A kézilabda atyjának a kiváló sporteredmények mellett emberi életeket is köszönhetünk

Dániában a kézilabda nemzeti ügy, a sportág legnagyobb sztárjai országosan ismertek, a férfi nemzeti csapat aktuális döntői mindig ott vannak a televíziós nézettségi listák élén. Nielsen megítélését pedig mindennél pontosabban mutatja, hogy a The Copenhagen Post nevű lap azzal a felvetéssel is eljátszott a közelmúltban, hogy például Niels Bohr, Hans Christian Andersen vagy Sören Kierkegaard mellett Holger Nielsen tekinthető-e a legnagyobb dánok egyikének. Ezt nem tisztünk eldönteni, az viszont biztos, hogy érdemes röviden bemutatni a páratlan pályafutást.

Sportágak nyomában

Nielsen az elmondások alapján gyerekkorában orvos szeretett volna lenni, ám végül 15 évesen inkább beállt a seregbe, amely későbbi sportpályafutása szempontjából is fontos volt, hiszen mozgáskoordinációját, koncentrációs képességét szolgálata alatt is fejlesztette. 1896-ban aztán Nielsen részt vett az első újkori olimpián, ahol ráadásul rögtön több számban is dobogóra állt. Fő sportága a vívás volt, a kardversenyben bronzérmet szerzett. Majd elindult a sportlövők között is, ahol két versenyszámban is érmet akasztottak a nyakába.

Emellett az olimpián Nielsen még diszkoszvetésben is megmérette magát, de ott nem került a legjobb három közé. És volt egy rövid kalandja a futballal is, hiszen bár kevesen tudják, de a ma legnépszerűbbnek számító csapatsport bemutató sportágként már az 1896-os olimpián is ott volt. Görögország csapott össze Dániával, előbbi színeiben a Podilatikosz Szillogosz Athinon játékosai léptek pályára, a dánoknál két sportoló küzdött, Eugen Schmidt és cikkünk alanya, Holger Nielsen, a csapat többi tagja civil volt, akik éppen a görög fővárosban tartózkodtak. A dánok megnyerték a mérkőzést, a pontos végeredményt azonban nem tudhatjuk, mert a szervezők úgy döntöttek, hogy a nem hivatalos események jegyzőkönyveit nem rögzítik az olimpián. Az azonban biztos, hogy Nielsen egy másik csapatsportág kezdeti szárnybontogatásánál is jelen volt.

A kézilabda alapjai

A magyar szempontból is fontos sportág születése egy véletlenhez kapcsolódott. Nielsen az Ordrup Gimnáziumban tanított testnevelést, ahol a vezetőség megtiltotta, hogy a gyerekek futballozzanak. A kreatív tanár azonban nem habozott, létrehozott egy új csapatjátékot. A kézilabda korai változata rögtön nagy népszerűségre tett szert a diákok és a tanárok körében is, az volt a konszenzus a játékkal kapcsolatban, hogy mind a fizikai, mind a mentális állapotot jól fejleszti. Nielsent egyébként saját bevallása szerint az inspirálta, hogy látta a futballistákon, hogy amikor igazán belefeledkeznek a játékba, gyakran akarják a kezüket is használni. Azt gondolta tehát, hogy érdemes létrehozni egy olyan játékot, ahol ezt szabályozott keretek között tehetik meg. A vizionárius tanár végül 1906-ban publikálta a kézilabdázás 18 oldalas szabálykönyvét, a dánok pedig a sportág egyik őshazájaként máig nagyhatalomnak számítanak.

Életeket is mentett

Az eddig is kerek életútban volt még egy csavar: Nielsen egy újraélesztési módszert is kidolgozott 1932-ben. A metódust így ismerteti a Magyar Kardiológusok Társasága:

„A felélesztendő ebben az esetben is a hasán feküdt, feje összekulcsolt kezein nyugodott. A segítségnyújtó – hogy a beteg nyelve a szájüregéből kicsússzon – a beteg hátára ütött. A beteg feje mellé térdelt, majd tenyereit a Schäfer-módszerhez hasonló módon a beteg hátára helyezte. Négy ujja a beteg lapockáján, hüvelykujja a gerincoszlop mentén feküdt. Erélyesen megnyomta a beteg hátát (kilégzés), majd felemelte a kezeit (belégzés).”

Nielsen módszerét manapság már nem igazán használják, de történetileg fontosnak tartják a szakemberek, mert már azt is számításba vette, hogy ilyen esetekben a keringést is stimulálni kell.

Kiemelt kép: Olympedia