A korábbi veszprémi közönség-kedvenc gólja után már egyetlen csapat sem hibátlan a Bundesligában

A szezon előtti esélylatolgatásokban a Flensburgot a Bundesliga legnagyobb esélyesei között emlegették, és ezek a vélemények megalapozottnak is tűntek. Nicolej Krickau vezetésével a csapat az elmúlt években rengeteget fejlődött, ráadásul a többi fő esélyessel szemben ebben a szezonban is az Európa-ligában szerepelnek majd, és ebben a sorozatban a csoportkör, illetve a középdöntő sokkal kisebb terhelést jelent, mint a BL-ben. A szezont jól is kezdték Jim Gottfridssonék, hozták az első négy mérkőzésüket (az Erlangent, a Stuttgartot, a Göppingent és az Eisenachot egyaránt legyőzték), ám az is igaz, hogy eddig csak gyengébb ellenfelekkel találkoztak, míg a legnagyobb riválisok már mind túl voltak legalább egy rangadón.

A vendéglátó Gummersbach esélyei sem voltak rosszak a szezon előtt. Gudjón Valur Sigurdsson 2020 óta szisztematikus munkával építi a csapatot, a cél pedig az, hogy a gárda visszatérjen oda, ahol a 2000-es évek elején még a legendás Alfred Gíslason irányításával járt. És bár ehhez nyilván nem lehet egy meccsen közelebb kerülni, de remek védekezéssel és néhány egyéni teljesítménnyel most is bizonyították, hogy ha nem is közvetlenül a bajnoki címre, a nemzetközi kupát érő helyezésekre mindenképpen pályáznak.

A kulcsemberek szerepe

Nagyon érdekes volt megfigyelni ezen a mérkőzésen azt, hogy mennyire egyértelműen egy-egy játékos dönt a legtöbb szituációban mindkét csapatnál. A Flensburgnál ugyan csak három gólt szerzett a dán Lasse Möller, a támadások jelentős részében mégis övé volt a döntés. Emellett a jobbátlövő poszt volt még nagyon erős a vendégeknél, Niclas Kirkelökke kezdett itt (a dán kézilabda merítési lehetőségeit mutatja, hogy ő általában csak a szélen kap lehetőséget a nemzeti csapatban...), majd érkezett a holland Kay Smits, aki az egészségügyi problémai előtt egyértelműen a világ egyik legjobbja volt a posztján, ám azóta még nem nyerte vissza a régi formáját. Ezen a mérkőzésen viszont nagyszerűen játszott, azt a kézilabdát hozta, amit fénykorábban láthattunk tőle, nagyon eredményesen támadta kifelé sodródva a kettes védő melletti területeket.

A másik oldalon volt egy még látványosabb egyéni teljesítmény, mégpedig az egykori veszprémi közönség-kedvenctől, Kentin Mahétól. A francia irányító ezen a nyáron távozott a Bakonyból, ahol a szerepe sosem volt egyértelmű. A szurkolók nagyon szerették, mert egy intelligens, kellemes személyiségű játékosról van szó, de soha nem kapott igazából érdemi lehetőséget, bár az is igaz, hogy akkor sem nyújtott meghatározó teljesítményt, amikor a pályára került.

Nagyon úgy tűnik azonban, hogy a váltás jót tesz majd neki, hiszen egyértelmű, hogy a Gummersbachnál első számú irányítóként számolnak vele, és a csapathierarchiában is fontos szerep jut neki. 

Mahé játéka nagyon letisztult volt ezen a mérkőzésen: azt korábban is tudtuk, hogy egy rendkívüli képességekkel bíró játékosról van szó, ám most a koncentráció hiányából fakadó hibákat is ki tudta küszöbölni. Arról nem is beszélve, hogy az utolsó másodpercekben ő egyenlített, azok után, hogy kicsivel több, mint egy perccel a mérkőzés vége előtt még két góllal vezetett a Flensburg.

A kulcsemberek között kell megemlítenünk a gummersbachi kapust, a horvát Dominik Kuzmanovicot is. A fiatal kapus a Nexe Nasicében tűnt fel és a horvát válogatott színeiben is remek Európa-bajnokságot tudhatott maga mögött januárban, így sokan azt mondták, hogy akár topcsapatba is szerződhet a nyáron. Kuzmanovic választása végül a Gummersbachra esett, amely egyelőre még nem a szűken vett európai elit tagja, de oda igyekszik, és ez ideális terep egy ilyen fiatal játékosnak.

De hogy ne csak a legnagyobb nevekről beszéljünk, említsük meg a talán legtehetségesebb grúz kézilabdázót, Giorgi Cskovrebadzét, aki a Gummersbach jobbátlövőjeként öt gólt szerzett, a legjobb időszakait élő Ómar Ingi Magnússont idézve támadta agresszívan a kettes védőket. Az ő személye is bizonyítja, hogy érdemes szétnézni a fősodorbeli országokon kívül is.

A mérkőzés képe

A találkozó eleje alapvetően mindkét oldalon a védekezésről szólt. A csapatok nehezen találták meg az ellenszert a másik védőfal átjátszására, és a kapusok teljesítménye is jó volt az első félidőben mindkét oldalon. Jelentős változást hozott az első játékrész közepén, hogy a Gummersbach elkezdett hét a hat elleni játékot játszani, erre ugyanis nem volt válasza a flensburgi védelemnek, és az ellenfél eladott labdái után sem tudtak igazán gyorsan indulni. Ennek ellenére nem alakult ki nagyobb különbség a két csapat között, a legnagyobb előnye három gól volt a hazai pályán játszó Gummersbachnak (10–7, 14–11, 15–12), ám inkább csak egy vagy két gól volt a csapatok között.

De akkor is közelebb kerülhetünk a meccs megértéséhez, ha megnézzük a támadások befejezésének helyét és sikerességét: az első félidőben szinte csak a középső területről érkeztek a gummersbachi befejezések, a második játékrészben azonban sokkal jobban ki tudták szélesíteni a pályát.

Ám a Flensburg is rendezte a sorait, jól találták meg a beállót, feljavult az átlövők teljesítménye, így végig döntetlen környékén mozgott az eredmény, a végjátékban viszont éppen Krickau csapata lépett el. Így azt is meg kell állapítanunk, hogy a Flensburg játszhatott volna rutinosabban az utolsó percekben, ebben az esetben nem lett volna esélye a Gummersbachnak az egyenlítésre, de ez persze mit sem vont le a hazai katarzis erejéből.

A Gummersbach a következő fordulóban a Göppingen otthonába látogat, a Flensburg viszont újabb rangadót játszik, ezúttal a Magdeburg ellen. Utóbbi mérkőzéssel, illetve a Füchse Berlin–Rhein-Neckar Löwen találkozóval foglalkozunk majd a jövő héten bővebben.

Kiemelt fotó: Kölnische Rundschau