A Füchse Berlin és az SC Magdeburg is eddigi legjobb játékával nyert rangadót a Bundesligában

Bár csak ez a két mérkőzés volt klasszikus értelemben vett rangadó ebben a fordulóban, született még néhány érdekes eredmény, amelyekről érdemes beszélni. Imre Bence ezúttal egy góllal járult hozzá a THW Kiel 31–25-s idegenbeli sikeréhez a Hamburg ellen. Fontos győzelem volt ez Filip Jícha csapatának, hiszen az előző szezonban egyik mérkőzésüket elveszítették a Ilic Zorant is foglalkoztató kikötővárosi csapat ellen, most viszont nem volt veszélyben az újabb siker. Rögtön a meccs elején el tudott lépni a Kiel, volt 9–4, majd 15–9 is, a második félidő elején pedig egy újabb nagy futással le is zárta a meccs lényegi részét.

Újabb döntetlen került a VfL Gummersbach eredménysorába, ám míg a Flensburg ellen ez bravúrnak számított, a Frisch Auf Göppingennel szemben már nem akkora dicsőség, hiszen Markus Baur csapatának ez volt mindössze a második pontja a szezonban. A találkozó elején nem születtek nagy tempóban a gólok, a hetedik percben lett 3–2 a hazaiaknak, majd ugyan még az első félidőben átvette a vezetést Gudjón Valur Sigurdsson csapata, de két gólnál nagyobb különbséget egyetlen alkalommal sem sikerült kialakítani. A második félidőben is szoros maradt a mérkőzés, két alkalommal (20–17-nél és 23–20-nál) vezetett hárommal a Gummersbach, de Baur legénysége remekül hajrázott, így egy pontot otthon tudott tartani.

Vissza a győztes útra?

Majdnem minden héten írtunk arról a Bundesliga vagy a Bajnokok Ligája történéseit taglalva, hogy az SC Magdeburg nem kezdte jól a szezont. Persze ugyanígy vélekedhettünk tavaly ősszel is, mégis ott volt a Final Fourban Bennet Wiegert csapata, ám most a klubvilágbajnokság mérkőzésein a fásultság mellett azt is érezhettük, hogy mintha az ellenfelek már kiismerték volna az egy az egyezésekre épülő magdeburgi játékot, és ha emellett még a klasszisok sincsenek csúformában, kilátástalan tud lenni a német bajnok teljesítménye.

Azonban a szezonban talán először életjelet adott magáról a Magdeburg szombat délután, az SG Flensburg idegenbeli legyőzése a szezonnak ebben az időszakában óriási eredmény és a bajnokság egésze szempontjából is nagyon fontos lehet.

Jobban kezdett a Flensburg, 5–3-re is vezettek a hazaiak, akik a mérkőzés első szakaszában azt csinálták, amit igazán jól tudnak: középre készítettek elő jó lövőhelyzeteket Simon Pytlicknek. Ez főleg utólag értékelődik fel, hiszen később ezt a játékelemet szinte egyáltalán nem tudták használni, a Magdeburg középső védekezése magasra fellépve akadályozta meg az előkészítéseket. 6–6 után a vendégek magukhoz tudták ragadni a kezdeményezést, ennek oka pedig a kiemelkedő teljesítmény volt a balátlövő posztján. A sérülés után visszatérő Philip Weber agilis játéka óriási előrelépés volt ahhoz a nihilhez képest, ami az elmúlt időszakban jellemezte ezt a posztot a Magdeburgnál.

Az első félidő második felében szinte végig a Magdeburg vezetett, addigra már a kapusteljesítmények között is jelentős volt a különbség. Sergey Hernández közelített ahhoz a hatékonysághoz, amit az előző idényben láthattunk tőle, a flensburgi kapuban viszont Kevin Möller nem kapta el a fonalat.

A szünet után azonban ez megváltozott, már a 20. perc környékén beállt Benjamin Buric, de a félidő után el is kezdett védeni, ebben a szakaszban átvehette volna az irányítást a Flensburg, de támadásban rengeteg hibázott, vagy talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy nem tudta megtalálni a megfelelő lövőhelyzeteket. Mégpedig azért nem, mert ezen a meccsen rendkívül sematikus volt a flensburgi támadójáték, és szinte csak Pytlick volt stabilan veszélyes a kapura, kifejezetten gyenge volt például irányítóban Mads Mensah Larsen és Jim Gottfridsson teljesítménye.

A Magdeburgnál viszont nagyon jó volt Gísli Kristjánsson és még jobb Ómar Ingi Magnússon, pedig az elmúlt hónapok teljesítményei után egyre inkább kétséges volt, hogy ők visszatérhetnek-e még korábbi formájukhoz. Szombaton azonban remekeltek, és megmutatták, hogy lehet ez a Magdeburg még nagyon más, mint amilyen a szezon elején. A Flensburg viszont sajnálhatja ezt a mérkőzést, egymás után két fordulóban bukott pontokat, így elveszítette azt a lépéselőnyt, amellyel az első hetek után rendelkezett.

Csak a nevek alapján rangadó

Vasárnap délután is egy remeknek ígérkező mérkőzés várt ránk, a Füchse Berlin otthonában azonban a Rhein-Neckar Löwennek nem volt valós esélye a pontszerzésre. A meccs kezdete előtt érdemes volt a lelátóra tekinteni, hiszen Juri Knorr egy kisebb sérülés miatt ezúttal csak ott foglalt helyet, vezére nélkül pedig a Löwen nem tudott érdemi ellenállást kifejteni.

Nagy meglepetésre nem a szezonban eddig remeklő David Späth kezdett a kapuban, hanem a rutinosabb Mikael Appelgren, aki azonban csak négy védést tudott bemutatni, így hamar jött fiatalabb poszttársa, de ő sem remekelt (két hárítás szerepel a neve mellett). A félidő közepére el tudott lépni a Berlin, mégpedig leginkább azért, mert olyan tempót diktált, amit a Löwen egyszerűen nem tudott felvenni. Ráadásul a befejezésekkel is komoly gondjai voltak a vendégeknek, az első félidő végén Sebastian Heymann egymaga három olyan ziccert hagyott ki, amivel a félidőig közelebb zárkózhattak volna.

A szünet után azonban Jaron Siewert csapata végleg ellépett, 25–17-nél érezhettük, hogy itt már nem lesznek kérdések. A Löwen vasárnap egyértelműen alulmaradt, és némileg el is csendesítette azokat a hangokat, amelyek megpróbálták ezt a csapatot bajnokesélyesnek kikiáltani (persze Knorr hiánya ennél a gárdánál megkerülhetetlen). A második félidőben így elsősorban azt figyelhettük, hogy mennyire jól működik a Berlin játéka, ha Mathias Gidsel megfelelő segítséget kap, márpedig most Lasse Andersson is tíz gólig jutott, de Max Beneke és Nils Lichtlein is remekül játszott. Magabiztos, jó teljesítmény volt ez a Füchsétől, a második félidőben még a rotációra is lehetett figyelni.

A fővárosiakra hamarosan újabb rangadó vár, a Melsungen otthonába látogatnak szombat este, természetesen ez lesz a jövő heti kulcsmeccsünk.

Kiemelt kép: Frank Molter / DPA / Alamy Live News