A Leverkusen páratlan sorozata az ellen és ott ért véget, ahol elkezdődött, de most volt itt az ideje?
A Bundesliga topcsapatait vizsgáló szezonbeharangozóban a Bayer Leverkusennél azt tartottuk a legfontosabb kérdésnek, hogy meddig tartható a veretlenségi szériája. A két korai kulcsmeccsnek az RB Leipzig elleni hazai, valamint a Bayern München otthonában vívott rangadó számított. Végül már az előbbi találkozón választ kaptunk a kérdésre: eddig.
A német bajnokság második fordulójának legnagyobb figyelemmel követett találkozóján mindkét edző kényszerűségből és taktikai okokból is a változtatás mellett döntött. A Bayer Leverkusennél a Borussia Mönchengladbach elleni szezonnyitóhoz képest három helyen módosított a kezdőcsapaton Xabi Alonso. A kapus Lukas Hradecky betegség miatt nem volt ott társai között, de két nyári igazolást, Martin Terriert és Aleix Garcíát is a kezdőbe jelölte a spanyol edző.
A lipcseieknél Marco Rose egy olyan döntés mellett tette le a voksát, ami egyszerre számított meglepetésnek és papírformának. Az RB Leipzig trénere alapvetően nem három belső védőben gondolkodik, ám egyes ellenfelekhez hajlamos igazodni, játékrendszert váltani. Emiatt nem volt váratlan ezen ötlete, csakhogy a bevethető játékosok miatt mégsem volt kézenfekvő ez az elhatározás, hiszen Willi Orbán az eltiltását töltötte, miközben Mohamad Simakantól már elbúcsúztak, Lutsharel Geertruida pedig nem volt még bevethető.
Váratlan, azonban eredménytelen elképzelés
A fentebb taglalt eseményeket végül úgy oldotta meg Rose, hogy El Chadaille Bitshiabu pótolta Orbánt, a két oldalán pedig Lukas Klostermann és Castello Lukeba segítette. Bár ez a döntés látszólag a védekezést érintette, a változások viszont a támadásépítésre legalább ekkora hatással voltak.
Az RB Leipzig, ha két középhátvédet vett be, akkor is a félpályánál már hárommal járatja a labdát, miután az egyik hatos visszalép a belső védők mellé, közé. Ekkor legtöbbször előttük egyetlen hatos marad biztosítani, míg hat játékossal támadják a rivális utolsó vonalát. Ez három védő esetében eddig úgy módosult, hogy nem volt visszalépő ember, hanem a legtöbb csapatnál látott 3–2-es alakzatban mozgott a hátsó ötös.
Ez ezen az összecsapáson módosult, mivel Kevin Kampl ugyanúgy a védők között vette fel labdákat, mint máskor, így egy 4–1-es formációt kialakítva, ezzel az 5–2–3-at védekező Leverkusen triójával szemben mindig volt egy szabad ember, aki megindulhatott a labdával, vagy nyomás nélkül játszhatta fel a vonalak közé, próbálhatott indítani a Leverkusen védelme mögé.
Ez az elképzelés láthatóan újdonságként hatott Xabi Alonsóékra, mert nem érkezett rá válasz. A bajnokcsapatnál nem is látszódott elképzelés arra, hogy a Leipzig jobb oldala felé tereljék a labdabirtoklást, ahol Kampl mozgásai révén időszakosan a jobb oldali középhátvéd pozícióját felvevő, meccshiánnyal küzdő, ballábas Bitshiabu, és az előrejátékban a legkevésbé használható Klostermann helyezkedett.
Papíron a feladat egyik részét megoldották a vendégek, ám a támadósorban a mozgások kiismerhetők voltak. Az egyedüli center, Lois Openda állandóan indult a védelem mögé, főleg az oldalsó belső védő és a szárnyvédő közötti réseket kereste, míg a másik csatár, Benjamin Sesko ezúttal jobb oldali tízest játszott. A szlovénnak ez a pozíció nagyon nem ízlett, ugyanis kis területen kellett volna megtartani a labdákat, majd kapura fordulni velük, és kiosztani az utolsó passzokat.
Első a biztonság
Ha nem szakad meg a Leverkusen sorozata, akkor is ez a mérkőzés adta volna a hét beszédtémáját. Egyrészt a játékvezetői ítéletek is lehetnének fókuszban, melyeket azóta kommentáltak is, csakhogy még inkább unikális az a döntés, amit Marco Rose meghozott a derbi első negyedórájában.
Amadou Haidarát most is a kezdőbe vezényelte Rose, Victor Boniface azonban egy ollózás közben fejbe rúgta a mali válogatott játékost. Az orvosi stáb gyorsan érkezett, és azonnal látszott, hogy eszméleténél van a labdarúgó, edzője ennek ellenére nem habozott, rögvest a változtatás mellett döntött. Haidara hiába akart visszatérni a gyepre, inkább leültették a kispadra, és amíg Nicolas Seiwald el nem készült, addig emberhátrányban játszottak a lipcseiek.
Jó lenne, ha ezt nem kellene külön kiemelni, de ennyi cserelehetőségnél sem evidens, hogy legalább átmenetileg ne küldenének vissza olyan futballistát a pályára, akit egy-két perccel korábban súlyos fejsérülés gyanújával kellett ápolni.
Döcögős Leverkusen és a bajnokok szerencséje
A salátástál birtokosának játékára az elmúlt hetekben sem a gördülékeny volt a legjobb szó. Ez a hétvégén sem változott, csakhogy új probléma nem került felszínre. Az már az előző idényben is kiderült, hogy a legjobb opció a Leverkusen ellen, ha már a labdakihozatalát azonnal nagy nyomás alá helyezik vagy 5–3–2/5–2–3-ban lezárják előtte a pálya közepét.
A Leipzig pontosan ezt a két dolgot csinálta. Nem egy középső blokkban várta a hazaiakat, hanem játékosai magasan, intenzíven felléptek és a Sesko–Openda duó próbálta szélre terelni játékot, majd ott csapdázni a labdás embert. Ebből gyakran Boniface felé érkeztek felívelések, vagy ha megpróbálták a presszing ellenére kihozni a labdát, akkor hibák következtek a saját védőharmadukban. Ezeket a lehetőségeket a Leipzig azonban nem használta ki.
Ha a keletnémetek visszaszorultak a térfelükre, akkor sem a passzivitás jellemezte a védekezésüket. A labdás leverkusenire rendszeresen nyomást helyeztek, így megzavarva az ellenfél nyugodt felfejlődését, ezzel elkerülve, hogy letáborozzon a támadóharmadban, illetve hogy kompakt legyen egy-egy labdavesztés esetén.
Florian Wirtzék az első játékrészben emiatt elsősorban rögzített helyzetekből alakítottak ki lehetőségeket, a vezető gólnál azonban úgy tűnt, hogy ezen a kora estén is velük lesz a szerencse, amikor egy ártalmatlan felívelést fejelt Klostermann Jeremie Frimpong elé. A második gólnál már a klasszikus rotációk köszöntek vissza, hiszen Boniface éppen a bal oldalon helyezkedett, míg Alejandro „Álex” Grimaldo a pálya közepéről ugratta ki a center pozícióban feltűnő Terriert.
A helyzet szinte változatlan, mégis elkezd minden működni
2–0-s hátrányban mintha a Leipzig oldalán hirtelen elkezdtek volna azok az elképzelések működni, amikbe addig apró hibák csúsztak. Előbb a megfelelő mennyiségű biztosítóember miatt szabadabban mozgó Kampl kóborolt a büntetőterületen belül felügyelet nélkül és fejelt a kapuba, majd a Leverkusen letámadását átjátszva generálhattak átmenetet, amiben Seskónak kellett kiosztani az utolsó passzt az oldalsó középhátvéd és a szárny védő közti rést kereső Opendának, ami ezúttal sikerült is, a belga pedig nem hibázott.
A címvédőnél a mérkőzés ezen szakaszában már meglépték azt a változtatást, hogy Boniface mellett Terrier inkább egy második csatárt játszott, ezzel sakkban tartva a lipcseiek három középhátvédjét, miközben Wirtz és Grimaldo a vonalak között szabadon változtathatta a pozícióját, ám nem az ebből adódó félhelyzetek döntötték el meccset, hanem Antonio Nusa érkezése. Az FC Bruges-től most nyáron szerződtetett norvég játékos egy hete győztes gólt szerzett csereként, most pedig a gólpassza ért három pontot. Seskót váltotta a friss igazolás, aki a jobbszélre, jobb félterületre helyezkedett, hogy ott megkapva a labdákat lendületből vezethesse azt a védőkre.
2023. augusztus 19-én, éppen a BayArenában, éppen az RB Leipzig elleni 3–2-es sikerrel vette kezdetét a Leverkusen páratlan sorozata, ahol a játék képe alapján minimum egy pontot megérdemeltek volna a vendégek. Már-már sorsszerű, hogy ugyanazon a helyszínen, ugyanazzal az ellenféllel szemben, ellenkező meccskép mellett ért véget az a széria, amelynek megszakítására más csapatok jobban rászolgáltak.
Kiemelt kép: Norbert Schmidt / Alamy Stock Photo
Szerző
