóbb találkoztunk.

– NBA- vagy Euroliga-meccseket nézel inkább szakmai szempontból? A fiataloknak melyiket ajánlanád?

– Nagyon nehezen formálok véleményt azokról a dolgokról, amiben nem érzem magam komfortosnak. Az ellenfelek feltérképezése miatt rengeteg kosárlabdát kell néznem, ami által én is fejlődők. Csak annyit követem az NBA-t, amennyit podcastekben hallgatok. A Thinking Basketball nevű YouTube-csatornát szoktam figyelni, amiben rengeteg új ötlet van. Az egyes tendenciákat remekül kielemzik benne, és nekünk edzőknek ez nagyon hasznos tud lenni. Így gyakorlatilag naprakészek vagyunk, és mi is tudunk csipegetni egyes ötletekből, ha arról van szó. A francia bajnokságban és az EuroCupban vagyunk érdekeltek, így Euroligát akkor nézek, ha az AS Monacóval vagy az ASVEL Villeurbanne-nal játszunk. A fent említett meccsszámok miatt, amiket meg kell néznem, nem sok időm marad másra. Ha mégis, akkor az edzőknek van rövidített változat, háromszoros gyorsasággal, időkérés és büntetők nélkül. Egy 12 éves gyereknek annyit tudnék mondani, hogy nézze a meccseinket, jól fogja érezni magát.

– A világ legjobb segédedzője lennél inkább vagy egy nívós ligában vezetőedző?

– Szeretem a munkámat, és szerencsésnek érzem magam, hogy ezzel foglalkozhatok. Karakteremből adódóan egyszer biztosan vezetőedző szeretnék lenni. Viszont rendkívül sok és számomra előremutató kihívásokkal találkozom ezekben a pozíciókban is. Sokat tanulok Tuomas Iisalótól, Európa egyik legjobb edzőjéről van szó. Nagyon jól kiegészítjük egymást. Nem szaladok előre, élvezem a lehetőséget és a felelősséget. Nemrégiben bebiztosítottuk az első helyünket az EuroCup-csoportban. Bármi történik a további meccseken, elsőként megyünk tovább. Most erre a feladatra koncentrálok.

Kiemelt fotó: Paris Basketball