A legismertebb bányászcsapat süllyedésének története

A négyperces bajnokok vagy más néven a szív bajnokai. Az egyesület, amely a fénykorát a Harmadik Birodalom rémuralma alatt élte, miután egy kivételével az összes bajnoki címét ekkor gyűjtötte be, ezzel bélyeget is nyomva saját magára. Ez mind a Schalke 04, avagy a leghíresebb bányászvárosi csapat. A királykékek drasztikus hirtelenséggel kerültek le a világ leggazdagabb klubjainak listájáról, és kezdték el a kétségbeesett küzdelmet a túlélésért.

 

Régóta meglévő gondok

 

Ahogy egy vállalkozás összeomlásához, úgy egy futballklub széteséséhez sem egy rossz döntés vezet, hanem pocsék döntések sorozata, ami a gelsenkircheniek esetében sem volt másként. 2016-ban a legértékesebb labdarúgócsapatokat felsorakoztató Forbes-listán a 14. helyen szerepeltek, olyan klubokat megelőzve, mint az Internazionale vagy az Atlético Madrid, a hazai riválisok közül pedig mindössze kettő előzte meg őket, a Bayern München és a Borussia Dortmund.

 

 

Hiába ez a kiemelkedő helyezés, eközben a „bányászok” egymás követő két évben maradtak le a Bajnokok Ligája jelentette húsosfazékról, amely hosszú távon biztosítja egy-egy klub stabil működését, ezáltal ezt az előkelő pozíciót is. Az, hogy lemaradtak a legrangosabb kupasorozatról, elsősorban a balul sikerült átigazolásoknak köszönhető, és ez a támadójátékban ütközött ki leginkább: a 2011-2012-es szezonban 29 góllal gólkirályi címet szerzett Klaas-Jan Huntelaar óta nem volt olyan játékosuk, aki 12 gólnál többet ért volna el egy Bundesliga-idényben, sőt ez azóta sem változott.

 

Ennek a feladatnak az orvoslására Christian Heidelt szemelték ki, aki a Mainznál olyan edzőknek adott lehetőséget, mint Thomas Tuchel és Jürgen Klopp, valamint előszeretettel épített fiatalokra, legyen szó a saját utánpótlásukról, vagy éppen máshonnan elcsábított ifjoncokról. Az azt megelőző évek csalódást keltő eredményeit látva és a Schalke kiváló akadémiáját ismerve azt lehetett várni, hogy az új sportigazgató irányítása alatt még nagyobb figyelmet kapnak a helyi fiatalok, miközben a transzferpiacon is hatékonyan ügyködnek majd.

 

Ennek a szöges ellentétje történt, hiszen hozzá köthetők a Schalke történetének legnagyobb költekezését hozó szezonjai, az itt eltöltött három éve alatt közel 155 millió eurót fordítottak játékjogok megvásárlására, ám a legdrágább játékosok rendre besültek (Breel Embolo, Sebastian Rudy, Nabil Bentaleb, Jevhen Konopljanka). Ezeket a kiadásokat azért részben fedezték az olyan eladások, mint Leroy Sanéé vagy éppen Thilo Kehreré, azonban az is tény, hogy például Leon Goretzka, Sead Kolasinac, illetve Max Meyer is ingyen távozott a klubtól, ez pedig csak tetézte a bajokat.

 

A nagy költekezés közben ugyanis több mint 100 millió eurót fordítottak az edzőközpont modernizálása, a Veltins Arénára felvett kölcsön utolsó részleteit is ekkor fizették ki, miközben három évből egyszer jutottak csak nemzetközi kupába, a másik két esetben az alsóházban végeztek. Ezek következtében 2019-re már 177 millió eurós adósságot halmoztak fel.



A vírus padlóra küld

 

2018 decemberében a Schalke 04–Bayer Leverkusen mérkőzésen megemlékeztek Németország utolsóként bezárt szénbányáiról, ám amíg a felszínen ezt az ágazatot temették, addig a királykékek haláltusája is kezdetét vette. Heidel távozott, ám az adósságok ellenére 2019 nyarán újabb negatív szaldós átigazolási időszakot zártak, majd 2020-ban, kora tavasszal kitört a koronavírus-járvány, és hiába tért vissza a német futball elsőként a topligák közül a játékhoz, ettől még a leginkább felelősségteljesen gazdálkodó egyesületeknek is meg kellett húzniuk a nadrágszíjukat, nemhogy a felelőtlen gelsenkirchenieknek.

 

A Schalkénál próbálták oltani a tüzet, ám egyes lépéseknél úgy tűnt, mintha ezt benzinnel kísérelték volna megtenni. Ilyen eset volt, amikor a járvány miatti zártkapus meccsekkel arányosan szerették volna visszakapni a bérletük árát a szurkolók, amire a klub kommunikációja első körben úgy szólt, hogy az kapja vissza, aki tudja bizonyítani, hogy számára ez létszükséglet. Ez követően aztán érkezett az érzelmi zsarolás, hogy minden egyes euróra szükségük van a csőd elkerüléséhez.

 

Nem sokkal később pedig kiderült, hogy az elnök, Clemens Tönnies húsüzeme egy valódi koronavírus gócpont volt a maga több mint ezer fertőzött alkalmazottjával.

 

A hatalmas káosz természetesen a pályára is kivetült, és a 2020-ra még a negyedik helyezett Dortmunddal megegyező pontszámmal forduló Schalke összesen kilenc pontot gyűjtött a szezon második felében. A vezetőedző, David Wagner mégis maradhatott a kispadon, miután a növekvő anyagi gondok mellett egy újabb tréner menesztése már végképp nem hiányzott.

 

Ez a feltevés már csak azért is mulatságos, mert a Schalkénál kimondták a kiadások további csökkentését, ennek folyományaként pedig a szabadügynök piac aktív vizslatása mellett kölcsönszerződéséket kötöttek. Az olyan nagynevű játékosok érkezésével, visszatérésével, mint Sead Kolasinac, Klaas-Jan Huntelaar és Skodran Mustafi, mindössze azt érték el, hogy közel 30 százalékkal nőtt(!) a fizetésekre fordított összeg, ám a csapat nem lett jobb, sőt: a 2020-2021-es szezonban a Bundesliga történelmének egyik legrosszabb teljesítményét nyújtva zuhantak ki az élvonalból, miközben a mezőnyben a harmadik legnagyobb bérkeretük volt.

 

 

 

 

Hullámvasút, majd további zuhanás

 

Edzőváltások, szurkolói tüntetések és megkergetett játékosok után immár a 220 millió eurót közelítő adósággal vágtak neki a Ruhr-vidékiek a másodosztálynak a gyors megtisztulás reményében. (Ekkoriban még a szépen felépített e-sport divíziótól is megváltak, hogy finanszírozzák a csapat működtetését.)

 

Részben sikerült is kisöpörni a felesleget a keretből, hiszen 40 százalékkal csökkent a fizetésekre fordított összeg, azonban még így is magas maradt – mindössze hét klub volt Németországban, amely többet költött volna a játékosai bérezésére. Azok viszont mindannyian első osztályúak voltak, és nem vesztették el éppen a fő (mez)szponzorjukat, ahogy a Schalkéval ez megesett 2022 februárjában, amikor az Ukrajna ellen indított orosz invázió miatt felmondták a Gazprommal való együttműködésüket, ami a hírek szerint 10-15 millió eurót hozott éves szinten a konyhára, attól függően, hogy melyik ligában játszanak.

 

 

Az ábra három adatsort mutat meg egyben az előző bő évtizedről, a Schalkénak a fizetésekre fordított költségeit, a bérkeretek rangsorában elfoglalt helyét, valamint a pályán elért valós pozícióját. A csillaggal jelölt idényekben a másodosztályban játszottak. Ezekben az évadokban a bajnoki helyezés az élvonallal összevonva lett feltüntetve, azaz a másodosztály első helye a 19. pozíciót jelentiMindezekkel együtt a Schalke 04 ebben a szezonban bajnokként jutott vissza a legjobbak közé, ám az anyagi gondok ettől még nem szűntek meg, sőt miután rögvest visszaestek a második ligába, csak fokozódtak ezek a problémák. Az gyorsan kiderült már 2023 kora őszén, hogy a bányászok ezúttal nem jutnak vissza azonnal, mi több, inkább a kiesés ellen harcolnak majd. Ezt látva a német sajtó már fel is vázolta a legsötétebb forgatókönyvet, amely szerint a Schalke jelen formájában megszűnne létezni, ha még egy osztályt zuhannának, mert hiába tudták 150 millió környékére csökkenteni az adósságukat, még mindig akkora pénzből működik a klub, amelyet a jelenlegi szintjén is nehéz fenntartani, a harmadosztályban pedig egyenesen lehetetlen. Végül sikerült elkerülni a katasztrófát, de a fellegek nem vonultak el, és a jelenlegi szezonban is ez lehet az egyetlen cél, még úgy is, hogy a bérkeretük továbbra is nagyobb néhány Bundesliga-csapatnál.

 

Kiemelt kép: Schalke 04