A Balaton partján építené újra magát a korábbi vb-ezüstcipős támadó
A 2015-ös, új-zélandi U20-as világbajnokságon öt gólt szerzett, közte egy mesterhármast, majd a kieséses szakaszban egy hajszálon múlt, hogy a gólja nem jelentette a legjobb nyolc közé jutást. A legígéretesebb magyar csatárok egyike volt, sérülései miatt azonban sosem tudott kiteljesedni a karrierje. Megfordult Svájcban, Lengyelországban, játszott a Dunaszerdahelynél, most az NB III-as Siófoknál próbálja meg élvezni a futballt, ami annyiszor volt mostoha vele.
Majdnem tíz éve már, hogy a Bernd Storck által vezetett U20-as válogatott rajthoz állt a FIFA által az óceániai térségbe vitt utánpótlás-világbajnokságon. A feladat nem ígérkezett könnyűnek, a 24 csapatos mezőny F jelű kvartettjében az ifjúsági tornákon rendre esélyes Nigéria, Brazília és a nehezen feltérképezhető Észak-Korea mellé kapott besorolást a csapatunk. Ahogyan az várható volt, a kulcs az ázsiaiak elleni meccs volt, hiszen a hat csoportból négy csoportharmadik is továbbjutott, így egy győzelemmel elérhető közelségbe került a kieséses szakasz. Ennek rendje és módja szerint egy váratlanul szép, 5–1-es győzelemmel debütáltunk és itt robbant be igazán Mervó Bence, aki három góllal járult hozzá a kiütéshez. Az elsőnél remekül előzte meg a védőjét és csúsztatott fejjel a kapu hosszú oldalába, a másodiknál remekül fordult le az őrzőjéről, mielőtt higgadtan az alsó sarokba gurított, a harmadiknál pedig zsebkendőnyi területen a kapust is kicselezve, szinte nullszögből tekert az üresen maradt koreai kapuba. (A találkozó videós összefoglalója ide kattintva érhető el.).
Látva ezt a teljesítményt, sokan már a felnőttválogatott új középcsatárát látták a Győri ETO fiatal játékosában, akinek ekkoriban azt is meg kellett emésztenie, hogy klubcsapata, amelyben végre elkezdett játszani, játszogatni (5 NB I-es találkozó a 2014-2015-es szezonban) éppen széthullik és eltűnik a legmagasabb osztályból az emlékezetes kizárás miatt.
Később a csoportban elveszítettük a további két mérkőzésünket, 2–1-re kaptunk ki a többek között Gabriel Jesussal, Andreas Pereirával vagy éppen Malcommal felálló Brazíliától (Mervó betalált) és 2–0-ra a Taiwo Awoniyit, Wilfried Ndidit és Kelechi Iheanachót bevető Nigériától, de a legjobb csoportharmadikok közé beférve folytathattuk a seregszemlét. A legjobb tizenhat között Szerbia csapatával csaptunk össze és talán a mérkőzésre nem emlékező olvasóinkat sem lepi meg a tény, hogy ismét Mervó Bence góljával jutottunk előnyhöz. Sajnos azonban később szívszaggatóan fordult a kocka és a 91. percben egyenlíteni tudtak Ivan Szaponjics révén, majd a dráma a hosszabbításban jött: a 118. minutumban Talabér Attila minket haza, a szerbeket pedig a legjobb nyolcba repítette. Akkor még nem tudtuk, nem tudhattuk, de a későbbi tornagyőztestől kaptunk ki igencsak tisztes küzdelemben, ugyanis a Szergej Milinkovics-Szavics, Marko Grujics és Nemanja Makszimovics nevével fémjelzett együttes lett később az aranyérmes.
Mervó az öt góljával a góllövőlista második helyén végzett, azaz ezüstcipős lett, csak a szintén öt találatos ukrán Viktor Kovalenko előzte meg, méghozzá azzal, hogy ő két gólpasszt is kiosztott, a magyar viszont egyet sem.
A magyar csatár – aki már fiatalon is átesett súlyos sérüléseken – jövője biztosítva volt, hiszen parádés teljesítményt tett le a rengeteg játékos-megfigyelő előtt, végül az MTK-hoz írt alá azzal a feltétellel, hogy megfelelő külföldi lehetőség esetén még azon a nyáron el is engedik. Az ajánlat végül szeptemberben futott be, Mervó a svájci FC Sion játékosa és ezzel a klubikon Vanczák Vilmos csapattársa lett, ám mivel a helyi átigazolási időszak augusztus végén lejárt, tudvalevő volt, hogy a debütálására januárig nem kerülhet sor. Ezzel együtt jó és hasznos ötletnek tűnt, hogy a magyarnál magasabb színvonalú bajnokságban szereplő csapat edzésein, különösebb teher nélkül veheti fel a ritmust, ismerkedhet a körülményekkel és a társakkal és ez a néhány hónap egyfajta befektetésnek tűnt a jövőbe. A Sion azonban nem biztos, hogy a tudatos működés mintapéldája volt, emlékezhetünk rá, hogy edzőváltások, játékoscserék, vezetőváltások igen gyakran történtek akkoriban a klubnál, végül Mervót is kölcsönadták februárban a lengyel Slask Wroclawhoz. Ez megfelelő terepnek bizonyult, hiszen 10 mérkőzésen 4 gólt lőtt és egy gólpasszt adott 2016 tavaszán, így nem meglepő módon a nyáron ismét kölcsönkérték és kapták is a zöld-fehérek a magyar támadót. Végül 2017 februárjáig maradt az Ekstraklasában, a Sion visszarendelte és kölcsönadta Dunaszerdahelyre, ahol másfél év alatt két súlyos sérülés hátráltatta a beilleszkedését. Végül 11 mérkőzés és azokon szerzett egyetlen gól után egyik fél sem erőltette a közös munka folytatását, így a csatár 2018 júliusában a szó minden értelmében hazatért és az NB II-es ETO FC Győr játékosa lett. Ezen az őszön egész sokat játszott (legalábbis az a 17 bajnoki, amit kapott, máig karriercsúcs egy fél idényen belül) és csak egy sokat ígérő külföldi lehetőség miatt bontott szerződést januárban, amihez az akkori klubvezetés korrekt hozzáállása is szükségeltetett. A transzfer kútba esett, a csatár térde ismét megsérült és műtőasztalon végezte, a helyzet súlyosságát jól jelzi, hogy bár átigazolta a szintén másodosztályú Budafok, a tavasz folyamán már nem játszhatott, a 2019-2020-as kiírásban pedig két mérkőzésen mindössze 11 percet tölthetett a pályán.
Sokan talán ekkor már feladták volna a küzdelmet és a visszavonulás mellett döntenek, de ahogy minden állomáshelyén minden edzője kiemelte vele kapcsolatban, a mentalitása és az elszántsága szinte egyedülálló és példaértékű. Szinte „természetes”, hogy annak idején a koronavírust is elkapta, ami miatt szintén kiesett a munkából hetekre Budafokon, majd a karrierje érdekében hajlandó volt még „mélyebbre” ereszkedni, és Szentlőrincre szerződni, hogy újra játékperceket és önbizalmat meríthessen. A baranyaiaknál újra futballistának érezhette magát, olyannyira, hogy végül 2023 nyaráig a klub alkalmazásában maradt, de ő sem tudta megmenteni az együttest a BVSC elleni osztályozós vereségtől és vele együtt az NB II-es búcsútól.
A kiesés után eltűnt, nem volt csapata, hazaköltözött Mosonmagyaróvárra és új klubjának adott interjúja szerint egy osztrák félprofi csapat edzéseit látogatta, valamint egyéni edzésterv szerint készült a sokadik visszatérésre. Ennek a napokban jött el az ideje, és a nyáron az NB III-ba aláhulló Siófok jelentette be a már 29 éves játékos szerződtetését, aki stílusosan, góllal és gólpasszal debütált a sárga-kékeknél a Paks II elleni 2–2-es döntetlen során. Noha a tehetsége és a játékkészsége miatt elvitathatatlanul magasabb szinten lenne a helye, az első két osztályban kissé problémás (értsd: sérülékeny) játékosként gondolnak rá, ami miatt kockázatosnak tartják a szerződtetését.
Mivel reálisan a Siófok nem ebben az idényben lesz harcban a feljutásért, különösebb nyomás nélkül, a játék öröméért futballozhat, és ha ezt újra megkapja, az talán többet ér majd számára mindennél. Mervó Bence sokat áldozott a futball oltárán, ami sokat el is vett már tőle, de mivel ő is érzi, hogy a kettő nincs egyenlő arányban egymással, újra nekidurálja magát, hogy kiegyenlítse a számlát.
Mi, futballszurkolók pedig annyit tehetünk, hogy nagyon-nagyon szurkolunk neki ezért és az egészségéért.
Érdekesség a 2015-ös U20-as vb-vel kapcsolatban, hogy nem csak olyan futballisták bontogatták ott a szárnyaikat, akik azóta világsztárok (mint például Gabriel Jesus vagy Kelechi Iheanacho), de ott volt az argentinokkal azóta felnőtt világbajnok Ángel Correa, a portugáloknál játszott André Silva és Goncalo Guedes, Németország színeben feltűnt Julian Weigl, Julian Brandt és az MLS-sztár Hany Mukhtar, de az osztrák Konrad Laimer és a mexikói Hirving Lozano is pályára lépett a tornán. Néhányan az akkori vb-résztvevőkből átmenetileg vagy tartósan megfordultak hazánkban is: az ukrán Igor Haratin a Ferencvárosban szerepelt még Szerhij Rebrov irányítása alatt, a szerb Nemanja Antonov Újpest után az MTK-ban szerepel napjainkban, a portugál Joao Nunes pedig a Puskás Akadémiánál töltött két szezon után ezen a nyáron tért vissza hazájából és lett a IV. kerületiek játékosa, de az ETO FC Győr tavaszi feljutásában szerepet vállaló Gabriel Boschilia is ott volt a brazil keretben, sőt játszott is ellenünk a csoportmérkőzésen.
Kiemelt fotó: BFC Siófok hivatalos oldala
Szerző
