A karácsony és szilveszter körüli időszak legendás sporteseménye, a Négysáncverseny

A labdarúgó-világbajnokság nemrég véget ért, s ugyan a Premier League visszatér a Boxing Day-re kiírt mérkőzésekkel, mellette leginkább a téli sportoké a főszerep karácsony és szilveszter környékén, különösen a Négysáncverseny emelkedik ki a következő hetek sportprogramjai közül. 

A négy versenyből álló sorozat, mely a tradíciókhoz híven két német (Oberstdorf, Garmisch-Partenkirchen) és két osztrák (Innsbruck, Bischofshofen) helyszínen kerül megrendezésre, ezúttal is hatalmas izgalmakkal kecsegtet, s az elmúlt évek korlátozásai után végre visszatérhetnek a nézők is, ezáltal a Négysáncversenyt igazán egyedülállóvá varázsló, katlanszerű hangulat újraéled.

A német nyelvterületen sokszor csak Turnénak becézett esemény kuriózumát az adja, hogy a négy állomás két-két sorozata, azaz mind a nyolc ugrás beleszámít az összetett végeredménybe.

Az a versenyző kaparintja meg a győzelemért járó aranysast, aki ezek alapján a legtöbb pontot gyűjti össze, hibázni tehát nem lehet. Mondanunk sem kell, egy kieséssel végződő selejtező, vagy egy első fordulós betli teljesen lehetetlenné teszi, hogy Négysáncot nyerjen egy versenyző, legyen az bármilyen jó formában is. Az évek folyamán akadtak olyan ugrók, akik futamgyőzelem nélkül vitték el az összetettet, míg többen annak ellenére sem tudták biztosítani a végső sikert, hogy az első három állomást egyaránt megnyerték.

A legkülönösebb eset 1971-72-ben történt, amikor a japán Kasaja Jukio az első három állomást egyaránt megnyerte, és az összetett behúzásának a küszöbén állt, amikor a japánok hazarendelték az éllovast a szapporói olimpiára történő nemzeti kvalifikációs verseny miatt. Kasaja végül aranyéremmel zárta az ötkarikás játékokat, Négysáncversenyt azonban sohasem tudott nyerni. A norvég Ingolf Mork ellenben köszönte a lehetőséget, és kihasználta a japánok furcsa döntését, ő vitte el Kasaja helyett az összetettet.

A győztesnek járó aranysas (Forrás: sport.de, Oryk HAIST via www.imago-images.de)

A Négysáncverseny hosszú és mozgalmas történelemmel bír, az első kiírásra 1953-ban került sor. A II. világháború alatt és az azt követő években a Nemzetközi Síszövetség (FIS) égisze alatt tartott versenyeken nem indulhattak német síugrók, akiknek ezáltal erősen korlátozottak voltak a lehetőségeik. A határ túloldaláról, Innsbruckból érkezett a segítség, az osztrák síugrók közös versenyekre invitálták német sporttársaikat, és egyre inkább kirajzolódott egy német-osztrák közös rendezésű versenysorozat víziója.

Miután a németek a háborút követően visszatérhettek a nemzetközi mezőnybe, és ismételten megkapták a nemzetközi sportesemények rendezésének a jogát, 1949. január 1-jén Garmisch-Partenkirchenben újévi versenyre került sor, majd szép lassan Innsbruck, Bischofshofen és legvégül Oberstdorf csatlakozásával kialakult a Négysánc mai napig meglévő négy legendás helyszíne. A Négysáncverseny egyik legfontosabb hagyománya, hogy nem sokkal karácsony után kezdődik a viadal, a január 1-jén rendezett futamnak köszönhetően az ugrókkal együtt köszönhetjük az újévet, majd vízkeresztkor, a német-osztrák-svájci területeken állami ünnepnek számító, Háromkirályok napján zárul a verseny.

Az 50-es években felvetődtek olyan elképzelések, hogy az NDK-t is be kellene vonni a rendezésbe. December 26-án egy oberhofi karácsonyi verseny keretében szerették volna ezt megvalósítani, végül azonban két nekifutásra sem sikerült a terv, Oberhof sosem vált Négysánc-állomássá. 

A Turné a kezdetektők fogva nagy népszerűségnek örvendett, rögtön első alkalommal 20 000 nézőt vonzott, ugyanakkor mindössze hat nemzet vett rész rajta, az akkori síugrónagyhatalom finnek és a manapság az egyik legerősebb síugró nemzetnek számító lengyelek is hiányoztak. Végül a hazai szurkolók ünnepelhettek, Bischofshofenben az osztrák Sepp Bradlt koronázták meg a Négysáncverseny első győzteseként.

A második kiírás során a szervezők hóhiány miatt nehézségekbe ütköztek, és kis híján le kellett mondani a teljes versenyt. Az utolsó pillanatban azonban megkegyelmezett az időjárás, és táviratban értesítették a szövetségeket, hogy mégiscsak megrendezik az eseményt. A skandináv légitársaság az egyik járatának az indulását nemes egyszerűséggel fél nappal eltolta, hogy az északi síugrók időben megérkezhessenek a helyszínre. 

Ezt követően évtizedeken át minden egyes versenyt meg tudtak tartani, noha néha csúsztatni kellett az időpontot, egy sorozatot rendeztek csak, vagy éppen helyszíncsere történt – 1956-ban Bischofshofen helyett Halleinben ugrottak. Futamot azonban mindössze két alkalommal kellett törölni. A 2007-2008-as évadban, illetve a legutóbbi kiírás során Innsbruckban a túl erős szél miatt alkalmatlanok voltak a körülmények, így helyette Bischofshofenben dupláztak.

A Négysáncversenyt 71. alkalommal rendezik meg 2022-23-ban (Forrás: spox.com)

Manapság már elképzelhetetlennek tűnik, hogy a szilveszteri koccintás hatással legyen az újévi futamon induló síugrók teljesítményére, hiszen profi sportolókról beszélünk, akik kiemelt figyelmet fordítanak a regenerációra, a hősidőkben azonban nem kevés zűrt okozott, hogy a Négysánc az év utolsó napján sem szünetel. Korábban nem egyszer fordult elő, hogy a sportolók egy része nem hagyta ki a szilveszteri ünneplést a másnapi verseny kedvéért. Az 1955-56-os idényben a finn Hemmo Silvennoinen úgy zárta győztesen az újévi viadalt, hogy előtte alaposan felöntött a garatra. Az edzői alkoholtilalom ellenére fogyasztott serényen, melynek következtében kis híján hazaküldték, csak csapattársai kérlelésére maradhatott, és nyerhette meg a versenyt. A sportág egyik legnagyobb legendája, a sajnos egész életében súlyos alkoholproblémákkal küzdő, 2019-ben 55 éves korában életét veszítő, Matti Nykänen az 1986-87-es idényben döntött úgy, hogy folytatja a pár évtizeddel korábban már bevált finn hagyományt, és ittasan vág neki az újévi versenynek. Edzője végül ezt nem engedélyezte, így nem derült ki, mire lett volna képes nem éppen legjobb állapotában a finn klasszis. 1968-69-ben a norvég csapat vízkereszt környékén pótolta be úgy Bischofshofenben az elmaradt szilveszteri bulit, hogy még a rendőrséget is kihívták rájuk, miután egy éjszakai klubban verekedésbe keveredtek. 

Sok más sporteseményhez hasonlóan a Négysáncversenyt sem kerülték el a politikai feszültségek. Az 1959-60-as szezonban az NSZK–NDK konfliktus és egy zászlóvita miatt vált hiányossá a mezőny. Sem az NSZK, sem Ausztria nem ismerte el akkoriban az NDK-t, a különösen erős kelet-német síugrókat pedig nem engedték saját zászlajuk alatt versenyezni. Ennek következtében a hidegháború során csúcsra járatott bojkottal válaszolt mind az NDK, mind a keleti blokk többi országa, így Lengyelország, Csehszlovákia és a Szovjetunió is. Ezáltal a címvédő Helmut Recknagel is lemaradt a versenyről. Ráadásként a norvég és a finn síugrók sem vettek részt az eseményen, ők az olimpiai felkészülés jegyében nem indultak el. Talán részben a hiányos mezőnynek köszönhető, hogy az NSZK-t képviselő Max Bolkart úgy nyerte meg az első három állomást, majd később az összetettet is, hogy közben, ha épp nem ugrott, a hangosbemondót szerelte be az oberstdorfi stadionban. A garmisch-partenkircheni selejtező és verseny között ráadásul még lakhelyére, Oberstdorfba is visszatért, hogy a városi zenekar tagjaként részt vegyen a szilveszteri koncerten. 

1961-ben a berlini fal felépítése után logisztikai problémák miatt nem tudtak beutazni a kelet-német ugrók a nyugat-német helyszínekre, így végül ismételten befolyásolta szereplésüket a politika, hiszen csak a két osztrák sáncon versenyezhettek. 

Max Bolkart a bojkottok által megtépázott mezőnyben nyerte meg a Négysáncversenyt (Forrás: stuttgarter-zeitung.de)

Miután Ausztria és az NSZK is kénytelen volt elismerni az NDK-t, a kelet-német ugrók helyzete megoldódott, ennek ellenére a 70-es években is érezni lehetett némi feszültséget. Különösen az osztrákok és az NDK között volt jelentős a rivalizálás, mely inkább szakmai okokból fakadt, hiszen síugró nagyhatalomként sokszor egymás ellen küzdöttek a két ország versenyzői, ugyanakkor a sporton talán némileg túlmutatott a jelenség. Mind a sajtó, mind a közönség viszonylag ellenségesen állt a kelet-német ugrókhoz az osztrák helyszíneken.

A versenysorozat természetesen az évek során egyre nagyobb körítéssel, profibb körülményekkel és fejlettebb technikával egészült ki, ami némileg vissza is vetette a jópofa történeteket. Miként a felszereléssel kapcsolatos újítások is állandó jellemezői a síugrásnak. A legnagyobb nemzetek és sportszergyártók folyamatosan igyekeznek olyan forradalmi technológiákkal előállni, amellyel sokszor a szabályosság határait feszegetve, előnyt tudnak szerezni riválisaikkal szemben. A 70-es évek legendás svájci síugrójáról, az olimpiai ezüstérmes Walter Steinerről például olyan történet kering, hogy az 1975-76-os Négysáncversenyre egy egészen különleges fejlesztéssel érkezett. Sportszergyártója olyan kesztyűkkel látta el, mely a megnagyított felületnek köszönhetően előnyt jelentett volna. Az akkori szabályok nem tiltották az ilyen „kiegészítőket”, a svájci ugró azonban sportszerűségből jelesre vizsgázva végül elutasította, hogy így induljon el a versenyen. 

A Négysáncversenyek történetében háromszor fordult elő, hogy egy síugró úgy nyerte meg az összetettet, hogy mind a négy állomáson elsőként zárt. Hosszú éveken át a német Sven Hannawald egyedüliként érte el ezt a bravúrt, a 2001-2002-es kiírásban vitte véghez az úgynevezett Grand Slamet, majd 2017-18-ban a lengyel Kamil Stoch, egy évre rá pedig a japán Kobajasi Rjoju is csatlakozott hozzá.

A mostani mezőnyből Stoch a legsikeresebb, háromszor nyerte meg az összetettet, összességében viszont a finn Janne Ahohen a rekorder, ő ötszörös Négysáncverseny-bajnok. 2005-2006-ban ráadásul egészen egyedülálló módon, a cseh Jakub Jandával nyolc ugrást követően ugyanannyi pontot szerezve, holtversenyben zárták az összetett versenyt, ez volt az egyetlen alkalom, hogy két győztest avattak.

A 2000-es évek közepét brutális osztrák dominancia jellemezte. 2009 és 2015 között zsinórban hét kiírást vittek el a társházigazdák. Stefan Kraft 2015-ös Négysánc-győzelme óta azonban megtört ez a sorozat, és az elmúlt hét évben mindössze egyetlen alkalommal fordult elő, hogy az összetett dobogójára felállhatott osztrák ugró. Négyszer lengyel, kétszer japán, egyszer pedig szlovén versenyző vitte el az aranysast az elmúlt években. A másik rendező, Németország 20 éve vár arra, hogy szurkolói újabb összetett győztest ünnepelhessenek. A már említett, a 2001-2002-es évadban a Négysáncot Grand Slam-sikerrel elhódító Hannawald óta nem nyert német versenyző.

Kamil Stoch 2017-18-ban Grand Slammel nyerte meg a Négysáncot (Forrás: skispringen.com, imago/GEPA)

A tervek szerint 2024-től a hölgyek is megízlelhetik a legendás versenysorozat atmoszféráját, és női Négysáncversenyre is sor kerül. A szervezést illetően azonban adódnak nehézségek, az előzetes elképzeléshez képest már eleve későbbre kellett halasztani a női mezőny bemutatkozását, és könnyen előfordulhat, hogy további éveket kell még várnia a legjobb síugrónőknek.  

Idén december 29. és január 6. között tartják meg a Négysáncversenyt, immáron 71. alkalommal. Címvédőként Kobajasi Rjoju vág neki a sorozatnak. A 2022-23-as szezon eddigi alakulása alapján az összetett világkupát vezető, korábbi Négysánc-győztes Dawid Kubacki, illetve a szintén remek rajtot vevő szlovén Anze Lanisek a fő esélyes. Mellettük két korábbi összetett világkupa-nyertes, Stefan Kraft és a norvég Halvor Egner Granerud is bőven reménykedhet a végső sikerben. A Négysáncverseny egyik specialitását azonban éppen az adja, hogy bárki elviheti az aranysast, aki ebben az alig egy hétnél tovább tartó időszakban elkapja a fonalat. 

(Ez a cikk újraosztott tartalom, ami eredetileg 2022. december 27-én jelent meg az oldalunkon)

Forrásjegyzék:

1. https://www.vierschanzentournee.com/ 
2. Marco Ries: Unnützes Skisprung Wissen. Die kuriosesten Fakten rund um den wundervollsten Wintersport. München: Riva, 2022.

Kiemelt Fotó: news.de, picture alliance/dpa | Daniel Karmann