40 évvel ezelőtt történt a legnagyobb magyar kupacsoda

A történeti hűség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a második világháború előtt, 1934-ben megesett, hogy az amatőr Soroksár két döntetlen után egy harmadik összecsapáson múlta felül a BKSZRT-t (ma már BKV Előre), de akkoriban még nagy zűrzavar volt a státuszok, nevezések, lehetőségek terén. Jellemző a sorozat rangjára, hogy az első összecsapást a Ferencváros–SK Kladno (6–0) KK-mérkőzés előtt rendezték meg. Végül augusztus végén, a Millenárison dőlt el a trófea sorsa, egy botrányos, szidalmaktól és verekedésektől sem mentes összecsapáson.

De a háború utáni időszak legszebb tündérmeséjét egyértelműen a Balaton partján írták. A Siófoki Bányász 1981-ben még a Somogy megyei első osztályban szerepelt, ám igyekezett mindig jobb játékosokat szerződtetni, ugyanis kimondott célja volt fennállása során először kivívni az élvonalbeli szereplést. Ennek megfelelően szépen vette a lépcsőfokokat, 1983-ban már az az NB II-ben találta magát. A legmagasabb osztályú szereplés érdekében több olyan játékost is megnyertek a projekthez, akiknek nem volt ismeretlen az élvonal, így például Brettner Csaba, Onhausz Tibor, Virágh Ernő, Bódi Zoltán, Olajos Sándor, Szabó József vagy Havasi József is játszott már addigra az NB I-ben, míg Tieber (Tiber) László háromszoros magyar válogatottként szerepelt Siófokon. Ilyen kerettel a bajnokságban jól szerepelt a Siófok (bár néhány eltiltott futballista játszott egy nyári – nem hivatalos – edzőmérkőzésen, ezért négypontos levonással büntették), az élmezőny tagja volt Szőke Miklós csapata. Az ítélet a feljutást nem befolyásolta, mert nyolc ponttal maradtak el a szezon végén a harmadik helyen záró Békéscsabától, de ettől még keserű pirula volt számukra a szövetség döntése.

A Magyar Kupa első fordulójában – 1983 októberében – a Szabadegyháza (Fejér) megyei másodosztályú csapatához rendelte a Bányászt a sorsolás és egy könnyed edzőmeccs jellegű találkozón 7–0-ra nyert is. Ez az összecsapás inkább a helyieknek volt nagy élmény, akik testközelből láthattak egy nevesebb ellenfelet. Egy hónappal később egy megyei rivális, a Kapoly településen működő Honvéd Kiss János SE váratlanul megszorongatta nagynevű ellenfelét, 2–2 után csak hosszabbításban maradt alul, de abban viszont két góllal.

Bódi Zoltán jó játékkal és fontos gólokkal segítette kupagyőzelemhez csapatát (Forrás: valogatott.blog.hu)

A februári folytatás az egyik legjobb magyar csapatot, a Videotont sodorta a siófokiak útjába, és ne feledjük, ez az az együttes volt, amely az NB I-ben bronzéremmel zárta az idényt, majd egy szezonnal később UEFA-kupa döntőjéig menetelt. A 3000 néző előtt lejátszott találkozón Disztl P. — Csuhay, Disztl L., Horváth G., Végh, Szirják, Csongrádi, Vadász (Horváth F.), Májer, Szabó J., Gyenti (Nagy T.) összeállításban lépett pályára a Kovács Ferenc vezette Videoton, de nem bírt a szívós hazaiakkal, végül Horváth I László 111. percben szerzett góljával alulmaradt. A mérkőzés eleve feszült és pikáns volt, főleg Tieber miatt, aki nem csak székesfehérvári születésű volt, de pályafutása jelentős részét a piros-kékeknél töltötte, ott lett ismert és válogatott labdarúgó, ám a végén mégiscsak ő örülhetett a továbbjutásnak. Ezután a nyolcaddöntő a szintén másodosztályú Keszthelyi Haladást sodorta a Siófok útjába, a Bányász 2–0-ra nyert.

A jó teljesítmény és Fortuna „jutalma” az volt, hogy a legjobb nyolc között a Ferencvárossal csaphattak össze. A mérkőzésre napokkal előbb ezerszámra fogytak a jegyek, a kezdésre csordulásig megtelt a stadion, ami 8000 érdeklődő szempárt jelentett. A dr. Vincze Géza által irányított FTC Zsiborás — Szántó, Haáz, Jancsika, Ebedli, Deák, Pogány, Takács, Szabadi, Kerekes, Kvaszta kezdő tizeneggyel kezdett, korántsem tartalékosan, ám ennek ellenére a szurkolóik támogatásától extrán motivált hazaiak kétgólos előnyre tettek szert a szünetig csapatkapitányuk, Bódi Zoltán szabadrúgásból és tizenegyesből elért góljaival, ezt a második félidőben negyedóra alatt egalizálta a Fradi Kerekes György tizenegyesével, valamint Szabadi László góljával. A rendes játékidő már nem hozott több találatot, a hosszabbítás kezdetén viszont elaludt a fővárosiak védelme, újabb tizenegyest hozott össze, amit Bódi szintén értékesített, majd egy Zsiborás által kiejtett labdát a szemfüles Szabó József váltott gólra, kialakítva ezzel a 4–2-es végeredményt.

Nem csak Zsiborás, de a Ferencváros is padlót fogott Siófokon (Forrás: orulunkvincent.blog.hu)

A mérkőzés után egészen elcsigázott, de örömittas játékosokat szinte úgy kellett bevonszolni az öltözőbe, a városban kitört a futball-láz, hiszen ez már tényleg egy hihetetlen történet volt, elvégre két nagyvadat is elejtett a másodosztályú Siófok, és már csak két lépésre volt a trófeától is.

A Népsport másnap megszólaltatta a lehetséges nemzetközi kupaszereplés lehetősége okán Szigeti János elnökhelyettest, aki a következőket mondta:

„Mi vállalnánk a KEK-szerepléssel járó összes kötelezettséget! Már azért is, mert akkor talán annak hatására kissé felgyorsulhatna például a városi stadion megépítése. Jelenleg ugyanis még mindig csak a tervezésnél tartunk, így vagyunk egyébként az NB I-es szerepléssel is. Ha be tudnánk jutni, akkor örömmel fogadnánk a nagy előrelépést, mert igény lenne rá a városban.”

Na igen, ekkor még az is kérdés volt, hogy egy-egy csapatunk akar-e, tud-e indulni az európai porondon.

Az elődöntőbe a Békéscsabai Előre, a Rába ETO és a Tatabányai Bányász jutott be, és talán mindenki a Siófokot akarta. A szerencse végül a Tatabánya mellé állt, így az elődöntő egy bányászderbit hozott, szintén telt ház előtt. A közvélemény ezúttal is az élvonalbeli, többek között Kiprich Józseffel és Plotár Gyulával felálló Tatabánya sikerét várta, ám már közel sem olyan egyöntetűen, mint a Videoton és a Ferencváros esetében, sokan egyre inkább elismerték a siófokiak erőfeszítéseit.

A beszámolók szerint a hazai együttes nem spórolt az erejével és a kezdéstől egészpályás letámadással bénította meg a vendégcsapatot. A Tatabánya ritkán került a siófoki kapu elé, de azok mindig nagy helyzetek voltak, ám nem sikerült megszerezni a vezetést és ez később – szinte természetes módon – visszaütött. A 80. percben tudta első igazi gólhelyzetét kialakítani a piros-fekete házigazda, amit a Ferencváros elleni meccset lezáró Szabó József gólra is váltott, továbbjuttatva ezzel csapatát a fináléba. A mérkőzés után az edzők, a játékosok és a szurkolók is csak keresték a szavakat, szinte senki nem hitte el, ami történt, pedig igaz volt: a Siófoki Bányász másodosztályú csapata a Magyar Népköztársasági Kupáért játszhatott.

A döntőre Székesfehérváron került sor, a Siófok a Verebes József által irányított Rába ETO csapatával nézett szembe, amely sokkal könnyebb úton jutott el a fináléba, olyannyira, hogy élvonalbeli ellenfele nem is volt a döntőig vezető úton. A szurkolók és az újságírók odáig voltak a győriek támadójátékától, a másodosztályú Bányászt pedig továbbra is esélytelenként kezelte mindenki, mondván ennyiszer nem lehet csodát csinálni. A siófokiak ráadásul két alapemberüket is nélkülözték sérülés miatt, ami szintén rontotta az esélyeiket.

A mérkőzést sokkal jobban kezdte a válogatott játékosokat felvonultató Rába ETO, és meg is szerezte a vezetést Szentes Lázár találatával. A gól után is támadásban maradt az élvonalbeli együttes és ha kicsit pontosabb a kapu előtt, könnyedén növelhette volna előnyét, főleg Szabó Ottó járt élen a helyzetek kidolgozásában majd kihagyásában. A félidei 1–0 inkább a bányászcsapatra nézve volt hízelgő, de a második játékrészben jelentős fordulat állt be a játék képében. A Siófok minden erejét bevetve támadott, az erős kezdés pedig tíz perc alatt góllá érett: ekkor a korábbi meccseken is kulcsszereplő Szabó szerencsésen fejezett be egy támadást, miután a győri kapusról felpattanó labdát közelről a hálóba fejelte. Az egyenlítés még bátrabbá tette a siófokiakat, a frusztrált győriek pedig sok kemény, sokszor alattomos szabálytalansággal állították meg őket. A 88. percben aztán egy jobboldali beadásra ismét rosszul lépett ki a kapus, rossz tisztázási kísérlete után pedig a felpörgő labdát Horváth I László, a siófoki „Horst Hrubesch” fejelte be fél méterről, így a 18 000 helyszíni, valamint a több százezer tévénéző döbbenetére az NB II-es Siófok lett a kupagyőztes. A döntő alig tízperces összefoglalója alább megtekinthető:

A Siófok ezzel kivívta az indulást a Kupagyőztesek Európa-kupájában (KEK), de kalandja rövid volt. A görög Lárissza ellen hazai pályán 1–1-re végeztek Bódiék, de a visszavágót 2–0-ra elveszítették, így az első fordulóban ki is estek. Persze ettől ez a történet még egy igazi tündérmese olyan bravúros csattanóval, amit azóta sem sikerült egyetlen másik csapatnak sem elérnie. Sajnos a jelen nem ennyire fényes a Balaton partján, a Siófok pillanatnyilag a másodosztályú bennmaradásért küzd, az esélyeikről nemrég mi is értekeztünk.

Kiemelt kép: BFC Siófok hivatalos oldala